2016. február 24. – Sárváron, a NAIK ERTI központjában tartotta évadnyitó alkalmát az OEE Közönségkapcsolatok Szakosztálya.
Amint arról az előzőekben szóltam, az erdészeti vezetők időről-időre, szinte periodikusan, de legalábbis rendszeresen krízishelyzetbe kerülnek és válságot élnek át. Ez valószínűleg hasonlóan zajlik más nemzetgazdasági, irányítási, politikai vagy tudományos-oktatási területen is. Az legyen az ő ügyük.
A téma, a jelenség régóta foglalkoztatott, és pszichológusként kerestem a lehetőséget, miként tehetnénk valamit ez ügyben, legalább a tájékoztatás és ismeretterjesztés szintjén.
Az utolsó csepp a pohárban a KEHI-vizsgálat kiszivárogtatása, illetve az ÁSZ-jelentés volt.
Harminc-negyven évvel ezelőtt különböző szakterületeken közreműködtem a vezetőképzésben, így volt némi rálátásom az akkori humánpolitika eszköztárára, lehetőségeire. Egyöntetű tapasztalat az volt, hogy pszichológiai témában meglehetősen nagy az ellenállás mind a vezetők, mind a beosztottak részéről. Ezért is találtak „enyhébb”, távolító elnevezéseket a továbbképzéseknek, tréningeknek. Pedig ebben az esetben a pszichológiai alkalmasságról, a lelki állóképességről van szó. (Ismert, hogy a vezetői alkalmasságnak a szakmai ismereteken kívül pszichológiai vetülete is van.)
Napjainkban némi előrelépés látható ezen a területen, bár nagyon sok a szakmailag nem kellően felvértezett, mondhatni alulképzett vezetőképző „szakember”. A helyzetet még bonyolítja a számos pszichotechnikai álarcban jelentkező „kócs” és tréning is.
Szakmánkban az erdészeti hatóság keretin belül van tudomásom a néhány évvel ezelőtt zajlott vezetői tréningről.
A „krizei”
A krízis kutatás történeti fejlődését Németh Margit, dr. Virág György - Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben című tanulmánya alapján foglalom össze.
A krízis görög eredetű szó, válságot, ítéletet, fordulópontot jelent, s a görög „Krizei” szóból származik.
A krízis olyan feszült, fájdalmas állapot, amely a veszteség, a fenyegetettség elővételezését, a kilátástalanság és elveszettség érzését okozza. A krízishelyzetek magukban hordozzák a megújulás, a pozitív irányú változás lehetőségét, de a rombolás, a sérülés, a negatív irányban történő változás lehetőségét is.
1942 novemberében, egy futballmérkőzés után, az egyik legrégebbi bostoni klubban (Coconut Grove) nyolcszáz ember ünnepelt, amikor az épület kigyulladt és leégett. A tragédiában közel ötszáz ember vesztette életét, kétszáz pedig kórházi ápolásra szorult. Családok százai vesztették el hozzátartozóikat.
A túlélőkkel és az áldozatok családtagjaival végzet t terápiás munka alapozta meg Lidemann „Az akut gyász szimptomatológiája és kezelése” című művének megírását. Ez a gyászreakció dinamikájának kutatásáról szóló munka jelentősen hozzájárult a kríziselméletek fejlődéséhez.
A lélektani krízis fogalmával egyébként a legtöbb pszichológiai és pszichiátriai iskola foglalkozott – foglalkozik, más-más aspektusait emelve ki.
A krízisekkel foglalkozó különböző magyarázó elméletek közösek abban, hogy kiindulási pontjuk szerint az ember alapvető törekvése, hogy testi, lelki egyensúlyát, a környezettel való harmonikus, rendezett viszonyát, külső-belső egyensúlyát (homeosztázisát) fenntartsa. Ez a viszonylagos egyensúly, amely a hétköznapi életünkre jellemző, úgy tartható fenn, ha a tapasztalatok során kialakított megtanult, jól bevált stratégiákkal, eszközökkel oldjuk meg problémáinkat. Úgynevezett megküzdési stratégiákat alkalmazunk, amelyek jellege, összetettsége, rugalmassága az egyénekre jellemző.
A krízis során, valamely külső/belső esemény hatására az egyensúly felborul, és a megszokott, jól bevált stratégiák csődöt mondanak.
A krízisek típusai
Társadalmi krízisek
A társadalmi krízis egy olyan közösségi tapasztalat, amelyet a természeti
katasztrófákhoz, és/vagy a társadalmi igazságtalanságokhoz, konfliktusokhoz kapcsolódó válságok idéznek elő. (pl. háborúk, súlyos balesetek, terrorcselekmények okozta sokk)
1. A természeti katasztrófák okozta társadalmi krízisek „sorsszerűek”, és mint ilyet nem, vagy csak nehezen tudunk megelőzni (pl. viharok, földrengések, cunami előrejelzése).
2010. október 4-én, az ajkai vörös iszap katasztrófa során Kolontár és Devecser között az ajkai timföldgyár tárolója átszakadt. A kiömlött több, mint egymillió m3 iszap elöntötte a települések mélyebben fekvő részeit. Hazai és világviszonylatban az iparágban eddig még soha sem történt hasonló katasztrófa. A tragédia során tíz ember halt meg és 150-nél is több volt a sérültek száma. Az áldozatokkal önkéntes pszichológusok foglalkoztak a mielőbbi trauma-feldolgozás érdekében.
A vörös iszap katasztrófa hatására 2011-re nőtt a magas vérnyomással, immunrendszerrel és viselkedészavarokkal kapcsolatos megbetegedések száma az érintett településeken.
2. A társadalmi krízisek másik típusa a társadalmi igazságtalanságokból, szélsőséges egyenlőtlenségekből adódó konfliktusok válsággá fajulása, amelyet többnyire az ezek ellen küzdő csoportok robbantanak ki. A társadalmi krízis közeledtét számos előjel alapján be lehet jósolni. Szociológusok és közpolitikai döntéshozók létrehoztak egy „Korai Riasztó Rendszer” nevű eszközt, amely alkalmas a társadalmi krízis bekövetkezését megjósolni. A riasztó rendszer méri azokat a társadalmi, gazdasági, és társadalomlélektani rendellenességeket, amelyek a lázongásokat, társadalmi válságokat, polgárháborúkat megelőzik. Ilyen módon ezek a krízisek elvileg megelőzhetőek lennének.
2011 márciusában a gyöngyöspatai konfliktushelyzet több társadalmi csoport, szervezet, magánszemély között alakult ki.
Ezzel a módszerrel figyelik és gyűjtik:
a szociológiai (társadalmi egyenlőtlenség, etnikai feszültségek),
- demográfiai (népesség összetétel),
- gazdasági (munkanélküliség),
- szociálpszichológiai, kriminológiai (elidegenedés, alkohol, drog, bűnözés),
- kulturális (oktatási)
tényezőkre vonatkozó adatokat, ezek jellemzőit.
Mindebből három féle mutatót képeznek:
- strukturális adatok,
- deprivációs csoportok megléte,
- a krízist közvetlenül kiváltható események.
A társadalmi krízisek jellemzői, lefolyása, dinamikája nagyon hasonló az egyéni krízisek során tapasztalt jelenségek jellemzőihez.
Közösségi krízisek
1999. április 20-án Eric Harris és Dylan Klebold berohantak iskolájukba, a littletoni Columbine (USA-Colorado állam) középiskolába, és már a folyosón, majd a tantermekben, a könyvtárban lövöldözve lelőttek tizenkét diákot és egy tanárt, huszonhárom diákot pedig súlyosan megsebesítettek, majd magukkal is végeztek.
2009. január 7-én az alapítványi Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában az alapítvány vezetőjét és a vele érkező tanárt az iskola igazgatója, valamint a gondnoka előre kitervelten, közvetlen közelről lelőtte.
Az iskola tanulóit, pedagógusokat, ott dolgozókat sokkolták a történtek. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megbízásából a pszichológusokból álló szakembercsapat több hónapon keresztül dolgozott az érintettekkel a drámai esemény feldolgozásán.
A különböző kutatások, kultúraközi vizsgálatok az egyén szocializációját (családi, intézményi, társadalmi) teszik elsősorban felelőssé az agresszív viselkedés kialakulásáért. Ebben a folyamatban a családi mintáknak, a nevelési attitűdnek kulcsszerepe van.
Valószínűsítik azt, hogy már a korai szocializációban kialakulnak azok a személyiségjegyek, amelyek megalapozzák a későbbiekben, hogy egy csoportban, közösségben valaki inkább „agresszor” vagy „áldozat” lesz.
Egyéni (lélektani) krízisek
A krízisben lévő egyén az adott problémára, azon belül is egy-egy részletre fókuszál. Sokat tud a helyzetéről, de ismereteit képtelen strukturálni. Keresi a megoldásokat, de szorong, érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív, szenved. A tájékozódó megnyilvánulások, attitűdök megszokott rendje felborul, megszűnik az egyén önmagára vonatkozó jövőképe. Munkavégzése alacsony hatásfokú, a mindennapos rutintevékenységek nehézkessé válnak, regressziót tükröznek. A krízisben lévő személy kapcsolatrendszere megváltozik, embertársainak megítélése a tőlük kapott segítségtől, támogatástól függ. Az egyén fokozottan befolyásolhatóvá válik. Függőségi igénye jelentős, kapaszkodik a segítőbe, mély regresszióba süllyed. A krízis egyúttal a kommunikáció válsága is, az egyén az egyensúlyi állapottól eltérő módon közöl, fokozottan használ utalásokat, szimbólumokat. Környezete nehezebben értheti meg, melynek következtében elszigetelődése fokozódik.
Az „olaszliszkai lincselés” 2006. október 15-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán történt brutális gyilkosság ismert elnevezése. Az áldozat, Szögi Lajos, kocsijával a falun áthajtva egy elé lépő helyi roma kislányt majdnem elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek nem esett baja. Bár a kislány valóban nem szenvedett sérülést, annak hozzátartozói rátámadtak az autót vezető tanárra, kirángatták a volán mögül és gyermekei szeme láttára halálra verték.
A család mély gyászán és a személyes valamint a család barátainak és ismerőseinek megrendülésen túl Szögi Lajos halála és annak szörnyű körülményei az egész országot megrázták.
Az egyik vádlott milliárdos kártérítési pert indított a bíróság, az ügyészség ellen a lincselés kifejezés használata miatt.
Az ügyvédnő azzal próbálta megvédeni a vádlottakat, hogy a cigányok vérmérséklete eltér a fehér emberekétől, és ezért nem tudnak felelősséget vállalni tetteikért.
A Katona József Színház 2015-ben bemutatta Borbély Szilárd Olaszliszkáról írt drámáját. A Szögi-család tiltakozott ellene.
Az egyéni krízisállapot szakaszai
1. Az egyén találkozik a kritikus helyzettel. Fokozott erőfeszítéseket tesz, keresi a megoldásokat.
Általában olyan megoldásokkal, eszközökkel próbálkozik, amelyek eddig beváltak a problémamegoldásban. Ez a helyzet erős stressz állapotot eredményez. Az egyén igyekszik egyensúlyi állapotát visszanyerni.
2. A megszokott problémamegoldó stratégiák nem bizonyulnak elégségesnek, növekszik a stressz szint. Az átélt kudarc következtében csökken a személy önbizalma, esetleg kapkodás, szervezetlenség kezd kialakulni.
3. A stressz elviselhetetlen mértéket ölt. A személy a tartalék erőforrásait kezdi mozgósítani, külső segítséget keres, illetve számára nem megszokott, vagy a szokványostól eltérő eszközökkel, stratégiákkal próbálkozik.
Mindennek következtében:
- csökkenhet a probléma intenzitása
- az egyén saját erőforrásai felhasználásával vagy külső segítséggel új problémamegoldó stratégiákat alkalmaz, így például:
az egyén számára „átkereteződik” a probléma, vagyis új, más megvilágításba kerül (ez bekövetkezhet saját erőből, vagy külső segítség hatására is).
- az egyén átadja magát a tehetetlenség élményének, feladja a helyzet megoldására irányuló törekvéseit.
4. Az egyén feladja a megküzdés elvét és megoldási késztetéseit, energiái kimerülnek, a feszültség elviselhetetlenné válik. Súlyos alkalmazkodási képtelenség alakul ki, amely akár az öngyilkosságig is elvezethet. Az auto-
agresszív, illetve heteroagresszív impulzusok, viselkedéses elemek
felerősödnek. A tehetetlenség élménye gyakran hosszú távon károsítja a személyiséget. Az egyén testi-lelki betegségekbe „menekül”.
5. Az egyén megküzd a helyzettel, sikeresen alkalmazkodik, valódi megoldások születnek.
A krízisintervenció általános folyamata
1. A raport (meghallgatás) megteremtése
A raport kialakítása ezekben az esetekben viszonylag egyszerű, hamar kialakítható a bizalmi légkör, ilyenkor kevés ellenállást lehet tapasztalni. A biztonságos érzelmi kapcsolat könnyen létrejön. A krízisintervenciós keretek a pszichológiai tanácsadásra jellemzőek. Segítő, elfogadó, empatikus magatartás, az úgynevezett „terápiás távolságtartás”, a professzionális helyzet sajátosságait megtartó attitűd (túlzott involválódás, bevonódás kerülése).
2. Az előzmények és a kiváltó esemény feltérképezése
A személyiségjellemzők feltérképezése egy időben zajlik a helyzet megoldásaira irányuló törekvéssel.
Azon dolgoznak, hogy érthetővé, átláthatóvá váljék a helyzet. Mindezt a realitáskontroll megtartása mellett.
3. Beszűkülés csökkentése
A beszűkült, regresszív tudatállapot óvatos tágítása fontos részét képezi a krízisintervenciónak. Az indulatokkal szemben semleges magatartást tanúsítsunk, kerüljük a konfrontációt. A kliens figyelmét a többszempontú gondolkodás, az alternatívák megélése felé szükséges terelni.
4. Előremutató kreatív megoldások megerősítése
A megküzdés bátorítása. Az Én erősítő visszajelzések gyakori alkalmazása.
Kommunikációs jellemzők - öngyilkosságot megelőzően
A kommunikációs forma sok mindent elárul a helyzet súlyosságáról. Például: Megszakadt-e a környezettel való kommunikáció?
Kimerítette-e külső erőforrásait?
Nem fordultak–e el tőle az emberek?
Az öngyilkosság veszélyének valószínűsítése szempontjából súlyosbító tényező, ha a hívó ráutaló módon, indirekt formában közli szándékát. Ilyenkor segítenünk kell, hogy konkrétan, egyértelműen fogalmazzon! Minden esetben adjunk visszajelzést arról, hogy a fájdalom és düh érzései elfogadhatóak.
A pszichotrauma és a krízis kapcsolata
Különbség:
A pszichotrauma - Gyakran nem érzékelhető közvetlenül;
Más idősík, akár évtizedekkel korábbi „időzített bomba”;
Hatásai gyakran különböző áttételeken keresztül jelentkeznek,
„alattomban”munkálkodnak;
Megoldás: pszichoterápia (gyakran hosszú)
A krízis: Közvetlenül tapasztalható („látható”) külső jelei vannak;
Itt és most történik;
Megoldás: krízisintervenció, kríziskezelés
A pszichotrauma krízist okoz(hat), de nem minden esetben, és nem mindig ott és akkor, vagy közel a traumatikus esemény(ek)hez
- Nem mindig érzékelhető a közvetlen összefüggés;
- Gyakran valamilyen egyéb esemény, vagy inger aktivizálja a traumát;
- Sokszor értetlenül állunk az előtt, hogy egy látszólag kisebb súlyú esemény
krízisállapotot vált ki;
- Mindig gondoljunk arra, hogy a háttérben feldolgozatlan trauma munkálkodhat!
A traumatizált személy:
- könnyebben válhat áldozattá,
- súlyosabb krízis alakulhat ki,
- visszatérő krízisek eszkalálódhatnak.
Súlyos, traumatikus események és hatásaik
Vannak olyan súlyos, traumatikus események, amelyek (életkortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól, stb. függetlenül) kivétel nélkül minden ember számára traumatikusak.
Ilyenek például:
- Természeti katasztrófák,
- Háborúk, terrorcselekmények,
- Súlyos balesetek,
- Súlyos erőszak cselekmények (szexuális abúzus, fogva tartás, súlyos fizikai
bántalmazás, megalázó erőszak cselekmények)
- Értékrenddel, vallással összeegyeztethetetlen viselkedésre kényszerítés,
- Súlyos/életellenes bűncselekmények, átélése és/vagy szemlélése.
Krízishelyzetek az erdőgazdálkodásban
Emlékezetes a 2004 februárjában zajlott mecseki Zengő-csata, amelynek az erdészek csak mellékszereplői voltak, hisz’ az építkezés miatt kijelölt 0,2 hektáron kellett volna megbízás alapján letermelniük az erdőt.
http://forestpress.hu/hu/index.php/sajtoszemle/havilapok/1095-erdesz-terminatorok-erdeszeti-lapok-2004-oktober
A területileg illetékes erdészetvezető és a társaság felső vezetői, valamint részben az erdészeti hatóság voltak a zöldek támadásának célpontjai. A hangulatot ez a sajtóból idézett mondat jellemzi kitűnően: "A hegy tövében munkára készen várnak az erdész-terminátorok."
Volt még Sajólád-ügy, amelyben a természetvédő civilszervezet följelentése nyomán kialakult helyzetet fűszerezte a kisebbségi kérdés is. Itt a kerületvezető erdész, az erdészetvezető és a társaság felső vezetői voltak a célpontok, de nem úszta meg az erdészeti hatóság sem.
Volt néhány halálos kimenetelű munkabaleset fakitermelésben illetve rakodón.
De nem hallgathatjuk el a halálos kimenetelű vadászbaleseteket sem.
Sajátos krízishelyzet volt a 2004 végén Szabolcs-Szatmár-Beregben kirobbant erdésztüntetés. Ennek hátterében az évek óta húzódó erdőtelepítési támogatások kifizetése, pontosabban ki nem fizetése állt.
Ez az esemény azért érdemel figyelmet, mert az erdészek szociológiai szempontból konfliktusképtelen társadalmi csoport, tagjainak alacsony a zsaroló potenciálja. Kivéve a magán-erdőgazdálkodókat. Ők függetlenek a munkaadóktól, és rendelkeznek olyan eszközparkkal, amellyel komoly közlekedési fennakadást generálhatnak.
A krízis helyzetek másik csoportját képezik azok a természeti katasztrófák, amelyek szinte rendszeresen sújtják az erdőket, erdészeteket.
Számos széldöntés, szélkár okozott súlyos veszteségeket több erdőgazdaságnak illetve magán-erdőgazdálkodónak. Az ónos eső, a hó szintén visszatérő nem kívánatos vendég elsősorban a hegyvidéki területeken. A töréskárok 2014-ben okoztak legutóbb súlyos károkat a Pilisben, a Börzsönyben és másutt.
Az erdőtűz elsősorban az alföldi fenyveseket és tulajdonosaikat sújtja.
Ezeket a fenti, „foglalkozás körében” adódó kríziseket tetézik azok a politikai döntések, amelyek a rendszerváltáshoz, a kormányváltásokhoz köthetőek, és személyi változásokat eredményeznek a társaságok élén. Személyi változások természetesen más alkalmakkor is előfordulnak, amelyek mögött eltérő okok húzódnak meg. Ezen események híre futótűzként (informálisan) terjed a szakmában, nem kis feszültséget keltve. A kríziseknek ezen körét általában a kommunikációs deficitből adódó bizonytalanság jellemzi, természetesen tovább növelve a feszültséget.
Számomra a végső lökést a KEHI-kiszivárogtatás és az ÁSZ jelentések adták meg.
Ezen események, úgy gondolom, elegendőek ahhoz, hogy a krízis-kezelés az erdészetben is a döntéshozók látókörébe kerüljön.
Ezért is határoztuk el, hogy az OEE Közönségkapcsolatok Szakosztálya „napirendre tűzi” a témát.
A krízis-kezelés kevésbé érzékeny, nem annyira személyes vonatkozása a kríziskommunikáció. Ennek kiváló szakértője Borgulyáné Vető Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem professzora. Őt kértük föl a téma kifejtésére és műhelygyakorlat vezetésére. (z)