2017. március 11. – A jövő olaja a fa lesz; Az EFI finnországi központjában valamennyi európai ország képviselteti magát, kivéve Magyarországot.
A Földművelésügyi Minisztérium és Finnország Nagykövetsége közös szervezésében a Szombathelyi Erdészeti Zrt. területén, március 9-én, csütörtökön erdészeti gépbemutatót tartottak.
Ugron Ákos államtitkár-helyettest követően Werner Merzeder gazdasági attasé mondott köszöntőt.
Az attasé előre bocsátotta, hogy a finn és a magyar erdőgazdálkodók között régóta tartó együttműködés zajlik. Hazánk már a hetvenes években vásárolt finn erdőgazdasági gépeket. Finnországban az erdészet nagyon fontos szerepet tölt be, nem csupán, mint erdőgazdálkodás, hanem ökológiai szempontból is. Finnországban nagy hangsúlyt fektetnek ez utóbbira, mert szerintük a jövő olaja a fa lesz. Egyrészt ez a természetes erőforrás fel fogja váltani az olajt, másrészt azt is kutatják, hogy milyen új területeken lehet a fát alkalmazni. Ezen a bemutatón az erdőterülettől a kazánig végigkísérik a fa útját, de az oktatást is érinteni fogják.
Timo Tahvanainen, a Joensuu Tudományos Park fejlesztési menedzsere tartotta a bevezető előadást, aki erdészként mutatkozott be. Előadásának címe: A finn erdők energetikai hasznosítása.
A fejlesztési munkája során a vállalatoknak abban segít, hogy a kutatási eredményeket hasznosítani tudják.
Joensuu egy kelet-finnországi kisváros, mintegy 80 ezer lakosa van. Bár kisváros, mégis gyakran emlegetik úgy, mint az európai erdészet fővárosát. A városban összpontosulnak a különböző erdészeti kutatóközpontok. Itt található az Európai Erdészeti Kutatóintézet központja (EFI), ahol az erdészeti információk gyűjtését végzik, és a döntéshozók továbbképzése folyik. Valamennyi európai ország képviselteti magát, Magyarország kivételével. Társult tagként csatlakozott Oroszország, Kína, Kanada és az Egyesült Államok. Itt található a Kelet-finnországi Egyetem (UEF) is, amely szintén végez kutatásokat ez erdőkezelés, az erdőgazdálkodás fejlesztése, valamint kiemelkedőek a faanyagtudományok terén. Itt székel a Finn Természeti Erőforrások Intézete (LUKE), amely Finnország második legnagyobb kutatóintézete. (A LUKE kutatási profilja hat kiemelt területet foglal magába: erdőgazdálkodás tervezése, erdőgazdálkodás és hatásai az erdészeti környezetre, faanyag-tudomány és technológia, erdészeti technológia, erdészeti vállalat-gazdaság és a nemzetközi erdészeti gazdaság, különös tekintettel összpontosít Oroszországra és a gazdasági átmenet helyzetében lévő országokra.)
Az energiaellátó-láncok kutatása terén piacvezető. További az erdészettel kapcsolatos intézetek is működnek itt, például a Finn Környezetvédelmi Intézet, de az erdészeti oktatás valamennyi szintje is jelen van. Itt oktatnak például gépkezelőket, tehergépkocsi-vezetőket, de erdőmérnököket és erdészeket is.
A világ legnagyobb erdészeti, faipari gépeket és faanyagszállító szerelvényeket előállító cégei Kelet-Finnországban találhatóak. Az itteni gyárakban készülnek a fakitermelő és kiszállító gépek, az aprítógépek, valamint a csatlakozó kiegészítő szerelvények. Itt gyártják az óriásfatelepek, kikötők és vasútállomások részére a rakodógépeket, valamint útépítőgép-gyártók is működnek.
Előadásának első részében a fának a finnországi energiaszektorban betöltött szerepéről szólt.
Lássunk néhány alapadatot a finn erdészeti szektorról!
20 millió hektár erdőterületük van, melynek 7,7 százaléka védett.
106 millió m3 az éves növedék, 68 millió m3-t termeltek ki 2015-ben. Ez volt a valaha Finnországban kitermelt legnagyobb mennyiség. Ebből 9,2 millió m3-t közvetlenül energiacélú felhasználásra termeltek ki.
A fenntartható fakitermelés maximális mennyisége 81 millió m3. Tehát pillanatnyilag kevesebbet termelnek ki, mint amennyit lehetne. Ebből következően az erdők élőfa-tömege növekszik.
A fenti mennyiségen kívül 8,5 millió m3 import faanyagot is felhasználtak.
A finn energiamérlegben nagyon nagy szerepe van a faalapú energiának.
7,3 millió m3 faaprítékot használtak fel az erőművek. A kéregből, apadékból és egyéb maradványokból mintegy 11 millió m3-t. A kisméretű felhasználók (kandallók, kazánok szaunák) 6,7 millió m3-t égetnek el.
A cellulóz- és papíripar melléktermékei is az energiaiparban hasznosulnak (21,1 millió m3). Összességében a kitermelt fa több mint fele (46 millió m3) energia formájában hasznosul. Finnország energia intenzív ország, számos energiaigényes iparággal, nagyok a távolságok és nagyon hideg a klíma. Az egy főre eső energiafelhasználás magas.
Az összes finn energiafelhasználás 26 százalékát biztosítja a fa. Három évvel ezelőtt előzte meg a faipar e téren az olajipart.
Fosszilis energiaforrásuk nincs (kivéve némi tőzeget), de sokféle más energiaforrást használnak, ez már évtizedek óta az energiapolitikájuk lényege.
Nézzük a faaprítéktermelést!
7-8 millió m3-t termelnek évente, három fő forrásból. 2,5 millió m3 a fakitermelési maradvány, az apadék, ami főként fenyő. A tuskó mennyisége csökkent az utóbbi években, jelenleg mintegy 0,5 millió m3. A legnagyobb mennyiséget a gyorsan növő, fiatal állományokból nyerik. Ezek egy részéből más erdészeti terméket is hasznosítanak.
Finnország nagyon ambiciózus terveket szeretne megvalósítani, 2020-ban már 13 millió m3 faaprítékot szeretnének termelni. 2013-ig emelkedett a felhasználás, ezt követően némileg csökkent. Ennek több oka is van: az energia ára csökkent, és a CO2 pedig megdrágult. Ebből következően a szén vált gazdaságosabbá. Ehhez járult még az enyhébb időjárás és az oroszországi faapríték-import is.
Mindez természetesen nagy gondot okozott az erdészeti termelőknek, akik nagy gépberuházásokat valósítottak meg előzőleg.
Lássuk a költségoldalt!
A legolcsóbb a nyesedék, az apadék, aztán a tuskó következik, a gyérítésből kikerülő anyag költsége változó, sok tényezőtől, a fakitermelés körülményeitől függően. A fiatalosokból kikerülő anyag a legolcsóbb, mert a legegyszerűbb a kitermelés és a feldolgozás. Ezt az anyagot nyáron néhány hétig tárolják, szárítják és a tűlevelek lehullnak, a talaj tápanyagának növelésére. Az aprítás általában a közelítő utaknál történik, de fatelepeken és a felhasználóknál is aprítanak.
A tuskók kiemelése meglehetősen nagy gépekkel folyik, és a gépkezelő feladata, hogy lerázza a tuskóról a földet, követ.
A gyérítésben kivágott fát kiközelítik, levágják az ágakat vagy kötegelik. A cél az, hogy a 10-11 cm átmérőt elérjék a fák. A vékony fák kitermelése akkor gazdaságos, ha olyan vágófejet alkalmaznak, amely egyszerre több fát is be tud fogni és mozgatni.
A szállítás akkor a legdrágább, ha laza a rakomány, ez legföljebb 30-40 km-ig versenyképes. A teherautó minden esetben drága, de a rönk szállítása kifizetődőbb, mint az aprítéké.
Hogy indítható be egy bioenergiát termelő üzem? Milyen tényezőket kell mérlegelni?
Az elsődleges cél, hogy költséghatékony legyen. Az adók és a kvóták szabályozzák a termelést, 20 százaléknak kell megújulónak lenni. Finnországban a szén, a gáz és az olaj CO2 adója magasabb, mint a faaprítéké és a pelleté, és sokkal kisebb, mint Svédországban vagy Dániában. A támogatással óvatosnak kell lenni, mert a túl magas támogatás nem fog sokáig működni, de a piacot alaposan megkavarhatja. Ugyanakkor a támogatás a megújuló területen technológia-független legyen. Fontos, hogy legyen hosszú távú energiapolitika. Ha a vállalatok nem látják előre a várható jövőt, akkor nem tudnak jó befektetéseket foganatosítani. Nem elhanyagolható, hogy mások hibájából célszerű tanulni (lásd a finn szélenergia-támogatást, az írek bioenergia-támogatását vagy spanyolok napenergia-támogatását és a szankciókat!), még a finnek hibáiból is – fűzte hozzá Timo Tahvanainen.
Fontos, hogy mindig a legjobb technológiát kell használni. Minden üzemmérethez elérhetők a legalkalmasabb gépek. A finn cégek ezen a téren világszerte piacvezetők. Nagyon fontos a településszintű energiatermelés, ahol távfűtést és energiát is lehet biztosítani. A kisebb településeken általában csak hőtermelésre kell, és a foglalkoztatás szempontjából fontos.
A saját körülményeinknek megfelelő, hatékony üzleti modelleket kell kidolgozni.
Finnországban közös vállalkozásokat hoznak létre az energiatermelő szektorban. Ezekben energiát előállító cégek, elektromos áramot kínáló cégek, energiát felhasználó iparágak cégei, és a távfűtést biztosító önkormányzati cégek vesznek részt. Ezek a vegyes vállalatok nagyon erőforrás-hatékonyak.
Az elmúlt évtizedben több mint hatszáz hőtermelő kiserőművet létesítettek, ezeket helyi vállalkozók irányítják. Ez vidéken több ezer munkahelyet teremtett.
Finnországban a fakitermelést nagyrészt – 95 százalékban – gépek végzik, az ipari fa esetében ez meghaladja a 99 százalékot is.
Előadásának második részében a nagy befogadóképességű teherautókkal szerzett tapasztalataikról számolt be.
1995-ig a 40 tonnás teherautókat alkalmazták, de az új EU-s szabályok alapján először 64 tonnára emelték, ami 20 százalékos energia megtakarítást eredményezett. 2013 óta már vannak 76 tonnás teherautók is. A balesetek száma nem emelkedett, tehát nem okoznak gondot ezek a nagyméretű szerelvények. Jelenleg is folynak kísérletek 80-90 tonnás szerelvényekkel, de van 104 tonnás is. Ezek 29-34 méter hosszú szerelvények. Üzembe állításukhoz számos engedély és biztonsági terv szükséges az útvonaltervig bezárólag. A legjobban a 9 tengelyes 76 tonnás változat vált be. Ez csökkenteni fogja a logisztikai költségeket, és az egész rendszert meg fogja változtatni. A szűk keresztmetszetet az úthálózat kisebb útjai és hídjai jelentik. Ezek a nagy szerelvények nem biztos, hogy a fakitermelés helyszínére is eljutnak. E téren komoly döntések várhatóak a közeljövőben.
Záró gondolatként azt jelentette ki az előadó, hogy két dologban hisznek alapvetően, az innovációban és az oktatásban. (zé)