I. A konferencia: Az erdészet szerepe a vidék- és térségfejlesztésben.Megjelenés előtt áll a szakmai körökben Zöld könyvként emlegetett, Magyarország erdészeti tájai című kiadvány
Az Állami Erdészeti Szolgálat kétévenként rendezi immár hagyományos szakmai műhelyét az ország különböző pontjain. Idén, szeptember 7-9. között Sátoraljaújhelyen tartotta a 16. Erdőrendezési Napokat, ott, amely térségben évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott a szakmai napok megrendezésének gondolata. A szakmai napok idei előadásait időszerű téma köré szervezték: az erdészet szerepe a vidék- és térségfejlesztésben.
Ebből az alkalomból adta át Wisnovszky Károly, az ÁESZ megbízott főigazgatója a szakmai díjakat és jutalmakat.
A szakmai előadásoknak és az erdőrendezői díjak átadásának helyszíne Sátoraljaújhely város Polgármesteri Hivatalának díszterme volt, ahol a történelmi falak között Szamosfalvi Péter, a város polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy Zemplén kapujának lakói nagyra értékelik az erdészek munkáját, hiszen nekik köszönhető a várost övező zöld környezet.
A rendező és házigazda, az ÁESZ Miskolci Igazgatóságának vezetője, Csomós János köszöntője után Csóka Péter főosztályvezető (FVM Természeti Erőforrások Főosztálya) átadta Benedek Fülöp szakállamtitkár üdvözletét a tanácskozás résztvevőinek, majd tájékoztatást tartott aktuális ágazati szakmai kérdésekről és a 2007-től várható erdészeti támogatási rendszer elemeiről. 
A főosztályvezető előadásának bevezetőjében leszögezte, hogy az erdészet és a vidékfejlesztés kapcsolata nem új keletű. A korábbi évek szakmai nyelvezetében, retorikájában ennek hangsúlyozására nem fordítottak figyelmet. A hangsúlyelemek eltolódása elsősorban az EU-csatlakozásnak köszönhető. Csóka Péter emlékeztetett arra, hogy az EU szóhasználatában az erdőipar az erdészettől kezdődően az első- és másodlagos faiparon át a nyomdaiparig magába foglalja az ágazatot.
A főosztályvezető elmondta, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv biztosítja a forrásokat az elkövetkező hét évre. Az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) négy intézkedéscsoportjában (tengelyében) a következő fejlesztendő területek szerepelnek:
I. A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és az erdészeti ágazat versenyképességének javítása,
II. A környezet és a vidék állapotának javítása;
III. Az életminőség javítása a vidéki területeken, és a diverzifikáció ösztönzése;
IV. A LEADER program.
A fentiek közül két tengelyben, az elsőben és a másodikban szerepel az erdészet. Ezek a lehetőségek elsősorban a magán-erdőtulajdonosok, a szövetkezések és a társulások számára nyitottak.
A Nemzeti Erdőprogramról szólva elmondta, hogy van is, meg nincs is, hiszen a jogi háttér elkészült, életbe lépett, de a végrehajtása nem indult meg források hiányában. (Ismert, hogy a 2006. évre a NEP végrehajtására előirányzott mintegy 600 millió forintot az FVM „átcsoportosította” – a Szerk.)
A Nemzeti Erdőprogram költségvetési forrásainak biztosítása az FVM feladata. A 2007. évre 470 millió forintot irányoztak elő a NEP végrehajtására.
Az FVM átszervezéséről elmondta, hogy a természeti erőforrás (az erdészetet magába foglaló új főosztály elnevezése – a Szerk.) új gondolat az agrárirányításban. Az igazgatási átszervezés kapcsán megemlítette, hogy egyablakos ügyfélfogadási rendszert kívánnak kiépíteni, amelynek az erdészeti szolgálat is része lesz. Az átszervezés a szakterületek tartalmát várhatóan nem érinti, csupán szervezési és infrastrukturális megtakarítással számolnak.
Végezetül emlékeztetett, hogy az erdőtörvény és a támogatási rendszer módosítása is szükséges.
Cserép János, az Északerdő Zrt. vezérigazgatója előadásában a társaság közjóléti tevékenységét mutatta be. Elöljáróban leszögezte, hogy a közjóléti tevékenységnek az a sajátossága, hogy mindenki igénybe kívánja venni, de senki sem hajlandó érte fizetni. Sőt, egyesek úgy értelmezik ezt, hogy a fát haza lehet vinni az erdőből. Ennek ellenére az erdészeti közjó is hozzánőtt az erdészek szívéhez, hiszen amióta a szakma létezik, mindig volt forrásfoglalás, elhelyeztek egy-egy rönkasztalt a tisztásokon, emléktáblával jelölték meg a nevezetes helyeket.
A társaság 104 ezer hektárnyi területén – az erdei vasutak nélkül – mintegy 150 közjóléti objektum van. Négy erdei iskolát működtetnek, melyek közül a legújabb a Csanyiki, amelyet 30 millió Ft saját erőből és 70 milliónyi támogatásból hoztak létre. Ehhez a témához tartozik, hogy évente mintegy 10 milliót költenek az erdő takarítására. A közjóléti költségeik éves szinten elkérik a 100 milliót.
Ennek ellenére úgy gondolják, hogy ez nem kidobott pénz! Újabb terveik vannak, sétakocsikázást, lovagoltatást szeretnének megvalósítani.
A kizárólag személyszállítást végző erdei vasutak üzemeltetése évente 20 millió Ft ráfizetéssel jár, de úgy kalkulálnak, hogy két városi buszjegy árát teszi ki a vonatjegy. A vasutak egyébként – elődeink alkotásaikként – jelentős műszaki műemlékek, amelyekre joggal lehetünk büszkék. 
Duska József, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője a természetvédelem szerepéről beszélt a térségfejlesztés formálásában. Elöljáróban leszögezte, hogy szakmapolitikailag nagyon fontos terület a térségfejlesztés. Ugyanis, ha az ember beavatkozik a természeti folyamatokba, akkor gyakran előfordul, hogy degradáció lesz a következmény. Ezzel szemben ő a természeti területek rehabilitációját tekinti elérendő célnak társadalmi, térségi, csoport és családi szinten egyaránt. E téren egészen más feladatok adódnak az agglomerációkban, mint egy tanyán. Mindezt döntően befolyásolják az adott térség megélhetési lehetőségei. Fontos társadalmi összefüggése van a vidékfejlesztésnek abban a tekintetben is, hogy nem mindegy, ha valakinek vidéken segítenek a megélhetésben és így nem kényszerül arra, hogy lakásfoglaló legyen a VIII. kerületben. Az óriási gondokat jelentő gazdasági népvándorlást átgondolt vidékfejlesztési stratégiával lehet keretek között tartani. Nemcsak a helyben maradást kell elérni, hanem a visszatelepedést is. Európa szerte a termékek támogatási rendszerei versenyeznek egymással. Megoldásként a termékekkel megjelenő területhasználatot és a kivonással (például erdőtelepítés) járó területhasználatot említette. Ehhez a jogforrás a körzeti erdőterv.
Végezetül felhívta a figyelmet, hogy az EU-ban milliárdos ökoturisztikai programok indulnak. 
Dávid József tervező (ÁESZ Területfejlesztési és Zöldövezeti Tervező Iroda) Zemplén átfogó erdészeti fejlesztési tervezését ismertette: az adottságokat, a fejlesztési irányokat és a lehetőségeket.
A teljes zempléni közigazgatási területre elkészített erdészeti térségfejlesztési terv számba vette a turisztikai vonzerőt.
Zemplénre eddig 11 közjóléti fejlesztési terv, és 2002 óta hét erdészeti térségfejlesztési terv készült, összesen 1,042 milliárd forint értékben.
A tervező szorgalmazta kerékpár- és lovagló utak, valamint a terepmotorosok és a négykerekűek számára gyakorlópálya kijelölését.
Halász Gábor, az Országos Erdészeti Egyesület Erdőrendezési Szakosztály elnöke előadásában emlékeztetett, hogy 1975-ben Sárospatakon indult az erdőrendezési szakmai napok sorozata. A négyszáz éves múltra visszatekintő erdőrendezést már több alkalommal kellett félteni az átszervezéstől. Most is egy ilyen helyzet előtt áll a szakma.
Az előadó fölvetette, hogy a szakosztály foglalkozzon az átszervezés várható következményeivel, állásfoglalását pedig juttassa el a minisztérium illetékes döntéshozóihoz.
Örömmel tájékoztatta a hallgatóságot, hogy megjelenés előtt áll a szakmai körökben csak Zöld könyvként emlegetett, Magyarország erdészeti tájai című kiadvány.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az agráriumban már széleskörűen elterjedt minőségbiztosítás az erdészeti szektorban még fontosabb.
Wisnovszky Károly, az ÁESZ megbízott főigazgatója derűlátóan összegezte a konferenciát, mondván, az erdészeké a jövő, hiszen az erdő és a vidékfejlesztés szinte egy és ugyanaz. Az EU az erdészek hajójának vitorlájába hajtja a szelet. 
A konferencia zárásaként szót kért Pethő József, az OEE elnöke is. Megállapította, hogy ezt az előadássorozatot tulajdonképpen nem az erdészeknek kellett volna végighallgatniuk. Példaértékűnek tartotta, hogy milyen jól együttműködik a gyakorlatban a tervező, a természetvédő, az erdőrendező.
Hangsúlyozta, hogy az erdészeti szolgálat a magyar erdészet sziklája, amire nyugodtan építhet a szakma, és amely biztos irányt mutat az erdőgazdálkodóknak.
Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki, hogy napjainkban, amikor egyesek már a vészharangot húznák meg felettük, gyakran falakba ütköznek, a döntéshozók nem értik a gondjaikat, nem ismerik (el) a munkájukat. Holott ma, az országban talán az erdészeti szektor az, amely nem hever romokban. Ígéretes fejleménynek tartja ugyanakkor, hogy a szakma képviselőinek Szili Katalin házelnök asszonynál tett látogatása kedvező fogadtatásra lelt.
Kezdeményezni fogják az érintett három – a mezőgazdasági, a környezetvédelmi és a gazdasági – parlamenti bizottság szakértőinek megbeszélését.
Végezetül Wisnovszky Károly átadta a szakmai elismeréseket Balogh Lászlónak, Hornyák Endrének, Major Attilának és Miszlang Lajosnak.
Z. Z.