ForestPress fotók
Az Osztrák-Magyar Monarchia Európa legnagyobb faexportőre volt
Ópusztaszer újabb emlékhellyel gyarapodott. 2006. november 9-én emlékoszlopot avatott Gráf József agrárminiszter a kétmilliomodik hektár erdő telepítése alkalmából.
Az alföldi homokból kihasított tábla túlsó felén korosnak látszó sztalinyec vontatja az ekét, húzza a barázdát, készül az ágy a csemetének. Hazai nyarat telepít Szabó Tibor, a föld tulajdonosa. A 91c erdőrészlet a mai nappal országos hírnévre tett szert.
Reméljük zarándokhely lesz a magyar erdészet történetének eme nevezetes dátumát és eseményét megörökítő emlékoszloppal megjelölt erdőrészlet.
A Nemzeti Történeti Emlékpark szomszédságában, Ópusztaszer határában cseperedik az a hazai nyarat és más elegyfafajt befogadó tízhektáros erdő, amelyet a telepítési támogatási pontrendszer a legmagasabbra értékelt.
– Védett területen van, óvja a település vízművét, elválasztja a települést a közeli szemétlerakótól és őshonos fafajokat választott az erdő tulajdonos – tájékoztatta a ForestPress-t Wisnovszky Károly, az Állami Erdészeti Szolgálat megbízott főigazgatója az értékelés és kiválasztás szempontjairól.
A pontban déli 12 órakor elkezdődött avatóünnepségre összesereglett – elsősorban szakmai – közönséget fanfár köszöntötte és hívogatta a lepellel borított emlékoszlop köré.
A Himnusz elhangzása után Gazsó György erdőmérnök, színművész, a Nemzeti Színház tagja mondta el hiteles átéléssel a Cantata Profana csodaszarvas történetét.
Elsőként Csóka Péter, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Természeti Erőforrások főosztálya vezetője lépett mikrofonhoz, hogy méltassa az ünnepi alkalmat.
Emlékeztetett, hogy hazánk, az osztrák-magyar monarchia idején Európa első faexportőre volt. Az Első Világháborút követő Trianon után pedig a földrész legkevésbé erdősült országai közé került. Abban az időben az Alföld nemcsak síkság, hanem pusztaság is volt. Többek között Kaán Károly áldásos tevékenységének köszönhetően, ma már erdőfoltok tarkítják a Petőfi által oly szépen megénekelt rónaságot.
A II. Világháborút követő években visszaesett az erdőterület növekedésének üteme, majd az ötvenes években újra erőre kapott az erdőtelepítési folyamat.
A szakember kiemelte, hogy nem csupán faanyag termelési és védelmi célt szolgálnak erdeink, hanem közjóléti, pihenési, esztétikai szerepet is betöltenek.
Az elmúlt évtizedekben megdupláztuk a hazai erdőterületet, és Európában az az erdőtelepítés volumenét tekintve az elsők között vagyunk. Örvendetes, hogy folyamatosan növekszik az erdőtelepítési kedv, olyannyira, hogy ebben az évben már nem tudták befogadni az összes erdőtelepítési pályázatot. 
Ez a jó hír egyúttal nagy szakmai kihívást is jelent, ugyanakkor arról tanúskodik, hogy az emberekben töretlen a jövőbe vetett hit.
Luzsi József, a Magánerdő Tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége elnöke a nagy német költőt, Goethe-t idézve figyelmeztetett, hogy nincs siker, ha nem élvezettel végezzük a munkánkat. Nem ünnepelhetnénk itt, ha az erdészek nem élvezettel végeznék mindennapi munkájukat. Az erdészek munkájának szinte minden mozzanata örömteli, de a telepítés a legszebb valamennyi közül – hangsúlyozta az elnök.
Erre az eltelepített erdőre, mint a kincsre, úgy kell vigyáznunk, hogy a szépsége majd gyönyörködtessen bennünket és a következő generációkat.
Reményét fejezte ki, hogy a 2007. évi költségvetés összeállítói is elismerik azt a munkát, amit az erdészek végeznek.
Végül egy olyan világ eljövetelét kívánta az ünneplő közönségnek, amelyben egészséges marad a szívünk és a lelkünk egyaránt.
Pethő József, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke figyelmeztetett, ahogy az ember életútja is csak visszatekintve értékelhető, úgy a kétmillió hektár erdő is a múlt fölidézésével mérhető hitelesen.
Ópusztaszeren és az Alföldön a honalapítással ugyanakkor kezdetét vette egy erőteljes erdőirtás, ami a letelepedéssel, a mezőgazdasági műveléssel járt együtt. Áttekintve a hazai erdőgazdálkodás történetének szakaszait, megállapította, hogy a kapitalizmus korai szakaszában a fakitermelés nem ismert mértékletességet. Ennek próbált korlátot szabni az önállósuló erdészszakma. Emlékeztetett az elnök a trianoni tragédiára, amely a magyar erdőkben okozta a legnagyobb veszteséget, hiszen 87 százaléknyi erdőterület veszett el. 1945 után az államosítás alapozta meg a magyar államerdészetet.
Már Széchenyi is figyelmeztetett, hogy az országlakóknak kötelességük a haza felvirágoztatása. Az erdészek a maguk részéről megtettek mindent ennek érdekében. A feladatok nem fogytak el, az igények szerint növelni kell a kitermelt famennyiséget, és rendezni kell a jelenleg még kezeletlen erőket.
Utalva arra, hogy átszervezés előtt áll az ágazat, a szakma, fölhívta a figyelmet, hogy a magyar erdőrendezőség munkája mindig példaértékű volt az európai országok számára. Figyelmeztetett, hogy a kétmillió hektár erdő akkor lesz biztos kezekben, ha a gazdája továbbra is a magyar erdészet marad.
A szakmai beszédek után a Fanfárok kürt együttes előadásában felhangzott Weber: A bűvös vadász című művének egy részlete.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter avató beszédének elején megállapította, hogy az ünnepség nem egy létesítmény avatása, hanem egy szemlélet, gondolkodásmód ünneplése. Annak a szakmai közösségnek az alkalma, amelyik azon fáradozik, hogy visszaállítsa az ország egykori erdősültségének mértékét. Az erdők csökkenésének világtendenciájával szemben hazánkban folyamatosan növekszik az erdőterület. A miniszter is emlékeztetett arra, hogy évtizedekkel ezelőtt magyar erdőmérnök javaslatára állapodtak meg egy nemzetközi konferencián az erdők hármas funkciójának rögzítéséről.
A jövőt illetően biztató képet rajzolt az erdőtelepítők elé, hiszen – mint hangsúlyozta – a jövőben a korábbi egy helyett már 12 jogcímen kérhető támogatás az EU-tól erdőgazdálkodási tevékenységre.
Örvendetesnek nevezte a szakma különböző szektoraiban dolgozó szakértők példaértékű együttműködését.
Illyés Gyula szavait idézve zárta gondolatait, akárhogy támadja is a szél a fát, a gyökerek állják a vihart, s ha ki is vágják, a gyökerekről felújulhat az erdő. Végezetül sok sikert kívánt a szakmának, és a jövő lehetőségeinek együttes kimunkálását ígérte.
Ezt követően a miniszter és az erdőgazda elültették a kétmilliomodik hektár erdő eltelepítését jelképező hazai nyár csemetét.
A terepi program utolsó aktusaként Gráf József és a szakmai szervezetek elnökei leleplezték Horváth Béres János somogyi fafaragó művész a születő erdőt jelképező térplasztikáját.
Az ünnepség az Erdészhimnusz dallamaival zárult.
A ceremónia következő eseményére a Nemzeti Történeti Emlékpark központjában került sor, ahol az agrárminiszter átadta Nagy László igazgatónak az ünnepi alkalmat megörökítő emléktáblát.
Az igazgató köszönő szavaival méltatta azt a segítséget, amelyet az évek óta tartó együttműködésük során az erdészektől kapott. Amint fogalmazott, újabb kis csodával bővült a nagy történelmi események emlékparkja.
Sajtótájékoztató
Újságírói kérdésre válaszolva Gráf József elmondta, hogy hasonlóan a kevesebb vegyszert használó és ez által terméskiesést elszenvedő gazdálkodó támogatásához, az erdőtelepítőket is támogatni kellene, ha nehéz körülmények közepette, gazdaságtalan termőhelyi viszonyok mellett létesít erdőt a földtulajdonos.
Luzsi József az erdőgazdálkodás vertikumának sorsáért aggódva kifejtette, hogy az erdőtelepítés folyamatossága nem függhet az éves költségvetési keretektől, hiszen a szaporítóanyag termelés, a csemetetermesztés nem egyéves átfutású folyamat.
A miniszter a 2007. évre mintegy 15 ezer hektárnyi erdő telepítésére lát lehetőséget pályázatok útján. Ennek előteremtéséhez az erdőfenntartásra szánt pénzt némileg csökkenteni kell.
A ForestPress arra vonatkozó fölvetésére, miszerint a gyarapodó erdőterület, az EU pályázatokkal kapcsolatos növekvő feladatok egyre nagyobb terhet rónak az Állami Erdészeti Szolgálatra, amely mindezt az utóbbi időben mintegy 25 százalékkal csökkentett szakembergárdával kénytelen ellátni, a miniszter azt válaszolta, hogy a megoldást a szaktanácsadói rendszer kiépítésében látja. A különböző feladatokat külső szakemberekre kell bízni, például bevonva a szakmai szervezeteket is.
A rendezetlen erdőkre vonatkozó kérdésre válaszul elmondta, az a tárca álláspontja, hogy egyetlen négyzetméter termőföld se maradjon műveletlenül. Ennek költségeihez a támogatást meg kell szerezni az EU-tól, hiszen a teljes körű és összegű támogatáshoz növelni kell a termelést. Ehhez várja a szakma segítségét.
Csóka Péter hozzáfűzte, hogy az érdektelen erdőtulajdonosok motiválására elsősorban nem a jogszabályok módosítását tartja célravezetőnek, hanem az integrátori hálózatot. Az teljes erdőterület művelésbe vonása a tapasztalatok szerint máshol sem valósítható meg, így az EU országokban is az erdők mintegy tíz százaléka rendezetlen. Olyan ösztönző rendszer kialakítását tartja célszerűnek, amely mellett ott is érdemes legyen foglalkozni az erdővel, ahol nem a fatermesztés a fő cél.
A faipar helyzetét firtató kérdésre a miniszter leszögezte, hogy a helyre kell tenni a faipar, mint ágazat ügyét. Elismerte, hogy jelenleg a faipar szürke folt a nemzetgazdaságban. A faipar termelésének a fele exportra kerül, ami a forint helyzetétől való függéssel jár.
A ForestPress 2007. évi költségvetésre vonatkozó kérdésére a miniszter elmondta, hogy mintegy kétmilliárd forintnyi hiányt görget az ágazat maga előtt. Ez a helyzet generális megoldást igényel. A következő hetekben intenzív tárgyalásokat folytatnak a szakma képviselőivel a részletekről. Ígéretet tett arra, hogy a hiányzó forrásokat az EU-pénzekből pótolni igyekeznek.
Végezetül elmondta, hogy az agrártárca várhatóan marad – igaz, hogy társbérletben – a történelmileg hagyományosnak tekinthető Kossuth téri székházában.
Z. Z.