Gyapjaslepke műhely SzerbiábanKözel a Vaskapuhoz, a Duna-parti Donji Milanovacon, 2006. november 15. és 18. között tartotta a Chemtura a II. Nemzetközi Gyapjaslepke Konferenciát.
A festői fekvésű Lepenski Vir Hotel fogadta be a hét országból érkezett résztvevőket. Az érdeklődő szakemberek hazájuk erdészeti és nemzeti parki szervezeteit képviselték.
A konferencia magyar szekciójának előadását a szerzők (Csóka György – Hirka Anikó – Kondár László – Stubán Zoltán – Varga Szabolcs) nevében dr. Kondár László vezette elő.
A magyarországi gyapjaslepke gradációt és védekezést komplexen bemutató előadás kitért többek között a károsítással leginkább sújtott bakonyi területeken folytatott védekezésre, a költségekre, a közös kísérleti fejlesztésekre, sőt a lakosság tájékoztatására, a sajtó szerepére is.
Bevezetőjében az előadó utalt a közlemúltban átadott kétmilliomodik hektár erdőre, és elmondta, hogy az erdősültség arányát tekintve 26-27 százalékot akarnak elérni hazánkban.
Ismert, hogy a gyapjaslepke Eurázsiában őshonos faj, de 1869-ben átkerült az Egyesült Államokba is.
Európában számos országot érint a károsítás, Romániában 5-600 000 hektárt, Szerbiában 405 525 hektárt, Horvátországban 100 000 hektárt, Spanyolországban 200 000 hektárt sújtott a kártevő. Hazánkban az elmúlt 41 év átlagát tekintve évente 4000 hektárt érintett. A gradáció csúcsai 1966 és 2002 voltak. A tömegszaporodás átlagosan ötévenként jelentkezik, de nem minden alkalommal tud kialakulni. A száraz, csapadékszegény év kedvez.
A lepke hernyója a kibocsátott selyemszállal mintegy 40 km-t képes repülni, így a fertőzöttség más területekre is átterjed. A petecsomók száma alapján három kategóriát különböztetnek meg hazánkban: 0,1 hektáron megszámlált 500-nál kevesebb petecsomó esetén alacsony, 500-1000 között közepes, 1000 fölött magas fertőzöttségről beszélnek. A petecsomók 1 cm2 -én mintegy 70 pete található.
A tölgyféléken kívül a fenyőket is károsítja, a vörösfenyő kivételével.
A gradáció Magyarországon négyhónapos károsítással jár, ezért is hosszú hatóidejű, környezetkímélő szerekkel folytatták a védekezést.
A vegyszer kijuttatására helikoptert alkalmaznak. (Szemben a szerb kollégákkal, akik merevszárnyú repülőgépekkel tettek szert jó tapasztalatokra.)
Hazánkban még nem engedélyezték az úgynevezett ULV (ultra low volume) technológiát, amely takarékos és környezetkímélő módszer.
A biológiai védekezésnek tekinthető BT (Bacilus Thuringiensis) terméket a kiemelten védett területeken alkalmazták. A nagy fertőzöttség miatt dupla dózisú vagy kétszeres kezelésre volna szükség ezzel a szerrel. Ráadásul csak a délutáni órákban lehet kijuttatni ezt a szert, ugyanakkor a repülés idő korlátozott. Mindezek alapján mintegy nyolcszoros gépkapacitást igényelne ez a készítmény. A lakott területek közelsége is újabb gondokat okoz. Mindent egybevetve sok a bizonytalansági tényező, ráadásul az állami finanszírozás szűk kereteket biztosít.
A felhasznált szerek többségét tehát a hatásmechanizmusát tekintve kitinszintézis-gátló dimilin (diflubenzuron) tette ki.
A védekezéshez nyújtott állami támogatás differenciált, a turizmus és idegenforgalmi szempontból frekventált területek 100 százalékos támogatást élveztek, a sérülékeny erdőterületek, természetvédelmi területek, a kárláncolat megakadályozása érdekében 50 százalékos támogatást kaptak. Egyéb erdők nem részesültek támogatásban.
Fontos megállapítás, hogy a rossz védekezés megnyújtja a gradációt.
Az előadó megemlítette, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a WHO-val és a FAO-val a dimilin szúnyoglárvák elleni alkalmazásáról.
Almásy Sámuel (Szerbia) utalt arra, hogy a vegyszeres beavatkozás esetén megbomlik a káros és a hasznos élőlények közötti egyensúly.
A dimilin bomlási ideje 1-7 nap, és nem halmozódik föl. ULV technológiával való alkalmazása esetén hektáronként 3 liternyi mennyiséget használnak föl. (80-120 mikronos a cseppméret.) Az alkalmazott hatóanyag kis mennyiségét az teszi lehetővé, hogy olajjal mintegy „odaragasztják” a vegyszert a levélhez, és az eső nem mossa le.
Az L2-es vedlés után alkalmazott dimilin megakadályozza a kitinszintézist, a lárva bőre nem növekszik, miközben mohón táplálkozik, így gyakorlatilag felrobban a kártevő.
Borisz Liovics (Horvátország, Erdészeti Kutatóintézet) beszámolt arról, hogy az adriai szigeteken is észlelték a gyapjaslepke károsítást. 1999-ben és 2005-ben volt a legnagyobb gradáció. Közel 40 000 hektárt károsított a lymantria.
A kis területű védekezéshez piretroidot alkalmaztak. Dimilint használtak a terület mintegy 40 százalékán, míg BT termékkel kezelték a terület 22 százalékát.
Az állami támogatás nagyon kis mértékű Horvátországban.