2007. május 31-én a Nagykunsági Erdészeti Zrt (Nefag) látta vendégül az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága tagjait. A kihelyezett ülésre a társaság Erdei Művelődési Házában került sor. Napirenden szerepelt az Állami erdő- és magánerdő-gazdálkodás az Alföldön, valamint Tájékoztató a Nemzeti Erdőprogram végrehajtásáról, különös tekintettel az állami vagyonra, a magánerdőre és a védett erdők jövőjére. A téma felkért előadói voltak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Sirman Ferenc kabinetfőnök, szakállamtitkár, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviseletében Sódor Márton főosztályvezető, az ÁPV Zrt. képviseletében Koleszár István ügyvezető igazgató, valamint a Magánerdő Tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége képviseletében Luzsi József elnök. 
Sódor Márton főosztályvezető elöljáróban hangsúlyozta, hogy a KvVM – bár nem elsődleges felelőse a Nemzet Erdőprogramnak – kiemelt fontosságúnak tekinti a NEP-ben foglaltak megvalósítását.
Emlékeztetett a kormány 2006. december 6-án az erdőgazdálkodási rendszer felülvizsgálatával kapcsolatos döntésére, amely mintegy 35 ezer hektár védett természeti területen lévő erdő vagyonkezelői jogának a nemzeti parkok részére történő átadásáról szól. A határozat akkor léphet érvénybe, ha a tárcák megegyeznek a végrehajtásról. Az egyeztetések során a tárcák 7859 hektár átadásáról döntöttek.
A főosztályvezető azt hangsúlyozta, hogy az a fontos, miként kezelik a kérdéses erdőket, s nem az, hogy milyen szervezet.
Utalt a 2082/2007. (V. 15.) sz. Kormányhatározatra, amely kimondja, hogy felül kell vizsgálni az erdőgazdálkodás jelenlegi szervezeti és gazdálkodási rendszerét. Az állami vagyonról szóló törvénytervezet keretében kerülhet sor erre. A 2008. januári határidővel elkészítendő tervezet felelőse az FVM, a KvVM és a PM. Ezek szerint a védett területeken lévő állami vagyon egységes kezelésére az érintett erdőgazdaságok és nemzeti parki igazgatóságok együttműködését és irányítását új elvek szerint alakítják ki.
A biológiai sokféleség megőrzése és elősegítése érdekében fontosnak tekinti, hogy az Alföld nemzheti parkjai száz százalékos vagyonkezelői legyenek a területeknek.
A KvVM fenntartja az igényét az eredeti 35 ezer hektárnyi erdőterület vagyonkezelői jogának megszerzésére.
A szakember elmondta, hogy van lehetőség az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretén belül különböző támogatások elnyerésére az erdőgazdaságok számára is.
Ilyen például a közösségi jelentőségű és védett természeti értékek megőrzése és helyreállítása és fejlesztése, vagyis az idegenhonos állományok őshonossá alakítására.
Az élőhely fejlesztő infrastruktúra megteremtése, a természetközeli erdőgazdálkodás technikai feltételeinek biztosítása, valamint az erdei iskolai hálózat infrastruktúrájának fejlesztése.
A magán-erdőgazdálkodók támogatási forrása az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), amely az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon keresztül érhető el.
Ezen belül a természetközeli erdőgazdálkodás megalapozása, amely tanfolyamokat jelent.
A Natura 2000 területekről elmondta, hogy az erdők 90 százalékánál nincs korlátozás.
A jelentős kivételt az alföldi tölgyesek jelentik. Ez azzal indokolható, hogy az erdős sztyepp társulás tőlünk nyugatra nem létezik.
Fontos tételként említette azt a 140 ezer hektárnyi területet, amit álláspontjuk szerint még védetté kellene tenni. Ezek helyrajzi számai közelesen nyilvánosságra kerülnek.
Az erdőrezervátumokról szólva elmondta, hogy a 62 terület közül 49-et már rendelettel megerősítettek, és újabbak kihirdetése van folyamatban.
Ezek jelentősége a kutatásban és a megfigyelésekben rejlik. Emlékeztetett, hogy az erdőssztyepp megőrzésére LIFE pályázaton nyertek jelentős forrást.
Végezetül megállapította, hogy a nézetkülönbségek elsősorban a felső szinteke vannak, és az állami vagyonkezelői szerződések megkötése után köthetők meg a végleges megállapodások.
Luzsi József elnök emlékeztetett arra, hogy az ország egyik legkevésbé erdősült megyéjében zajlik a kihelyezett ülés. Előre bocsátotta, hogy a bonyolult erdőkérdés konfliktusaira fog összpontosítani.
Felhívta a figyelmet, hogy nem szabad megfeledkeznünk arról, az erdő korlátozott tulajdon.
Az erdőket ért károkról, veszteségekről szólva elmondta, hogy a költségvetési tárgyalásoknál csak az erkölcsi károkat emlegetik. Holott a magánerdő-gazdálkodók is nettó befizetői a költségvetésnek.
Hangsúlyozta, hogy meg kell oldani a kompenzációt. Összehasonlítva Nyugat-Európával, ott a környezeti rehabilitációért komoly pénzeket fizet az állam.
Kiemelte, hogy elég jól megőriztük a természetet, ha ilyen sok Natura 2000 területet sikerült kijelölni.
Felvetette, hogy a magánerdő-gazdálkodók feltőkésítése elmaradt.
Az EU-s források pedig nem hozzáférhetőek közvetlenül, hanem mindig kell önerő is.
A magán-erdőgazdálkodók gazdasági szerepéről pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Ahhoz, hogy többet tudjanak a természet védelmére fordítani, gazdaságilag meg kell erősödniük.
Ehhez azonban olyan támogatási rendszer kell, amelyet megéri igénybe venni.
Korábban csak az erdőtelepítési jogcím állt rendelkezésre, ezen a téren a magán-erdőgazdálkodók lényegesen túlteljesítettek.
Végezetül kérte, hogy a szakma és a politika kezelje az erdőt a helyén és egységesen.
Telegdy Pál, a Magán Erdőgazda Szövetség elnökeként kifejtette, hogy a magán-erdőgazdálkodók jelenleg nem állnak készen az önfinanszírozásra. Álláspontja szerint a magánerdők soha nem lesznek önfinanszírozók. Súlyos veszélynek tartja, ha a jelenlegi rendszer helyett egy másfajta konstrukciót hoznak létre.
A szektoriális erdőfenntartási alap létrehozását ajánlotta, amely kiküszöbölné a keresztfinanszírozást.
Javasolta, hogy az erdészeti célra visszaforgatott beruházás legyen adómentes.
Befejezésként elmondta, hogy szervezésükben sikeres erdőgazda tanfolyamok értek véget, ahol az erdőtulajdonosok elsajátíthatják az alapvető ismereteket, hogy legalább tudják, mikor kell az erdőtulajdonukkal „szerelőhöz”, erdészhez fordulniuk. Javasolta, hogy a tanfolyamot ismerjék el legalább az aranykalászos gazdatanfolyammal egyenrangúnak.