Be kell vezetni a szabadrendelkezésű erdő fogalmát. Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ 2007. június 14-én Erdőkincsünk megőrzése és gyarapítása címmel konferenciát rendezett.
Az előadások témái az erdők megóvása a fatolvajoktól, a küszöbönálló törvénymódosítások és az erdőtelepítés támogatása napjainkban; az akác növekvő gazdasági jelentősége a Nyírségben, és az akác fajtanemesítésében elért eredmények; az erdészeti közmunkák a munkanélküliség sújtotta vidékeken; valamint az erdészeti kommunikáció fejlesztési lehetőségei
Lükőné Örsi Gabriella, az OMKDK főigazgatója méltatta a könyvtár előadás sorozatának újabb alkalmát, amelyben az erdészet néhány időszerű gondját járják körül az előadók.
Tamás Enikő levezető elnök személyes élményeire hivatkozva indokolta a kiválasztott témákat, melyek időszerűsége nem kétséges.
Klemencsics András, az MGSZH Budapesti Erdészeti igazgatója emlékeztetett, hogy 2006-ban már meghaladta becslések szerint a 100 ezer m3-t az illegálisan kivágott fa mennyisége, ami mintegy 1000 hektár letermelését jelenti.
A bűnözőknek nagy üzlet ez, hiszen nagy érték akkumulálódott az évek során a fában.
Az elmúlt év lényeges változásokat hozott, mert a legfőbb ügyész állásfoglalása szerint az illegális fakitermelés is környezetkárosításnak számít, s így már a Btk 286/A §-a szerint 2-6 évig terjedhető börtönbüntetéssel fenyegetett. Ezt követnie kell a szabálysértési törvény módosításának is, hiszen az eszközök elkobzása nélkül nehezebb eljárni a fatolvajok ellen.
Hasonlóan fontos változás, hogy a fakitermelési engedélyt a munkavégzőnek magánál kell tartania, és a szállítást végzőnek is igazolnia kell tudni a fa eredetét.
Az erdőtörvény módosítása is folyamatban van az EU-s jogharmonizáció és a hazai közigazgatási reform miatt. Ez együtt jár a szakigazgatás racionalizálásával, létszámcsökkentésével, ám a feladatok maradtak.
A néhány évvel ezelőtt kormányhatározattal elfogadott Nemzeti Erdőprogram megfelel az EU erdészeti akciótervének, de törvényi rangra kell emelni.
Ahhoz, hogy 2007-2013 között a természetközeli erdőgazdálkodáshoz támogatáshoz juthassanak az erdőgazdálkodók, be kell sorolni az erdőket.
Komoly gondot jelent az a 250 ezer hektárnyi magánerdő, amelyen nem folyik gazdálkodás.
Az erdőtörvény módosításának egyik kulcsa lesz az ügyfelek és a hatóság közötti kapcsolat egyszerűsítése. Ennek megfelelően be kell vezetni a szabadrendelkezésű erdő fogalmát. Ez azon erdőkre lesz érvényes, amelyeket a tulajdonos mindennemű állami támogatás igénybe vétele nélkül, saját erőből hozott létre.
Megváltozik a bírságolás rendje is, bevezetik az erdővédelmi bírságot.
Az elmúlt évben eltelepített kétmilliomodik hektár erdő azt jelenti, hogy, Trianon óta eltelt 85 év alatt 850 ezer hektárral bővült a hazai erdőterület. Ez önmagában óriási teljesítmény.
A számítások szerint még mintegy 600 ezer hektár erdő telepítésére nyílik lehetőség a mezőgazdasági területek erdősítése során.
A következő években 50-60 ezer hektárt lehet telepíteni az anyagi erőforrások függvényében.
Bartucz Péter, a Nyírerdő Zrt., Gúthi Erdészetének igazgatója, elöljáróban leszögezte, hogy nem akar az akác fogadatlan prókátora lenni, de 200 évvel ezelőtt, amikor az első akáccsemetét elültették a Nyírségben, eldőlt a fafaj ottani sorsa.
A fő kérdés persze az, hogy a közvélemény mikor fogadja el az akácot hungarikumnak.
A Nyírség kellően mostoha természetföldrajzi adottságai kiválóan megfelelnek az akácnak.
Az elődök, amikor lecsapolták a vizes lefolyástalan területeket, a néhány száz hektár kukoricás ellenében kiszárították a környező erdőket.
Ma a Nyírségben már nem a 20-30 éves vágásforduló a jellemző, hanem esetenként a 60-70 év. De a tölgy 120 éves vágásfordulójához képest így is gyorsabb a megtérülés.
A különböző választékú akác faanyag iránti kereslet világszerte nő.
Az akác nemesítése többféle úton történhet, pozitív törzsszelekcióval, a fiatalkori gyors növekedés alapján csemete korban, valamint törzsfák kiválasztásával.
Egyes magtermő állományok vágáskora a 70-80 évet is elérheti, és 1000 m3-t meghaladja az élőfatömeg.
Dufla Ferenc, a Nyírerdő Zrt., Hajdúhadházi Erdészetének igazgatója emlékeztetett a munkanélküliség korai jelenségeire, és a hazai megoldási kísérletekre.
Működési területükön jelenleg 25-35 százalékra becsülik a munkanélküliek arányát.
Az ő helyzetükön igyekeznek segíteni a tíz évvel ezelőtt indított közmunkaprogramokkal.
A képzetlen munkaerő több, mint fele cigány származású. Súlyosbítja a helyzetet, hogy sokan közülük börtönviseltek. Mindez fokozott terhet ró a művezetést ellátó szakemberekre.
A munkások olyan műveleteket végeznek, amelyeket elsősorban kézi erővel lehet végrehajtani: maggyűjtés, vágástakarítás, allergén növények irtása, hulladéklerakók felszámolása, aljnövényzet tisztítás, sarjleverés, az erdőfelújítás ápolása, vízelvezetés karbantartása.
A szakember fölhívta a figyelmet a munkával elérhető jövedelem szocializációs szerepére, a mintanyújtásra.
Zétényi Zoltán az erdészeti kommunikáció fejlesztési lehetőségeiről beszélt, összefoglalva a szakma kommunikációs hagyományait, a XIX. századtól napjainkig. Emlékeztetett néhány kiemelkedő kommunikációs eseményre, az 1936-os budapesti II. Erdészeti világkongresszusra, valamint az 1971-es vadászati világkiállításra.
Utalt a szervezetek belső kommunikációjának hibáira, és áttekintette az elmúlt tíz év jelentősebb kommunikációs sikereit és kudarcait.
Elemezte az erdészeti kommunikáció jelenlegi állapotának lélektani és szociológiai okait. Figyelmeztetett a szakma identitásának sérüléseire, és kitért ennek okaira. Rámutatott a szakma presztízsének erodálódására, és az e mögött meghúzódó jelenségekre.
Felhívta a figyelmet az agrárágazaton belül megfigyelhető nemzetközi tendenciákra, az átrendeződés irányára, jellegére, amelyekkel ellenkező tendenciák figyelhetők meg hazánkban. Az erdőipar világszerte fölértékelődik, nálunk az államigazgatási hierarchiában az erdészet leértékelődik, forráskivonás jellemzi, a feladatok egyidejű bővülésével. Ezt az ellentmondást a szakma intézményi és személyes szinten nehezen tolerálja.