Az ötnapos, október 19-23. között zajlott Bécs-Pozsony-Budapest Samsung Szupermaraton, amely a bécsi Ernst Happel Stadionból rajtolt, 128 csapat közül az összesített csapatváltó verseny abszolút sorrendjében a 92. helyet szerezték meg a STIHL Forest Trapp tagjai 32:01:42-es időeredménnyel. A férfiak kategóriájában a 81. helyezést szerezték meg.
Az összesített csapatváltó versenyt a DOVER-WSG-Lorinc2000 Hungary nyerte 21:13:57-es idővel. Az egyéni versenyt a lengyel Jaroslaw JANICKI nyerte 23:16:48-es idővel. A második és harmadik helyre magyar versenyző került: Zahorán Ádám 24:02:05-es és Biri Ferenc 24:33:39-es időeredménnyel.
A versenyben némi izgalmat okozott, hogy a Anatolij Kruglikov az utolsó napi félmaratonon testvérének, Nikolajnak átadta a chip-jét és rajtszámát, aki végigfutotta a távot, de erről elfelejtették értesíteni a versenybíróságot. A sportszerűtlenséggel kapcsolatban a versenybíróság az alábbi közleményt adta ki: Megállapítást nyert, hogy
Anatolij Kruglikov a Szupermaraton 2. napján, a Pozsony-Győr szakaszon a versenyt feladta, chipje és rajtszáma versenyen kívül volt, így Nikolaj Kruglikov félmaratonon elért eredménye a verseny tisztaságát nem befolyásolta.
Október 23-án, kellemetlen, szeles, esős időben számos hozzátartozó és kolléga várta a befutó Trappereket, kalória- és vitamindús finomságokkal fölszerelkezve. Kis Prumik Ágnes menedzser mindkét keze tele volt kolbász-, sajt-, almaszeleteket és édességet tartalmazó dobozokkal. A látvány még a tévéstábok figyelmét is fölkeltette, és interjút is kértek a csapat fáradhatatlan segítőjétől.
Szentpéteri Sándor, a csapat vezetője a ForestPress-nek elmondta, hogy a 18-ai győri regisztrációs naptól kezdődően szerencsére ideális futóidőt fogtak ki, még le is barnultak. A reggelek sem voltak kellemetlenül hűvösek.
Az egyetemi sportcsarnokban kaptak tájékoztatást a verseny technikai lebonyolításával kapcsolatban.
Egyébként szeptember 30-ig kellett befizetniük a fejenkénti – nem kevés – 35.000 Ft/fő + ÁFA nevezési díjat.
Győrben kapták meg a kísérő autók azonosítóját, a rajtszámokat, szállásbeosztást és az étkezési jegyeket. Ott folyt chip-ek ellenőrzése is.
A bécsi Praterben található, Ernst-Happel Stadionból 19-én, délelőtt 9 órakor rajtolt a mezőny, és elindult az első szakaszra, amelynek a befutója Pozsonyban, a Fő téren, a Nemzeti Színháznál volt.
A másnapi útvonal a Csallóközön át vezetett, ahol a magyar falvakban kedves idős nénik, bácsik köszöntötték őket.
Győrből reggel nyolckor indultak és a tatai edzőtáborban volt a cél. A következő szakasz Budakesziig tartott.
A csapatkapitány szerint az első két nap a legfárasztóbb, mert 92 illetve 83,5 km-es a táv. Ekkor beindul az izmok savasodása, ráadásul a sík terep is nagyon monoton. A harmadik napon, Tatáig már csupán 63,4 km állt előttük. A Tata-Budakeszi szakasz még rövidebb 59,7 km-es, és a Budakeszi-Budapest táv pedig a 21,09 km-es félmaraton.
A monoton futás előtt, reggelenként, a pozsonyi, győri és tatai szállásnál az induláskor csinos pomponos lányok tették kellemesebbé a rajtot, sőt a váltóhelyeken is látványos produkciókkal buzdították a versenyzőket.
Az előkészületekről elmondta, hogy mindenki egyénileg, a saját edzésmódszere szerint tréningezett. Ez nem jelent mindennapos futást, ki-ki a maga igényei szerint választja meg a távokat. Sajnos ebben az idényben is akadt néhány komolyabb sérülés, betegség.
A három héttel ezelőtti Budapest Maratonon négyen elindultak, az is jó felkészülést jelentett.
Szentpéteri Sándor reméli, hogy jövőre is összeáll a csapat, különösen, ha a részvétel költségeit a főtámogató Stihl és a többi szponzor segítségével sikerül előteremteni. Z.Z.