2011. január. 21. - Aranysakált, közismertebb nevén nádi farkast lőtt
pénteken Zalakarostól keletre, a Kis-Balaton közelében lévő területen
egy német bérvadász. A köznyelvben gyakran toportyánféregként emlegetett aranysakál egyre gyakrabban bukkan fel magyar területeken, pedig korábban teljesen eltűnt.
Vélhetően a Balkánon lezajlott háborús cselekmények hatására azonban 15 évvel ezelőtt ismét észlelték hazánkban, s azóta egyre többször hallani jellegzetes üvöltését. Zalakaros környékén azonban eddig senki nem találkozott ezzel a fajjal.
- Eddig csak a nyomait észleltük, illetve a hangját hallhattuk éjszakánként magyarázta Perjési Tamás, a Kis-Balaton Vadásztársaság fővadásza. -Gyakran bukkantunk őzek széttépett tetemeire is, melyek vélhetően aranysakálok támadásának áldozatai voltak. Meglátni azonban még soha nem sikerült, rejtőzködő életmódot folytat, s nappal szerintünk a Kis-Balaton nádasaiba húzódott vissza. Szerintem oda igyekezett most is.
Az aranysakált kora hajnalban vette észre a lesre igyekvő, ám útközben mindenre figyelő, gyalogosan cserkelő páros: Perjési Tamás és Franz Gerauer. A halvány derengésben tőlük mintegy 150 méterre feltűnő állatot először jókora rókának vélték, s tévedésükre csak akkor döbbentek rá, mikor távcsővel alaposan megvizsgálták.
- Barnás színezete, hegyes feje és a rókánál jóval rövidebb farka egyértelművé tette, hogy más állatról van szó - tette hozzá Perjési Tamás. - Aztán eszembe villantak a tanultak, és ráeszméltem, hogy egy aranysakál került az utunkba, mely feltehetően számos őzünk életét kioltotta már.
A lövés joga Franz Geraueré volt, s a fiatal német vadász kezében nem remegett meg a puska. Egyetlen lövéssel elejtette a nádi farkast, így bár eredetileg vaddisznó, vagy szarvasborjú reményében indult vadászni, percek múlva már boldogan vette tudomásul, hogy aranysakál szukával gyarapította meglévő trófeái körét. Szalabán Attila
