2014. május 3. - A dél-franciaországi Lozere tartományban (az akkori Gevaudanban) 1764-ben egy rettentő és bestiális szörny terrorizálta a lakosságot.
A hatalmas marha nagyságú fenevad martalékává elsősorban nők és gyermekek estek. Az erdőben rejtélyes körülmények között tartózkodó szörny ellen a francia hatóságok hajtóvadászatot indítottak, de még magának a francia hadseregnek is meggyűlt vele a baja és elfogni nem tudták.
Legelőször a szörnyet egy francia pásztorlányka fedezte fel 1764 júniusában, amikor a rá bízott jószágokat legeltette. Amikor a bestia üldözőbe vette a lányt, csodával határos módon megmenekült és el tudta mondani a faluba, hogy a szörny hogy nézett ki.
A pásztorlány megfigyelése szerint a szörny tehén nagyságú volt, de mégis farkasra emlékezette. Hátán csíkos minták voltak, szőrzete pedig vörhenyes, farka végén pedig bojt volt, mint az oroszlánoknak.
A feje az agárra hasonlított, szájában tűhegyes fogak villantak meg. Szeme izzó parázsként villogott. A lányt a fenevad üldözőbe vette és nagyon gyorsan futott, de csodával határos módon megmenekült a fiatal pásztorlány.
Ezt követően a szörnyeteg brutális pusztításokat hajtott végre az emberek ellen, akiknek maradványait hamarosan megtalálták. A környéken lakók arról is beszámoltak, hogy a szörny egy fiatal lány megtámadott, majd az erdőbe vonszolta. Így az emberek már tudták, hogy a fenyegetés elég komoly! Néhány gyermek arról számolt be, hogy a bestia úgy szökell, mint egy kecske. Egy idős férfi azt tapasztalta, hogy a szörny, amikor a tyúk ólak környékén volt, akkor két lábon járt és úgy nevetett, mint egy ember.
A tartomány püspöke a bestiával kapcsolatos megtapasztalásokat Isten büntetésének tartotta. A lakosság már a király segítségét hívta, aki az eseményeket nagyon komolyan vette. XV. Lajos látta a lakosság tehetetlenségét, ezért bevetette a katonaságot. Így parasztok ezrei és a francia katonák nyomultak be az erdőbe nagy dühvel, hogy a sátáni lényt kézre kerítsék.
Kezdetben azt gondolták, hogy egy hatalmas farkassal van dolguk, de kiderült, hogy egészen más bestiális lényről van szó. Amikor megtalálták a lényt egy sárkányhoz hasonló teremtménnyel szembesültek, amely a parasztokra és a katonákra rátámadt. A harc során az egyik katona súlyos sérülést okozott az ördögi teremtménynek, amely az erdőbe elmenekült. Véget ért a harc és a parasztok, katonák ünnepelték a szörny legyőzését. Abban reménykedtek, hogy olyan sebet kapott a lény, hogy valahol az erdőben kivérzett. Néhány hónapig nem is volt semmiféle támadás, csupán néhány átlagos farkas és róka végezte természetes tevékenységét.
A szörnyeteg sajnos nem pusztult el, hanem újra brutális támadásokba lendült. Az elkövetkező három évben szinte nem is volt 1767-ben olyan kelet francia tartomány, ahol a szörnyeteg ne tombolt volna. A bestia a nők fejét levette, testüket pedig kibelezte. Ebben a három évben 68 gyermek, 15 nő és 6 férfi esett áldozatul a gevaudani rém tetteinek. A katonák és a helyi települések emberei hiába vették fel a harcot ellene, eredményt nem értek el. A nemesség is feldühödött az események miatt és fegyvert fogtak. Végső elkeseredésükben bementek az erdőben és mindenre lőttek, ami mozgott. Így nagyon sok vadat kiirtottak. A szörnyet azonban nem sikerült puskavégre kapni, sőt a gyilkosságok ugyanúgy folytatódtak.