Államalapító királyunk ünnepén a Kossuth Rádió Határok nélkül kellemes műsorát hallgatva kaptam föl a fejem az egyik interjúalany – Botár István régész – hasonlatára.
Ebben a beszélgetésben is szóba került az a téves értelmezés, miszerint István király Imre fiának szánt intelmei azt tartalmazták volna, hogy a soknyelvű, sokerkölcsű ország erős, az egynyelvű, egy erkölcsű, pedig esendő. Ezzel szemben az intelmekben szereplő szó nem országot, hanem a királyi udvart jelenti. Azt az intézményt, amely a kor szokásainak megfelelően soknemzetiségű, hisz’ a követek, a más nemzetből jött királynék udvartartása kellő kavalkádot biztosított az udvarnak. Tehát, nem az egész országnak.
A régész ugyanakkor igazat ad nagy királyunknak, mondván, ez így van a gazdaságban, és a természetben is, mert egy vegyes populációjú erdő biztos, hogy jobban bírja, mint egy monokultúrás fenyves, amit egy széldöntés vagy rovartámadás bármikor kiirthat.
A régész hasonlata egy kissé hasonlít a társadalom szociáldarwinista megközelítéséhez, amely Charles Robert Darwin korszakalkotó természettudományi tanainak önkényes kiterjesztésével igyekezett magyarázatot adni a társadalmi jelenségekre a XIX. század végén.
Most nem mennék bele a természeti és társadalmi analógiák fejtegetésébe, de kissé hajánál fogva iderángatottnak tűnik a hasonlat. Hivatkozhatnék arra, hogy egy erdőállomány belső életében sokkal keményebb törvények uralkodnak, mint a társadaloméban. De ez sem föltétlenül igaz. Bizony, a javakért harc dúl mindkét „mezőben”. Az erdőben a vízért, a levegőért, a térért, a fényért. Ott nincsenek közmegegyezéses szabályok, csak természeti törvények. A társadalomban viszont rendkívül bonyolult és állandóan újraszabályozott normák igyekeznek kordában tartani a népességet. Mérsékelt sikerrel.
No, de nem is erről szeretnék elmélkedni, hanem arról, hogy lám-lám, milyen hatékony a PR történetesen Erdélyben is, máskülönben honnan tudna egy ottani régész ilyen helytálló erdészeti szakvéleményt kifejteni.
Kétségtelen, az utóbbi időben, a napi sajtóban is sok szó esett a témáról – elsősorban a tátrai széldöntések kapcsán –, de a kérdés még a levegőben marad, hogy vajon milyen forrásból ered a fenti információ. Attól tartok, hogy nem az erdészekéből. Z.Z.