Tisztelt Vendégeink!
Mária Kadlecikova Asszony, Elnökhelyettes Úr, Igazgató Úr, Elnök Urak!
Újságíró Kollégák!
Tagtársak!
Mérleget kellene vonnom az év vége felé közeledve.
Kezdjük tehát rakosgatni a serpenyőket!
Eredmények, ha szerények is, de akadnak: a karácsonyfát már nem az erdőből vágatják az újságíró kollégák, így a zöldek sem hangsúlyozzák annyira a műanyagfenyőt.
A Nordmann-fenyő nevét is megtanulja a jó nép, szintén a sajtó segítségével. (Csak halkan jegyzem meg, hogy jó néhány kollégának elmondtam mindezt személyesen és levélben egyaránt.)
Ugyanakkor erdőirtás még mindig van hazánkban is, és nem régen megtudhattuk, hogy a tarvágásért börtön jár.
De a magát valamire tartó újságíró már nem ír le olyasmit, hogy hazánkban csökken ez erdőterület, és irtják az erdőt.
Az erdészeti kommunikáció szempontjából ennek az évnek mindenképpen a legnagyobb jelentőségű eseménye az új erdőtörvény megszületése volt.
Erről sok szó esett a napi hírekben. Külön öröm, hogy a Közönségkapcsolatok szakosztály kezdeményezésére az erdészeti kommunikáció is bekerült a törvény szövegébe. Ez az egyik oldal.
De elmaradt a törvény jelentőségét méltató kommunikációs esemény. Ne feledjük, nem naponta változó jogszabályról van szó! Az előző, viszonylag rövidebb életkort megélt törvényünk is 13 évig szolgált.
Idén véget ért a 200 éves erdészeti felsőoktatás ünnepségsorozata a selmeci vándorgyűlésen.
A bicentenáriumból nem sikerült országos visszhangú eseményt szervezni. A hozzá kapcsolódó vándorgyűlés sajtó-előkészítése felemásra sikerült az ismert politikai feszültségek miatt.
Magáról az eseményről szép számmal jelentek meg közlemények, az OEE sajtóbuszával utazott újságíróknak köszönhetően. Volt MTI kiküldött tudósító, beszámoltak az írott sajtó, a rádiók és a televízió munkatársai.
Reméljük 50 év múlva még jobban sikerül.
Országos jelentőségű siker, hogy elkészült az EL digitális változata. Reméljük, hogy ezáltal is egyre inkább sikerül fellazítani azt a szakmai gettót, amibe – saját hibánkból is – kerültünk.
Ennek a munkának szép sajtóvisszhangja is volt!
Ez a teljesítmény egyébként díjat nyert az elektronikus médiumok versenyében. Az archívumot ajánlom mindenkinek, aki még nem próbálta ki!
Az ez évi Erdők Hete hangtalanul és visszhangtalanul zajlott le. Tavaly, az Európai Erdők Hete nagyságrenddel nagyobb sajtófigyelmet keltett. Összehasonlításként a Tatai libasokadalom több mint tízezer érdeklődőt vonzott, és nagy sajtófigyelmet keltett. Pedig libák vannak mondjuk a Fertőn is, ezrével.
Az egyesület egy ilyen esemény, mint az Erdők Hete, megszervezéséhez kevésnek bizonyul.
Idén is lezajlott az EL újságíró kirándulása, amelyet az egyik legkisebb HM erdészeti társasághoz és a Mocz-birodalomba szervezett Pápai Gábor, az EL főszerkesztője, nagy sikerrel és visszhanggal.
A Közönségkapcsolatok szakosztály kihelyezett ülése az Egererdő Zrt vendégszeretetét élvezte, a Mátra erdei vasút meghosszabbításának előzetes bemutatására, majd a Szalajka-völgy közjóléti attrakcióival ismerkedtünk, és tanulmányozhattuk a szarvasgombászat titkait szakosztálytársunk, Berecz Béla jóvoltából. Itt jegyzem meg, hogy a jövő év elején szarvasgombász tanfolyamot indítunk a szakosztály szervezésében.
Az MGSZH nagysikerű vadkonferenciát szervezett. Anélkül, hogy kisebbíteném a szervezők és a résztvevők érdemeit, sőt hangsúlyozom, jó választás volt, mert a sikert előre borítékolni lehetett. Ilyen rendezvények kellenek.
Elkészült és elindult egy új erdészeti honlap – az EFDSZ, az Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezetének a hivatalos orgánuma. Így már nemcsak papír formátumú, hanem elektronikus lapja is van a szervezetnek. Szakosztályunk tagjai ennek létre jöttéből is kivették a részüket.
Ugyanakkor veszteségeink is vannak e téren. Az allamerdo.hu tiszavirágnyi élet után, gyakorlatilag megszűnt. Semmi hír az újjáéledéséről. Ez nem pénzkérdés! Elhatározás és munka ügye.
Egyéves tetszhalál után újjáéledni látszik az erdo.hu oldal. Vétek, hogy éppen az új erdőtörvény megszületésének évében nem működött. Sőt, több, ez bűn!
Kiadványok láttak napvilágot ebben az évben is. Megjelent az Erdők a közjóért tanulmánykötet 2. kiadása, erről majd Dobó István elnök úr ejt szót bővebben. Kijött a nyomdából az EMRE, az erdővédelmi tanulmánykötet az MGSZH gondozásában. Wisnovszky igazgató úr szól róla. Bemutatták Sopronban kollégánk, Kosztka Miklós professzor könyvét az erdészeti útépítésről.
Hamarosan megjelenik egy hiánypótló munka az akác méhlegelőkről. A szerző, Fritsch Ottó kollégánk itt van közöttünk.
Ide tartozó hír, hogy szakosztályunk elnyert egy pályázatot, amely segítségével a folyamatos erdőborításról készítünk filmetűdöket és kiadványt, s ezek segítségével lehetőség nyílik többet megtudni az erdészeti paradigmaváltásról.
Egy fontos kommunikációs eseményről mindenképpen szólnom kell, az ún. REKK-tanulmányról. Ez a több mint száz oldalas tanulmány az erdész szakma lejáratására született meg. Erről nem oszlik meg a szakma véleménye. A részletekre most nem térek ki.
Cui prodest? Kinek az érdeke ez a tanulmány? Ez egy költői kérdés volt!
De tanulságos! Nagyon tanulságos! Elsősorban a közelebbről érintettek, a hatóság, az egyetemi intézet munkatársai számára. De számukra is, akik az erdészeti kommunikáció szekerét igyekszünk taszigálni.
Ezúttal egy Lenin-idézettel folytatnám: Ucsicca… Tanulni, tanulni, tanulni.
Ebben mélységesen igaza volt. Tanulnunk kell az erdészeti kommunikációt. És nem kell szégyellnünk a vadász kollégáktól sem tanulnunk. Akik most éppen tanfolyamot tartanak a vadászatról a tanároknak. A szomorú az, hogy ilyen tanulmányunk nekünk már évek óta van, az erdészetről. Ideje volna nekünk is tennünk valamit e téren, mert különben a sulineten az ellenérdekeltek tömik tele a nebulók fejét arról, hogy az erdészek tönkreteszik a hazai erdőket. Tessék utána nézni!
No, hogy ne csak beszéljünk, erről, hanem tegyünk is: Ismert, hogy 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa. A mi, az Országos Erdészeti Egyesület, 141. vándorgyűlésünket – Káldy József vezérigazgató úr nagyszerű ötletének köszönhetően –, szintén Pécsett tartjuk. Arra gondoltunk, hogy a Közönségkapcsolatok szakosztály egy nemzetközi kommunikációs konferenciát rendez ugyanakkor, ugyanott. Az elhatározást tettek követték, a konferencia programja összeállt, a külföldi és hazai előadók elfogadták a meghívást, Stumpf István politológus elfogadta a felkérést a védnöki szerepre, és ígérete szerint el is jön.
Ezennel szeretettel meghívom Önöket, Benneteket 2010. május 20-ára, Pécsre. A konferencia háziasszonya tagtársunk, Lázár Andrea lesz.
Az elmondottakból – gondolom – kitűnik, hogy esemény, muníció van elegendő a szakmában, de be kell csatornázni.
Főtitkárunk adatai szerint évente mintegy 300 erdészeti eseményt rendeznek a kollégák.
Van mit kommunikálni, van miből válogatni. Csak ne szégyelljük, és ne sajnáljuk rá az időt és a fáradtságot!
Nem azért, mert megéri, hanem mert létérdek!
És ezt még sokszor el fogom mondani!
És most jöjjön egy újabb klasszikus idézet, de nem Lenintől, hanem Catotól, a római szenátortól:
"Ceterum censeo Carthaginem esse delendam" – ezt ismételgette Cato minden szenátusi szónoklatában, követelve a félelmetes, ellenséges birodalom fővárosának elpusztítását.
Én nem ilyen destruktív tematikára szólítok fel, hanem a következőkre:
Külkapcsolati titkárt az egyesületbe!
Sajtótitkárt az egyesületbe!
Sajtóalapot a szakmának!
Az érthetőség kedvéért: 2011-ben Magyarország lesz az EU soros elnöke.
Nekünk is megsokszorozódnak a nemzetközi kapcsolataink. Remélem. Ha nem, leírják a szakmát.
Nyelveket beszélő fiatalokat kell az egyesületbe hoznunk!
A sajtóügyeket külön referensnek, szóvivőnek kell intéznie. Egyébként béna kacsa marad a szakma.
Ezt jól láthattuk a REKK-kapcsán is. Lassan, késve és nehezen született meg a válasz. Ugyanakkor köszönet azoknak, akik tettek ezért, külön köszönet Mőcsényi Miklósnak, aki külön is felvállalta az ügyet.
Tehát a sajtóügyeket nem lehet elodázni azzal, hogy meg kell fizetni. Meg kell találni a forrást ehhez. (A félreértések elkerülése végett, én, maradok a FP főszerkesztője!)
Az osztrák Holz-pfennig és más hasonló alapok mintájára létre kell hoznunk az erdészeti kommunikációs alapot!
Ha a Nemzeti Erdőprogram pénzeire várunk, akkor nem lesz egy fillérünk sem.
És végül jöjjön még egy aranymondás a rómaiaktól: Historia est magistra vitae.
Könyörgöm, legalább az elődeinktől tanuljunk: nekik volt saját erdészeti filmstúdiójuk! Erre tanúink vannak itt.
Nekik volt saját erdészműsoruk a rádióban.
Persze a kép ennél sokkal bonyolultabb! Hisz’ a minisztérium évekkel ezelőtt vett a szakmának profi digitális kamerát, számítógépet vágóprogrammal, s hogy, hogy nem mindez szőrén-szálán eltűnt.
Erdészműsorunk is volt, igaz, hogy csak 25 perc, és csak a rövid életű Pannon rádión.
De nem szabad csüggednünk!
Vannak újabb és újabb feladatok: meg kell oldanunk a sok-sok tévé felvétel digitalizálását, ki kell alakítanunk a digitális fotóarchívumot, hogy csak a képi világot említsem.
Meg kell tanítanunk a kollégákat jól, hatékonyan kommunikálni, fotózni, ne adj Isten, cikket írni. Olvashattuk, a miniszterelnök is beiratkozott kommunikációs tanfolyamra. Jó példával jár elöl. Ezt érdemes megfogadni tőle!
Van még egy jó hírem: az elmúlt héten megnyitottuk a Wagner Károly emlékévet, a magyar erdészeti szaknyelv megteremtőjének tiszteletére.
Jó szerencsét, üdv az erdésznek és az erdészeti kommunikációnak!
Zétényi Zoltán
az OEE Közönségkapcsolatok szakosztály elnöke
(Elhangzott 2009. december 15-én, az Országos Erdészeti Egyesület Elnöksége,
az OEE Közönségkapcsolatok Szakosztály és az OEE Erdők a Közjóért Szakosztály,
valamint az MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság évzáró sajtótalálkozóján, az FVM székházának földszinti tanácstermében.)