Szívósan tartja magát az a tévhit, hogy Európában is csökken az erdőterület.
Számos alkalommal leírtuk, elmondtuk, hogy Magyarországon és Európában az ’50-es évek óta nem csökken az erdőterület. A tendenciát tekintve ez igaz az első világháborút követő évektől kezdve. Némi visszaesés a második világháborút követő helyreállítási periódusban volt, ugyanis az újjáépítés nagyarányú fakitermelést követelt az erdőgazdálkodástól. Azután soha nem látott mértékű erdősítés indult meg hazánkban. Így jutottunk el addig, hogy néhány évvel ezelőtt a kétmilliomodik hektár erdő telepítésének állíthattunk emléket.
Legutóbb két mértékadó forrás publikációjában szembesülhettünk az erdőcsökkenés hamis ténymegállapításával.
Az egyik a Magyar Nemzetben volt olvasható néhány héttel ezelőtt (Seszták Ágnes: Parttalan vizek, 2010. június 5.), ahol egykori kolléganőm, a lap, általam is nagyra becsült, publicistája nem átallotta leírni, hogy az észak-magyarországi árvizeket a felvidéki, tátrai hegyek erdeinek „tonnaszám” való irtása, vagy az okozta, hogy „tarra vágták az Északi-középhegységet”.
A másik gyöngyszem a Védegylet egyik írásában jelent meg: „a mai napig fennállnak azok a problémák, amik a folyók és vízfolyások beszorításából, és a vízgyűjtők erdeinek csökkenéséből fakadnak”.
Vegyük sorra a két hamis állítást!
Először is, nem igaz, hogy tarra vágták az Északi-középhegységet. Úgy látszik régen járt arra a kolléganő. Érdemes volna meghívni egy kis terepi bejárásra. Ez saját hatáskörben megoldható.
A másik helyszín, a Tátra már bonyolultabb, de az is megoldható. Arrafelé is dolgoznak magyar kollégák, akik szívesen kalauzolnák a Felvidéken. Egyébként a hír annyiban igaz, hogy néhány évvel ezelőtt valóban tonnaszám kellett letermelni és elszállítani a szélvihar áldozatásul esett, kidőlt fákat a területről. Erre mondják, hogy vis maior. Tehát nem Leningrádban, és nem Mercedeseket…
A Védegylet hanyagul odavetett félmondata arról árulkodik, hogy nem nagyon járt az illető a környező országok erdeiben, amelyek folyóink vízgyűjtő területein találhatóak. Mert az erdőterületek csökkenését sem a Tátrában, sem Kárpátalján, sem Erdélyben nem tapasztalhatni.
Azzal pedig maradéktalanul egyetértek, hogy az árvíz, átok helyett áldás legyen. Z.Z.