2013. január 30. - Avagy egy kis fegyvermatematika
Motívumok harca. Így hívja a pszichológia azt a döntési helyzetet, amikor két erős motívum indítaná az embert jobbra vagy balra.
Az egyik csábítana, a másik kényszerítene. Vagy óvna, féltene, másrészt lökne, taszítana. Féljek, kockáztassak vagy melegedjek?
Az egyik énünk szabálykövető, a másik az életösztönünk. Fagyjunk vagy megmaradjunk?
Nézzem a pulyák reszketését, hallgassam az asszony pörölését, vagy kockáztassam az éppen hogy megszerzett megbecsülésemet?
Az élet valószínűleg egyszerűbb, mint a modellkísérlet. Ha hideg van, fát kell szerezni. Ha már nyáron nem gyűjtöttem. Nem kértem az erdészektől, polgármestertől, szociális felelőstől…
Ilyenkor aztán neki kell menni az erdőnek. Nem szabad nézni sem Istent, sem embert.
Belőlük lesznek a megélhetési bűnözők. Copy right Kuncze Gábor.
Ferge Zsuzsa szerint, ha hideg van, el kell menni fát lopni. Ilyen egyszerű volna az élet? A megfagyás előtt valószínűleg ilyen. A baj az, hogy ez a liberális biztatás felerősödik a szabadelvű médiában, és holnap már minden faluszélen ezt harsogják: ha hideg van, el kell menni fát lopni. Legitimmé válik az illegális. Legalábbis, sokak szemében.
Az erdészeti társaság vezérigazgatója szerint tudatosítani kell az emberekben, hogy a falopás is bűn. Ezt az álláspontot is „teríteniük” kellene a médiumoknak.
Az előbbit „drága Bolgár úrtól”, az utóbbit meg mondjuk a Hajnaltájban hallhatná az érdekelt. Motívumok harca. Hol az igazság?
A gyerek reszket, a rádió is bemondta…, nem kérdés a kérdés, irány az erdő. Ilyen egyszerű.
Vagy mégsem?
Évekkel ezelőtt mesélte egy kolléga, hogy a megélhetésinek nevezett, valójában üzleti falopások elleni küzdelmében csak a tekintélyével és puszta kézzel léphet föl a tolvajok ellen. Akik nem amolyan tipikus, „hátiban” néhány száraz ágat cipelő öregasszonyok, hanem igencsak erőteljes fiatalemberek. A kolléga, arra a kérdésre, hogy van-e fegyvere, ezt mondta: Van, de otthon. Nem akarok a saját fegyverem áldozata lenni.
A másik történetem is Kelet-Magyarországról származik. A szétlopott sajóládi erdőben jártunk téli riportúton. Két csapat biciklis cigánnyal is találkoztunk. Összesen voltak vagy tizenöten. Az erdész elvette a fűrészt-baltát, megtaposta a biciklikereket, aztán engedte, menjenek Isten hírével. Tudta, hogy a pótkereket a legközelebbi kocsmánál még aznap beszerzik. De forróbb volt a helyzete a fegyveres vagyonőrnek, aki azzal hívta telefonon az erdészt, hogy mit csináljak, itt van velem szemben huszonöt cigány baltával. A tanács így hangzott: Fusson!
Praktikus tanács volt, mert ha számolni kezdünk, hat töltény a tárban, egy a csőben, az csak hét. Még mindig marad tizennyolc.
A faluszéli házak mindegyikén ott tátogott a műholdvevő lavór, s az udvarban többnyire ott állt egy-egy gépkocsi. A letakart farakás mellett. Éjjel jön a teherautó a rakományért. Azonnal fizet a sofőr.
Talán már tíz éve, hogy konferenciát rendeztünk Ózdon a falopásról. Azt követően adta ki a legfőbb ügyész az irányelvet: a falopás természetkárosítás és bűntett. Jogilag tehát tiszta a helyzet. (z.)