2014. június 10. – A minap látott napvilágot a hír, nem kis meglepetést keltve, hogy a miniszterelnök több minisztérium vidékre telepítéséről döntött.
A kiszemelt tárcák között a visszanevezett földművelésügyi is szerepel.
A szerdai MTI hír pedig azt taglalja, hogy a miniszter támogatja az elképzelést.
A céltelepülés Debrecen volna. A polgármester lelkesen prókátorkodott az ötlet felett, mondván a városban van agráregyetem, s rengeteg kitűnően képzett fiatal szakember vár arra, hogy képességeit a tárca rendelkezésére bocsáthassa. A hab a tortán pedig az, hogy a legkitűnőbb termőföldek is arrafelé terülnek el.
Őszintén szólva, engem első helyen azért szomorított el az ötlet, mert a Kossuth téri agrárpalotáról szóló, nemrég megjelent könyvünkben azt írtam, hogy talán az egyetlen olyan minisztériumi épület, amely ma is akként „szolgál”, amilyen rendeltetést szántak neki az építésekor.
A könyv következő kiadásából ez a mondat törlendő…
Az ötlet „tesztelése” azonnal megkezdődött, a sajtó széltében-hosszában tárgyalja az ügyet, miniszterek nyilatkoznak pro, újságírók kontra. Az egyik miniszter szerint a centralizáció maga az anomália. Egy vidéki rektor szerint a célvárosok imázsát emelné egy minisztérium odatelepítése.
Ma az agrárpalotában mintegy ezer ember dolgozik. Persze nem mindenki minisztériumi alkalmazott, hisz ott székel többek között a FAO bizonyos – éppen mostanában bővülő – szervezeti részlege is.
A vidékfejlesztési államtitkárság az alá tartozó főosztályokkal várhatóan Kecskemétre kerül, velük nem kell Debrecenben számolni.
Egyelőre még nem kiforrott, de a szóbeszéd szerint visszakerülnének a tárcához az erdészeti társaságok is. Ezek irányítói is követnék a tárcát az egyik legkevésbé erdősült megyébe?
No, és mi lesz a sorsuk a társ- és háttérintézményeknek? Az MVH-nak a NÉBIH-nek, a NAIK-nak? Sőt, az agrárkamarának?
Mindenesetre a legnagyobb feladvány a logisztikai következmények megoldása lesz. Nyugat-Magyarországról egy debreceni látogatás jó esetben kétnapos, kevésbé kedvező körülmények mellett háromnapos program. De lezavarható 24 óra alatt is.
A tárca jelenlegi személyi állományának mondjuk, kétharmada családos. Ők nehezebben vehetők rá a költözésre. Bár ez beosztás- és egzisztenciafüggő. Ez pedig erős motívum. Ha belegondolok, régen az államerdészeti alkalmazottakat is vezényelték…
A székház kérdése nem kérdés abban a városban, ahol egy stadiont is egy-kettőre fölépítettek. De vajh több száz üres lakás rendelkezésükre áll-e? Ám lehet, hogy vannak tartalék volt szovjet laktanyák.
Bevallom, nem csak szkeptikus, hanem szubjektív is vagyok. 1967-ben az agrárpalotában kezdtem a szolgálatomat.
Szerencsés vagyok, hogy ez az ötlet nem 2000 körül vetődött föl. Mert akkortájt is ott dolgoztam.
Nemcsak a könyveknek, a székházaknak is megvan a maguk sorsuk. (Z.)