Eloltottuk az adventi koszorú gyertyáit, ünnepeltük a Megváltó születését, a minap pedig magunk mögött hagytuk Vízkeresztet is.
A szakmánk számára azonban nem szűnt meg a várakozás, van bőven végrehajtandó feladat és tőlünk független döntés a képzeletbeli kosárban.
A napokban remélhetően csatasorba állnak a tájegységi fővadászok, akiknek pályázatát az elmúlt év végén bírálták el a Földművelésügyi Minisztériumban. Az FM-ben állítólag egy új főosztály, öt osztállyal irányítja majd a tájegységi fővadászokat. A módosított vadászkamarai törvény szerint 2017. január 1-jétől kötelező a vadászkamarai tagság. Kíváncsian várjuk az eredményeket.
Az újszerű erdőtörvény a finisbe érkezett, tárcaközi és belső egyeztetés zajlik, érkeznek még mindig az észrevételek, elsősorban a sajtóból és a mögöttük álló zöld oldalról. Az erdészek állítólag csalódottak, a zöldek meg féltik a hazai erdőket. Remélem, a szakmának nem kell csalódnia, a zöldeknek meg nincs mitől félniük.
Mindannyian szoronghatunk a globális fölmelegedéstől, írom, hogy szoronghatunk, mert ez annyiban különbözik a félelemtől, hogy nem ismert a félelem tárgya. Nem ismerjük az ellenfelet, csak annyit sejtünk, hogy túl sok CO2 áramlik a légkörbe. Fogyatkozik a sarki jég, a gleccserek jege, és megbolondult az időjárás. És lassan, de biztosan mennek tönkre a lucfenyvesek, a bükkösök Nyugat-Magyarországon. Nem éppen biztatóak a kilátások. A kollégák többsége egyelőre várakozik.
A KEHI-vizsgálat végleges eredményei még mindig nem készültek el vagy nem publikusak. Most már nincs Népszabadság, ahova kiszivárogjanak a megállapítások. Majd nyilván találnak másik befogadó médiafelületet. Addig is a társaságoknál kiszámolják, hogy mennyi időt (pénzt) és energiát (lelki megterhelést) vitt el a sok ezer oldalnyi jelentés összeállítása.
Az eredményig pedig nem tehetünk mást, mint várakozunk.
Annyi azért engedtessék meg, hogy az egyik fő vádpont, miszerint ’csókosoknak’, baráti vállalkozóknak adták ki a munkákat a társaságok illetékesei, egy kb. két évtizeddel ezelőtt született olyan döntésben gyökerezik, ami alapján a cégeknek meg kellett válniuk a fizikai dolgozóktól, egész üzemegységektől (fakitermelők, fafeldolgozás, gépüzem stb.). Az csak természetes, hogy azok a volt dolgozók részesülnek előnyben, akik mint a tenyerüket, ismerik a gazdaság területét, erdeit.
Az egyik oldalról ért (kormányzati?) támadásnak némiképp ellentmondóan, egyik napról a másikra alaposan megdobták a vezérek fizetését. A hulló mannából kimaradtak a közép- és alsó szintű vezetők, a „tő mellettiek”. Ők reménykedve várakoznak, hogy nekik is jut majd valami a jó gazdasági eredmények jutalmaként.
Január 28-án emlékezhetünk meg az egyik legnagyobb magyar erdőmérnök, Kaán Károly haláláról, akinek születése 150. évfordulóját július 12-ikén ünnepeljük. Az emlékév egyesületi rendezvényei még nem ismertek, de várakozással tekintünk elébük. Az emlékezés alkalmat adhat arra is, hogy az erdészet és a természetvédelem egykori egységességéről gondolkozzunk, a helyreállítás igényével.
Ebben az évben is megrendezik a szakma immár hagyományos nagyrendezvényeit, többek között az Országos Erdészeti Egyesület 148. Vándorgyűlését június 21-23. között Kaszón, előtte pedig az országos erdészversenyt.
2017-ben is Muzsikál majd az erdő, nem csak Nógrádban és a Mátrában, hanem az ország más vidékein és a határon túl is. Sokan már ezekre a napokra várakoznak.
Idén is lesznek Nemzetközi Erdészeti és Faipari Sportnapok, várhatóan augusztusban, Miskolcon.
Szeptember elején Sopronban sor kerül 2017-ben is az innoLignum erdészeti, faipari szakvásárra és rendezvénysorozatra, abban a hónapban várhatóan a MEGOSZ is megtartja szokásos nagyrendezvényét.
Függetlenül a Nemzetközi Nőnaptól megtartják majd az Erdésznők Országos Találkozóját is, lehet, hogy már van titkos helyszín és időpont.
Októberben, szerte Magyarországon az erdők kerülnek a középpontba, reméljük a médiában is, nem csupán az erdei iskolások körében. Az Erdők Hete sok év után végre elnyeri méltó helyét a hazai országos események sorában.
Ide kapcsolódik, hogy ebben az évben hazánk lesz a színhelye az YPEF, vagyis az európai középiskolások erdészeti vetélkedőjének. Pontosabban nem is erdészeti a vetélkedő, hanem az erdővel kapcsolatos ismeretek körében vetélkednek a fiatalok. Hogy ki kivel vetélkedik, azt nem lehet pontosan tudni, mert ebben az őrült PC világban a szervezők azt találták ki, hogy ne nemzeti csapatok (iskolák) vetélkedjenek, hanem a nemzetköziség nevében vegyes, egymást soha nem látott, nem ismerő résztvevők csapatokat alkotva küzdjenek a győzelemért és a helyezésekért. A versenyre Sopronban kerül sor, ahol a szervezők reményei szerint minden feltétel adott egy kitűnő rendezvény létrehozására. Várakozással tekintünk a magyar versenyzők szereplése elé.
A nemzetközi szcéna egy másik területén a FAO kommunikátorai meghirdették a tudomány és a kommunikáció összekapcsolását. Bizonyára nekik is föltűnt, hogy az agrárium – és benne az erdészet – meglehetősen kevés tudományos és innovációs témával ostromolja a médiumokat. Kíváncsian várjuk, hogy milyen látványos eredményei lesznek a kampánynak.
Megannyi ígéret, megannyi várakozás.
Reméljük, mindezek megvalósulnak, tisztázódnak, jóra fordulnak… Zétényi Z.