2017. március 21. – A Twitter ma tele van a Happy International Day of Forest! – üzenetekkel.
Az Erdők Világnapja alkalmából tettem föl magamnak a címbéli kérdést. Néhány, a lehetséges válaszok közül.
Van, akinek arra, hogy teleszedje edényét az áfonyafésű segítségével fél szemmel a medvére figyelve, azzal fölséges kék bogyóval, ami hazánkban a Soproni hegységen kívül alig terem meg máshol. Van, aki a különböző kalaposokat szedi össze mérhetetlen szorgalommal járva a vadon legeldugottabb rejtekeit. Vannak, akik a szép kilátással nem tudnak betelni, és újra meg újra elzarándokolnak a Pilisbe, a Dunakanyarba. Vannak, akik nem elégednek meg a napi egy Moszkvics-saroglyányi fával, újra meg újra behajtanak az erdőbe és derékba, cigánytuskóba vágják az útjukba kerülő fákat. Másoknak arra jó az erdő, ha minél több állva meghaló öregfát találnak, no meg olyat, amelyik már megadta magát és a földre omlott. Mások meg elégedetten állapítják meg, hogy az utolsó éven is szépen gyarapodott az állomány, télen bőven adja majd a rönknek valót aratás idején. Van, aki azt figyeli, hogy hol, mikor virágzik az akác, a hárs és más mézlegelő, hogy idejében odaérjen méheivel. Vannak, akik azt nézik, hol adódik izgalmas meredély és lejtő, hogy kvadjukkal, motorjukkal, bringájukkal próbálhassák meg tekerő és állóképességüket. A sor folytatható.
Ebben az évben a FAO az erdő és az energia kapcsolatát ajánlotta a világ figyelmébe eme nevezetes nap alkalmából.
Kezdem azzal az energiával, amit nem lehet megmérni, mert „csak” abban nyilvánul meg, hogy egy erdőben eltöltött fél vagy egész nap után az ember, mintha kicserélték volna a sejtjeit és „új emberként” lép ki a fák takarásából.
Folytatom azzal, hogy a vad nap, mint nap fölveszi a létezéséhez szükséges táplálékot az erdő növényzetéből, hogy biztosítsa életéhez az energiát.
Az erdőben fakadó, csörgedező csermelyek patakká serdülve, majd folyócskává fejlődve már malomkereket hajthatnak vagy rosszabb esetben házakat sodorhatnak el roppant energiájukkal.
Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a meleg-energiát adó fa, a hasáb vagy az apríték, ami a tűz martalékává lesz, hogy falétét föláldozva átalakuljon hőenergiává.
Ez az, amit sokan hallani sem szeretnek. Nem hogy látni. Már azt sem, ahogy a hosszúfát szállítják a tehergépkocsik az erőműbe. Ezen még az egykori köztársasági elnök is kiakadt, és bedőlt a rossz tanácsadóinak. „Eltüzelik a Mecsek erdőit” - oda nyilatkozta. Igen, a fák egy részét. Azt, amelyik arra való, mert nem lehet belőle girbe-gurba növése okán iparifa, deszka az asztalosnak vagy az építőiparnak.
A közelmúltban egy finn kolléga előadását hallgattam az ottani fafelhasználásról. A mondandója lényegét ez a mottó érzékelteti a legjobban: A fa a jövő olaja. A finneknek nincsenek skrupulusaik a fa energiacélú felhasználása miatt. Fakitermelő gépeikkel nekimennek a 10 cm törzsátmérőt már elérő állománynak és kíméletlenül letermelik. Ott nem zúgolódnak a világos vagy sötétzöldek. Talán nincsenek is. Ott, ugyanis az erdészeti ágazat komoly gazdasági hatalom és foglalkoztató.
Azon törik a fejüket, hogy miként tudnának nagyobb befogadóképességű tehergépkocsikat forgalomba állítani a faanyagszállításhoz. Betakarítják az erdőt a saját fejlesztésű és világhírű fakitermelőgépeikkel, beszállítják a rakodókra, aprítják és viszik az erőművekbe, hogy átalakuljon energiává.
A fa.
Nálunk meg még manapság is hallani rádió-szerte olyan polgármesteri nyilatkozatokat, hogy nem kellene a háztartásokban fával fűteni. Hol él maga ember?
A hegyi falvainkban rádől az erdő a házakra, és a nép mégis gázzal főz-fűt. (Copy right Jung László.)
Rendet kellene tenni a fejekben. És bátran vállalni a fafűtést, a faenergiát. A nagyságrendet lehet differenciálni.
Boldog erdők Világnapját kívánok! (zétényi)