Európában, Görögország után Magyarországon a legnagyobb a méhállomány
sűrűsége, a hasznos rovarok mennyisége azonban az utóbbi években
hazánkban is csökkenni kezdett. A tudósok csak találgatják az egész
világon észlelt jelenség okait, de egy biztos: a méhek ellenálló
képességének gyengülése az egész ökoszisztéma problémáit tükrözi. – Ahogyan a kanárik a bányában hamarabb észlelték a sújtólég megjelenését, mint az ember, úgy a méhek pusztulása is előrejelzi a természeti körforgásban okozott károk következményeit – mondta az mta.hu-nak Békési László, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Méhtenyésztési és Méhbiológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa. A szakember szerint az egyre nagyobb méhpusztulás legfőbb oka az, hogy a rovarok ellenálló képessége lecsökkent a különböző betegségekkel szemben.
– Jóval nehezebb megállapítani, hogy mi állhat a gyengülés hátterében, hiszen ezek az állatok legalább százmillió éve sikeresen vészelték át a különböző természeti változásokat – hangsúlyozta a kutató. Könnyen lehet, hogy a méhek azért váltak kiszolgáltatottabbá a betegségeknek, mert az emberi felhasználásuknak köszönhetően ma már soha nem látott mennyiségben találhatók meg a Földön, számuk azért is lényeges, mert a beporzásban bolygónk nagy részén átvették a többi rovarfaj szerepét. - A városban is könnyebben terjednek a járványok, nincs ez máshogy a felduzzasztott méhpopuláció esetén sem - tette hozzá Békési László. Az Egyesült Államokban tenyésztett rovarcsaládok esetén a genetikai állomány gyengülése is felmerülhet, ugyanis viszonylag kevés tenyésztő lát el hatalmas területeket, Magyarországon azonban még nem mutatható ki a populáció belterjessé válása.
Békési László szerint sokkal inkább a növénytakaró megváltozása és a gyomirtók használata az, amely gyengítheti a rovarokat. - A méhek egyedüli fehérjeforrása a virágpor, ennek változatossága azonban a mezőgazdasági monokultúrák kialakulásával párhuzamosan csökken. Ebből a szempontból a parlagfű kaszálása is súlyosbítja a helyzetet, mert az allergiát okozó gyomnövénnyel együtt számos más fajt is kiirtanak a tarlókon az emberek - hangsúlyozta Békési László. A szakember elmondta, hogy a jelenség ellensúlyozására a méheknek is készítenek táplálék-kiegészítőket, de a magyarországi szakemberek csak most ismerkednek ezekkel. - A kiegészítők összetétele egyelőre kérdéses, és óvatosságra ad okot: nem biztos, hogy a méh táplálékéban helye van például a tejpornak vagy a tojáspornak - tette hozzá.
A méhek genomjából az is kiderül, hogy a többi rovarhoz képest kevesebb, a méregtelenítő folyamatokhoz kapcsolható génnel rendelkeznek. A különböző vegyszerek emiatt könnyebben beépülhetnek a méhek finom idegrendszerébe, és hozzájárulhatnak a rovarok tájékozódó képességének összezavarodásához, a kaptárelhagyás jelenségéhez.
A méhcsaládok pusztulása nem hirtelen, egyik hétről a másikra történik. A dolgozó méhek nyáron csupán pár hétig élnek, ezért az élettartamukban történő apró változások is az utánpótlás összeomlását okozhatják. Egy évtizede figyelték meg először, hogy a méhek egyre nagyobb része nem tér vissza a kaptárhoz, mert nem talál vissza, illetve idő előtt elpusztul. Egy kritikus vezsteség felett a család már nem képes tovább fenntartani magát.
Az ezredforduló óta a világ egyre nagyobb részén halnak el a méhcsaládok, elsősorban az északi félteke államaiban: a helyzet az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Svédországban, Ausztriában és Japánban a legsúlyosabb. Elke Genersch, a német Hohen Neuendorf-i Méhkutató Intézet szakemberének a témával foglalkozó legutóbbi tanulmánya a világsajtót is bejárta, az írásból azonban az derül ki, hogy továbbra sem sikerült megtalálni a méhpusztuláshoz vezető legfőbb okot. A német kutató szerint számos jelenség együttes hatása vezet a méhek számának csökkenéséhez. Ezek közül az egyik legjelentősebb a méheket támadó, valamint a rovarok betegségeit terjesztő és felerősítő parazita, a Varroa destructor nevű atkaféle, amely a keleti méhfajtáról terjedt át az európaiakra. Egy már tíz éve ismert gombaféle, a nozéma is nehezíti a méhek életét.
- Sajnos a méhek által elkapható betegségek száma is növekszik, és valószínűleg az atkával is kénytelenek leszünk együtt élni. A nozéma gombával kapcsolatban lehetnek még reményeink: jelenleg Spanyolországban vizsgálnak fertőzött magyarországi mintákat – fejtette ki Békési László, aki több mezőgazdasági kérdésben dolgozott együtt szakértőként az MTA Növényvédelmi és az Állatorvos-tudományi Kutatóintézetével.
A szakember szerint nehéz pontos számokat meghatározni ezen a területen, de Magyarországon a becslések szerint az utóbbi években megduplázódott a méhveszteségek aránya. Az évi megszokott 10 százalékról 20 százalékra nőtt az elhalt családok száma, ami világviszonylatban még nem jelentős, de arra figyelmeztet, hogy a veszély a Kárpát-medencét sem kerüli el.
-lp-
