2010. október 20. - MÉHÉSZET - Számottevő méztermés nélkül maradt a
helyi méhészek több mint fele az idei szezonban. Elégséges mézlegelő
híján a méhészkedők száma is túlzottnak tűnik. Az igazi hungarikumnak számító magyar mézet és a méztermelőket idén még az ág is húzza. Az az ág, amelyen vajmi kevés mézelő virág nyílt a méhek és a méhészek számára.
- A csapadékos, lehűlésekkel tarkított időjárás katasztrofálisan érintette a méhészeket Az elmúlt tíz-húsz év talán legrosszabb idénye van mögöttünk. A méhekkel foglalkozók több mint felének semmilyen, vagy csak minimális méztermést hozott ez az esztendő - vonja meg a mérleget Bíró Péter, a megyében működő négy méhészegyesület legnagyobbikának elnöke. A 232 tagú Egri Méhész Műhely Egyesület vezetője hozzátette: - Már a repcevirágzás idején
rosszul kezdődött a szezon, gyenge közepes eredménnyel. A rövid akácidény idején a hideg, esős időben a virágzás megtörtént anélkül, hogy a méhek elvégezhették volna feladatukat. A méhek hatékony munkájához 20, de inkább 25 fok körüli nappali hőmérsékletre lett volna szükség.
A szintén mézalany napraforgónál az elmúlt években az önbeporzó, nem mézelő fajta hibridjei terjedtek el. Ám ami kisebb kockázat a növénytermesztésben, az komoly veszteség a magyar méztermelésben. A soványka méztermés hatására az akácméz felvásárlási ára mintegy 30 százalékkal nőtt, a vegyes virágmézé is több mint tizedével.
- Az áremelkedés azonban nem képes pótolni a kieső termelést. Pláne, hogy az érintett termelők többségének most nincs is nagyon mit eladnia - hangsúlyozza Bíró Péter. - A méhekre biztosítást sem lehet kötni, és nincs szó állami kárenyhítésről sem.
Pedig a hazai méhészet haszna a tízmilliárdos nagyságrendű termelési érték mellett - a magyar méhészet a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 1, az állattenyésztés 2,2 százalékát adja - ennek legalább további négy-ötszörösére tehető az egyéb területeken, főként a beporzásban, termésbiztosításban játszott szerepük alapján. Szerencse viszont, hogy Hevesben legalább a nagyüzemi, szervezett kaptár- és méhcsalád-lopás dunántúli jelensége nem terjedt még el. Évente néhányra kerül sor a megyében. Pedig egy-egy méhcsaládos kaptár akár milliós érték is lehet.
Gondot nemcsak az időjárás képes okozni, hanem a méhészkedésbe kezdők száma is. Ez az utóbbi időkben folyamatosan nőtt. Míg 2008 előtt a mehet tartók száma a megyében is csökkent - az egy termelőre jutó méhcsaládok száma ugyanakkor nőtt -, addig az elmúlt másfél évben egyre többen vágtak bele a kaptárakkal való foglalkozásba, és bővült a méhcsaládok száma is. Kialakult - a kényszervállalkozókhoz hasonlóan - egyfajta „kényszerméhészkedő" kör, akik azonban nem mindig rendelkeznek kellő tapasztalattal és szakértelemmel ahhoz, hogy sikeresek lehessenek. A méhésztársaiknak is kárt okozhatnak azzal, hogy a beteg méheik megfertőzhetik a környezetükben lévő egészséges családokat is.
Ahhoz, hogy a méhészkedés hosszú távú hasznot hajtson, befektetés és folyamatos tanulás szükséges. Az első év még lehet akár sikeres is a megvett jó méhcsaládokkal, de a következők már a friss gazdán múlnak - jegyzi meg az egyesület vezetője. Kovács János
Európai csúcstartók vagyunk méhsűrűségben
Az ország méheltartó képessége elérte a határát Jelenleg a 10 család négyzetkilométerenkénti méhsűrűséggel nemcsak európai csúcstartók vagyunk, de világviszonylatban is az élen állunk. A térség méheltartó képessége a kritikus küszöbhöz érkezett. - Míg az 1990-es évek elején 100 méhcsalád elég volt a tisztes megélhetéshez, ma ugyanazon jövedelem eléréséhez ennek legalább három-négyszeresére van szükség. E versenyfutásban magunk alól húzzuk ki a talajt, hiszen a rendelkezésre álló mézterület adott, s így egyre több méh gyűjt egyre kevesebbet - érzékelteti a közeli jövő hazai méhészeti válságát Bíró Péter.
Keserű mézmérleg: az elmúlt tíz-húsz év idénye (Heves Megyei Hírlap)
- Főszerkesztő
- Méz
- Találatok: 616
