2011. december - Három különböző szó. Ki gondolná, hogy valahol
összefüggés van közöttük?! Azt, hogy hol, a következőkben mindjárt
meglátjuk. Az erdő — a mi éghajlati övünkben - a méhek ősi élettere, ahol mindent megtalálnak, ami fennmaradásukhoz, fejlődésükhöz szükséges: egész évben bőséges élelmet; faodúk, sziklarepedések formájában lakást, veszélyhelyzetekben védelmet.
A méhészek között sok erdész is található. Nem véletlenül! Az erdei nektárflórával kapcsolatos fejlesztésekben, kutatásokban az Erdészeti Tudományos Intézet kiemelkedő szerepet játszott. Gondoljunk csak dr. Keresztesi Béla akadémikusunk akácnemesítéssel kapcsolatos munkásságára, s a Halmágyi Leventével közös nagy „Méhlegelő" c. monográfiájára. Kevesen tudják, hogy a 2 millió hektár magyar erdő az ország legnagyobb nektárflórája.
Az eddig említettek is meggyőzően bizonyíthatják, hogy a méhészet és az erdészet között igen szoros a kapcsolat. Joggal gondolhattam, hogy az erdésztársadalmat érdekelheti egy-egy jelentősebb méhészeti esemény.
Ilyen nagy esemény volt 2011 szeptemberében a 41. Méhészeti Világkongresszus, amelyről szívesen adok tájékoztatást erdészméhész barátaimnak. De nem csak nekik! Talán az „Erdészeti és Faipari Híradó" nem méhész olvasói is szívesen elolvassák. Annál is inkább, mert az idei kongresszus Argentínában volt. Ennek pedig erdészettörténeti szempontból van különös jelentősége: 1972-ben ez az ország adott otthont a VII. Erdészeti Világkongresszusnak. Ezen pedig - dr. Madas András előterjesztésében - magyar javaslat alapján nagy horderejű döntés született; akkor került meghatározásra az erdő hármas funkciója: fatermelés, védőhatás, közjóléti szerep.
Az APIMONDIA elnevezésű méhészeti világkongresszusokat kétévenként tartják, más-más földrészen. A rendezvénynek három fő része van: döntéseket hoznak a világszervezet működésével kapcsolatban; tudományos előadásokat tartanak a méhészet fő ágazatainak tematikája szerint; világkiállítást rendeznek.
Ez a hivatalos rész, de a kongresszus egyúttal a világ méhészeinek nagy seregszemléje is, ahol földrészeken is átnyúló barátságok is köttetnek. S nem utolsósorban olyan élmény, amelyet soha nem lehet elfelejteni.
Budapest 1983-ban rendezett APIMONDIA-t. Elmondhatjuk, hogy nagy sikerrel, mert még hosszú éveken át emlegették nemzetközi körökben.
Jómagam - a sors kegyéből - azóta mindegyik világkongresszuson jelen lehettem. Az 1987. évi varsói kongresszus óta - egy kivétellel - mindegyikre vittem a magyar méhészek ajándékaként egy-egy kis akáccsemetét azzal, hogy ültessék el a kongresszus emlékére és jelképezze a világ méhészeinek barátságát. Később megtapasztaltam, hogy az én cselekedetemnek lett egy olyan, előre nem tervezett hozadéka is, hogy a figyelmet felkeltette Magyarország és a magyar méhészet iránt. (Az egy kivétel a pekingi kongresszus volt, ahova - tartva a magyar méhészek esetleges rosszallásától - korai juhar csemetét vittem.)
Számomra a szorosan vett szakmai ismeretanyagon felül fontos az is, hogy a rendező ország gazdasági, társadalmi, földrajzi viszonyairól bővebb információt kaphatok, de legalább felfrissülnek az iskolában tanultak.
Feltételezve, hogy T. Olvasóink szívesen betekintenének az Argentínát jellemző adatokba, néhányat megemlítek.
Argentína a Föld országai között a tíz legnagyobb közé tartozik. Területe 2,776.890 km2, de van területe az Antarktiszon is. Brazília után a dél
amerikai földrész második legnagyobb országa.
Államformája: köztársaság. Közigazgatási beosztása: 23 tartomány és
a főváros, Buenos Aires (tiszta levegő). Hivatalos nyelve a spanyol.
Lakóinak száma 40 millió. Ezzel a Föld országai között a 30. A népesség
95 százaléka európai eredetű. A maradék 5 százalék ázsiai és közel- keleti származású, az őslakos indiánok leszármazottja, illetve mesztic.
Földrajzi és éghajlati szempontból igen változatos ország. A dél-amerikai
földrészen észak-dél irányban hosszan elnyúló ország éghajlata az északi trópusi-szubtrópusi éghajlatú területektől a tűzföldi hűvösebb területekig változik. Ugyanakkor változik a tengerszint feletti magasság szerint is, a mélyebb fekvésű síkságtól kezdve az elsősorban Patagóniára jellemző magasabb platókon át egészen az Andok több ezer méter magas hegycsúcsáig.
Most áttérek Argentína méhészetének az ismertetésére. A változatos éghajlati tényezők eredményeképpen a nektárflóra is igen változatos és bőséges. Ennek megfelelően Argentína a világ egyik legjelentősebb méztermelő országa.
Az északi országrészen a legnagyobb területet elfoglaló szubtrópusi - általunk kevésbé ismert - mézelő növények ontják a nektárt. A hegyvidéken az erdők növényei, a platókon, de főleg a pampáknak nevezett hatalmas legelőterületeken pedig a különböző lágyszárú növények nyújtják a bőséges méztermést.
Dél felé haladva az éghajlat egyre jobban kezd hasonlítani a mérsékelt európaihoz. Ennek megfelelően megjelennek a nálunk is ismert mézelő növények: a repce, a napraforgó, a lóherefélék és a gyümölcsfák szinte teljes európai skálája. Utóbbiaknál a méhek szerepe a meg-porzásban is jelentős.
Argentínában jelen van - főleg a távoli részeken - az európai mintára kialakult hagyományos méhészkedés és elsősorban a központi régióban a korszerű technológiát alkalmazó nagyüzemi méhészkedés is. Nem ritkák a hatalmas mézfeldolgozó üzemek, s a jól szervezett és gépesített méhészetek sem.
Befejezésként tekintsük át Argentína méhészetét a számok tükrében.
Dél-Amerika méztermelésének 70 százalékát, az amerikai földrész méztermésének 25 százalékát, a Föld méztermésének 6 százalékát Argentína állítja elő. A világ mézkereskedelmében az argentin mézexport meghatározó jelentőségű.
Az évi 150 ezer tonna mézet 35.000 méhész termeli 4 millió méhcsaláddal! Az egy méhcsaládra eső méztermés átlagosan 25 kg.
Remélem, hogy szerény tájékoztatásommal sikerült a címben szereplő három szó összetartozását érzékeltetnem, T. Olvasóinknak pedig hasznos információkat nyújtanom. Fritsch Ottó, erdőmérnök, mézmester
