Július 7-én tartják Herencsényben a palóc búcsút. A készülődés előtt kerestük meg a helyi mézfeldolgozó üzem tulajdonosát, akit mostanában a mézpiaci helyzet aggasztja.
Csak a jó ég tudja, mivel vannak most megtöltve a bolti üvegek! - állítja Kosik Mihály. Az sem boldogítja, hogy családi üzemük a második legnagyobb az országban. A hamisítások miatti egyre ragacsosabb helyzetben tavaly már a felét se dolgozták fel annak a négyezer tonna méznek, amire üzemüket méretezték.
- Amióta, nyolc éve, feleségemmel megvettük a feldolgozót, százmillió forintnál is többet költöttünk a korszerűsítésére - mondja Kosik Mihály. - A fedett csarnok, a saválló tartályok, a higiéniai előírások, minden megfelel az uniós követelményeknek. Kaptunk állami támogatást is, de ma nem tudnánk annyiért eladni, mint amennyibe a beruházás került. Egyre több kis feldolgozó működik, a méztermelés viszont szeszélyesen ingadozó. Jó évben körülbelül 16 ezer tonna mézet termelnek hazánkban. A tavalyi év nagyon rossz volt mennyiségben és minőségben is, mégis húszezer tonna hagyta el az országot. Tessék utánaszámolni: ez miként lehetséges?
Közben a méz harminc-negyven százaléka a termelők nyakán maradt.
-Pancsolás?
– Lehet tippelni
– Önök a környékbeli megyékben felvásárolják, majd hordós kiszerelésben szállítják a feldolgozott mézet egy gödöllői cégnek. Megéri?
– Biztonságot ad. Azzal együtt is, hogy a feldolgozó gyakran két tűz közé kerül: a termelő és a kereskedő is szorítja. A gödöllői Mézvilág Kft. szigorú, de korrekt üzleti partner. Mivel kizárólag külföldre szállít, kényes a minőségre.
– Sokféle méz van, külföldön főleg az akácot keresik. Termelőként mennyit kapnak érte?
- Most 570 forintot kilójáért. A boltban nyilván nagyon drága, már ha tényleg az van az üvegben - amire nincs garancia. Mióta beléptünk az unióba, az üzletek feltöltődtek olcsó, silány minőségű, külföldi termékekkel. És, tisztelet a kivételnek, az említett kiviteli arány szerint sajnos itthon is nagyban folyik a feljavítás. Sokan vártuk a csatlakozástól, hogy
segít a magyarországi méztermelés helyzetén, de nem így történt. A feldolgozás követelményei szigorodtak, és ez rendjén is volna, ha mindenütt megvalósulna. Nemrég jártam olyan belgiumi mézüzemben, amelyik meg se közelíti a mienket: még
kézmosója se volt. A mézpiacon egyre nagyobb a káosz. És így is lesz, amíg a terméken nem tüntetik fel a pontos származási helyet. Uniós akácméz nincs, csak szabolcsi, nyírségi vagy máshonnani van. Meg van szlovák, román, kínai, mely országokban köztudomásúlag gyógyszerrel védekeznek bizonyos méhbetegségek ellen. Nálunk viszont fertőzés esetén kaptárostul elégetik a rovarokat, és az állam kártérítést fizet. Soha nem méhészkedtem, de húsz éve foglalkozom mézzel, és elszomorítónak tartom a mostani mézpiaci helyzetet. Remélem, lesz jobb is! Keresztény Gabriella