Erős a gyanú, hogy cukorszirupot kevert a mézbe a dunavarsányi Aranynektár Kft., ezért a hatóság bezáratta Magyarország legnagyobb, tavaly uniós támogatással felújított mézüzemét - értesült a HVG
Tavaly december 18-án Dunavarsány polgárai, azt konstatálhatták, hogy a helyi mézfeldolgozó, az Aranynektár Kft. mind a 2500 porta elé néhány csupor mézet tetetett - tudósított decemberi számában a karácsonyi sütés-főzésre készülődő háziasszonyok öröméről a Dunavarsányi Napló, a helyi önkormányzat lapja. Hasonlóan nagy, bár korántsem mézédes lehetett a csodálkozás, amikor pár hónappal később kiderült, hogy a munkásoknak nem kell bemenniük dolgozni. Április 4-én ugyanis négy Pest megyei mézfeldolgozóban tartott ellenőrzést az állat-egészségügyi, a vám- és az adóhatóság, amelynek eredményeképpen - miután súlyos szabálytalanságokat találtak - a dunavarsányi üzemet bezáratták. Az ellenőrző szervezeteknél a HVG érdeklődésére - arra hivatkozva, hogy folyamatban lévő ügyről van szó - nem kívántak részletekkel szolgálni, csupán annyit erősítettek meg, hogy valóban vizsgálódnak a cégnél.
A hatósági rajtaütésig édes volt az élet az Aranynektárnál. Tavaly szeptemberben Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter avatta fel a 733 millió forintos beruházással korszerűsített üzemet, amelyhez az Európai Unió és társfinanszírozással a magyar költségvetés is hozzájárult. Évi 7-8 ezer tonnás mézfeldolgozó kapacitásával ez az üzem Magyarországon a legnagyobb, Európában pedig benne van az első tízben. Az arányokat jellemzi, hogy a magyarországi mézelőállítás évi 30 ezer tonna körüli, amelynek 75-80 százaléka exportra megy. Az avatásról szóló tudósítások szerint a potentátok azt hangsúlyozták, hogy a korszerű technológia segítségével „megőrzik a méz természetes értékeit, valamint kiszűrik az eddig ismert összes kockázati tényezőt". Utóbbi a néhány hónappal korábban kirobbant mézhamisítási botrányra utalt (HVG, 2007. május 26.), amelyben az Országos Magyar Méhészeti Egyesület azt állította, hogy megbízásából a brémai Applica laboratóriumban végzett vizsgálatok kimutatták, a magyarországi bolti mézek kétharmada hamis.
A 2006 szeptemberében kelt támogatási döntés - amely „fejlesztés a fogyasztói csomagolású méz színvonalának emelése, értékesítési arányának növelése érdekében" címszóval született - még 932 millió forintos beruházási értékről és 324 millió forint támogatásról szólt. Ha a végső szám ennél alacsonyabb volt is, elkeseredésre igazán nem lehetett okuk a cég vezetőinek. Korábban is bőven rajzott hozzájuk az állami apanázs: 2002 és 2005 között raktárépítésre és egyéb fejlesztéseidre 60 milliót, sőt a Takács Ferenc által birtokolt Fulmer családi méhészet 75 millió forint támogatást kasszírozhatott a korszerű kaptárak és pergetők beszerzésére tervezett 200 millió forintos beruházásához. Az állami pénzek odaítéléséről döntők igazán úgy érezhették, jó helyre kerültek a pénzek, hiszen az Aranynektár 2005-ben virág- és akácmézeire is elnyerte az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon kiosztott Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyet Az Aranynektár a méhészek között is népszerű volt, ugyanis a konkurens felvásárlóknál 3-4 százalékkal többet kínált a mézért. Így is sikerült alacsonyan tartania az átadási árakat, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Tesco áruházakban kilónként 998 forintért kapható Aranynektár vegyes méz a más neves termelők hasonló termékeinél 100-200 forinttal olcsóbb.
Ebbe az idillbe csapott bele a hatósági razzia. Méghozzá szó szerint, ugyanis a HVG úgy értesült, a hívatlan látogatók éppen cukorszirup készítése közben érték tetten az üzem egyik részlegében dolgozókat, amire az Aranynektárnak nem volt engedélye. Ezenkívül lefoglaltak a méhecske gyomrában végbemenő folyamatokat stimuláló enzimmel megegyező mesterséges fehérjét, pollent, valamint cukrot is. A tettenérés különösen fontos a hatóságok számára, szakértők szerint ugyanis a méz laboratóriumokban vizsgált paramétereit ma már mesterséges úton is be lehet állítani. A méh nektárt gyűjt, amit a gyomrában az invertáz enzim bont szét gyümölcscukorrá (fruktóz) és szőlőcukorrá (glükóz). Ezt a munkát - répacukron is - el lehet végeztetni mesterséges enzimmel, így a laboratórium hiába vizsgálja a glükóz-fruktóz arányt, azt helyesen beállítva el lehet hitetni a műszerekkel, hogy az adott mézminta járt a méh gyomrában. A víz- és a pollentartalom beállítása ehhez képest már gyerekjáték - állítják szakértőit.
Bekerülhetett a mézbe az engedély nélkül kotyvasztott cukorszirup - ez a gyanú terjed méhészkörökben a gyárbezárás után. Más logikus magyarázata szakértők szerint sem lehet annak, hogy a mézfeldolgozókban egyébként fölösleges cukrot és enzimet ott találták az Aranynektár üzemében. Ha a hatóságok a felvásárolt és az eladott méz mennyisége között jelentős különbséget találnak, akkor nem csupán az engedély nélküli termék-előállítás, hanem a mézhamisítás is bizonyítható lehet. Szakértők mindenesetre felhívták a figyelmet a tavaly Csehországba, illetve Szlovákiába ugrásszerűen megnőtt mézexportra, illetve az onnan szintén feltűnően megugró behozatalra. A hazai statisztikák szerint a szlovákiai kivitel 2006-hoz képest közel, négyszeresére, 2322 tonnára, a Csehország, pedig huszonötszörösére, 1770 tonnára nőtt. Bár 2006-ban egyik országból sem érkezett méz, tavaly a szlovákok 696, a csehek pedig 102 tonnát adtak el Magyarországra. Az sem kevésbé meghökkentő, hogy Szlovákiából csak idén januárban 615 tonna méz érkezett, vagyis közel annyi, mint tavaly egész évben.
Fölöttébb látványos ellentmondás, hogy a cseh statisztika szerint a tavalyi mézimportjuk Magyarországról csupán 84 tonna volt, azaz a magyarok által jelzett mennyiség huszonegyed része (hasonló szlovákiai adatok még nincsenek). Utóbbi azt jelzi, hogy az áru csak papíron mozgott, ami mögött a feltételezések szerint szintén az Aranynektár állhat, s ami a hamis mézen elért nyereséggel és a cukor áfájának visszaigénylésével többmilliárdos csalássá hizlalhatja az ügyet. Ha valóban így van, nem sántít a logika, amely szerint a cég a mézszirup fiktív exportjával legalizálta az általa vásárolt cukormennyiséget, méghozzá úgy, hogy a külkereskedelmi statisztikai nyilvántartás számára mézként jelentette le a „kivitt" árut, belül viszont szirupként tartotta nyilván. A fiktív importnak pedig az lehet az értelme, hogy a mézmérleget - azaz a termelőktől felvásárolt és saját méhészetből származó, valamint az eladott méz mennyiségét - egyensúlyba hozza. Takács mindezeket a feltételezéseket a versenytársak ármánykodásának minősíti.
Az üzembezárásról már értesült méhészek körében most nagy a felbolydulás, bár úgy tűnik, nem mindenkit ért váratlanul az ügy. Még 2006-ban került fel az internetre a „támogatott mézgyár" című honlap, amely Takács nyilatkozatait szembesíti a Fulmer méhészetben készült fényképekkel és videókkal. Ezekből - még a laikusok számára is jól kivehetően - kiderül a kaptárak és a méhcsaládok elhanyagolt volta. KELEMEN ZOLTÁN