2008. április 17. - Kelet-Magyarország tizennégy településén működött az a méhészekből álló termelői csoport, amely komolyan vette a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatási rendszerét. Az ígért, de elmaradt pénz miatt a társaság ma fizetésképtelen. Tagjai csőd szélén állnak. Miért? A méhek igenis legelnek, a minisztérium pedig kénye-kedve szerint osztja árbevétel-arányos támogatásait. A fejünket kapkodjuk Csepregi Máté debreceni méhészetében.
Csepregi méhésztársaival 2003-ban tömörült vállalkozásba Termesz Kft. néven, amire a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium rendelete alapján nyílt lehetőségük. A szigorú kondíciók nem tették lehetővé, hogy rögvest termelői csoportként jegyezzék őket, ezért - a megfelelő jogi formula szerint - az „előzetes elismerést" pályázták meg s nyerték el.
Szükséges megjegyeznünk, hogy az Európai Unió csak a „termelő" kategóriáját ismeri. Az őstermelő magyar találmány: mindenki ideszámít, akinek árbevétele, méhállománya nem éri el az unióban érvényes megélhetési minimumot. Márpedig a méhésztársadalom elhanyagolható hányada képes felmutatni ilyen számokat.
Gyertek a vízre csónakázni, hangzott a kormányzati felhívás, holott nekünk se csónakunk nincs, se úszni nem tudunk - jellemzi a helyzetet Csepregi úr.
Ők fejest ugrottak. A Termesz Kft, célja az volt, hogy termelőként uniós forrásokból részesüljön, némi tőkére tegyen szert. A fejlesztések elmaradtak. Az adminisztráció az ígért pénz töredékét juttatta a csoportnak. Az első évben a felét, a másodikban pedig már csak a negyedét. Ezért a tagok adósságokba keveredtek, mára a csőd szélére jutottak.
Csepregiék a Méhészeti Terméktanács Egyesület információs rendszerének segítségével írták meg öt évre szóló pályázatukat. A kockázatokkal számoltak, tisztességes versenyfeltételekre számítottak. A feltételek időközben megváltozhattak, hisz az FVM nemcsak a támogatás mértékét csökkentette, hanem a termelői csoport elismerésének feltételeit is módosította, a már meglévő csoportok összeolvadását szorgalmazva. Ennek okáról, hátteréről a minisztérium nem adott felvilágosítást.
FÁRADÓ MÉHEK
A méz felvásárlási árának csökkenését nemzetközi hatások idézték elő. Az olcsó kínai és az argentin dömpingáruval a hazai és az uniós méhészetek nem versenyezhetnek. A 2002-es árak harmadáért kapható ma a méz.
Az import élelmiszerekre nem vonatkoznak hasonlóan szigorú követelmények. Ugyanakkor az uniós tagországok kötelesek következetes ellenőrzésnek alávetni mezőgazdasági termékeiket. Ez furcsa helyzetet teremt: a kiváló és drágább uniós méz a kétes minőségű, jóval olcsóbb, unión kívülivel verseng.
2004 novemberében elkeseredett magyar méhészek tüntettek Brüsszelben az ellenőrzés szigorítása, a hátrányos helyzet megszüntetése érdekében.
- Húsz évvel ezelőtt paradicsomi állapotok uralkodtak Magyarországon a méhesekben - mondja Kiss Tamás, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) szaktanácsadója. -Az éghajlat ideális volt. Ma már a klímaváltozás is érezteti határát. A változékony időjárás, a magasabb átlaghőmérséklet miatt csökken a méhek termelékenysége, és romlik a méz minősége. Az EU nem tesz különbséget az antibiotikumok között, jószerivel minden gyógyszeres kezelést megtilt. A hazai méz tiszta biotermék, mentes a kémiai anyagoktól. A méheket ma nemcsak a Varroa-atka Vagy a nozéma fenyegeti, a szórásos szúnyogirtás is. Két elpusztított vérszívóra kilencvennyolc más rovar jut, a növényvédelemben alkalmazott vegyszerek is tizedelik őket.
Papíron nagy a méhsűrűség Magyarországon, de a méztermelés „haszonállatainak" helyzete rosszabb, szerepük mégis fontos az ökológiai egyensúly fenntartásában, a természet harmóniájának megőrzésében. A méz csak a legkisebb haszon, amit a méh termel. A szántóföldi kultúrák megporzása jóval fontosabb, s ebben minden szakmabeli egyetért.
Tán a magas minisztérium is...
NAGY A HARC
- Nemzeti programok futnak, amelyek a méhészek előtt is nyitva állnak. A méhészek jó része elég képzett ahhoz, hogy sikeresen szerepeljen az uniós pályázatokon - állítja Kiss Tamás. - Másik részük, sajnos, alkalmatlan. Idős, megfáradt gazdák, akik belefásultak a méhészkedésbe, nem is érdekli őket. És vannak olyanok, akik kényszerből vállalkoznak.
Azért akad jó hír is: az oktatási forrásokat kihasználják.
- A méhésztársadalom szétszórt közösségekből épül, minimális szervező- készséggel - panaszolja Csepregi Máté. - Saját ügyüket sem tudják képviselni. A kormányzat részéről „minimum" furcsa", hogy azt mondják: te ültél fel a programoknak, - amelyeket mi hirdettünk meg...
Az Országos Méhészeti Egyesületet egyébként sokan bírálják. Csepregi úr összeesküvést sejtet, mikor 2005-ben -a Méhészeti Terméktanács jogutód nélküli megszűnése után - az OMME lett az érdekegyeztetés fóruma. Petrovszki Mihály méhész mást mond:
- A szervezet sokat tett a méhészetért, szaktanácsadói hálózatot, információs rendszert épített ki, kiváló az érdekérvényesítő képessége.
Kiss Tamás úgy véli: régen tisztább volt a kép.
-A rendszerváltás előtt egyetlen állami felvásárló cég működött, helyére külföldi érdekeltségek léptek. Az árérzékeny vásárlóközönség miatt tartunk itt.
Az OMME ma saját minőségbiztosítási rendszerén dolgozik, amely 2007 őszén indult. Önálló zárszalaggal, szigorú ellenőrzéssel garantálják a méz minőségét, származási helyét. Még egyedi mézesüveget is terveztetnek, mondja a szakértő. És ez már önálló márkateremtés. Nagy a harc. A méhek erről mit sem tudnak. KOJER ATTILA
