Húsz-egynéhány azoknak a száma, akik a településen méhekkel foglalkoznak. De akár fő tevékenységként, akár hobbiként is méhészkedik valaki egy biztos, szeretni kell a méheket.
- Gyermekkoromban tanyán laktunk, ahol eleve sokan foglalkoztak méhészkedéssel. Többek között édesanyám keresztapja is, aki megszerettette velem e szorgalmas kis méztermelő állatokat. Határtalan volt az örömöm akkor, amikor megkaptam tőle az első kaptárt, benne egy méhcsaláddal. Óriási lelkesedéssel kezdtem el őket gondozni és ápolni, szüleim nagy csodálatára. Aztán mikor 1966-ban beköltöztünk a városba, ide is hoztam az akkor már többkaptárnyi méhészetemet. Persze ekkor a megtermelt mézet a család és a rokonság használta fel saját céljaira, értékesítésre egyáltalán nem is gondoltam — kezdte méhekkel kapcsolatos történetét Debreczeni Károly méhész, majd így folytatta:
- Az ipari iskolás évek idején a sok elfoglaltság miatt felszámoltam az állományomat, de a méhek szeretete bennem maradt. Közben családot alapítottam, jöttek a gyerekek és egyre jobban szerettem volna újra indítani a méhészkedést. Öt családdal indultam neki újból a méhészkedésnek, és fokozatosan gyarapítottam az állomány létszámát, ami jelenleg 47 családot jelent. Asztalosként magam készítem a kaptárokat, a kereteket, de az egyéb berendezések jó része is itthon készült. Véleményem szerint idén jól virágzott az akác, a napraforgó és a többi növény is, így több mézet sikerült kipergetnünk, nem úgy, mint tavaly. Az akkori forróság sajnos gyenge termést hozott, ami az átteleltetésre is rányomta a bélyegét - vélekedett a méhész.
— Mivel a méhészkedés számunkra bevételi forrás is, ezért fontos az értékesítés kérdése. A méz felvásárlásával igazából most nincs gond, inkább az átvételi árak lehetnének nagyobbak. Jelenleg 550-600 forint az akác-, 400-450 forint a vegyes méz kilogrammonkénti átvételi ára. Ez nem olyan túl sok, hiszen kiadásként ott van a szállítás több száz kilométerre, vagy az egyéb költségek is — zárta szavait Debreczeni Károly.
Többen a méhészek közül ma már csak kiegészítő tevékenységként foglalkoznak a kis jószágokkal. Régebben én is mobil rendszerű kaptárakkal jártam az országot, de áttértem a rakodókaptáras megoldásra. A Kis-Berettyó mellett vannak elhelyezve a kaptáraim, egy sövénnyel körbe ültetett területen. Egy kis régi ház is tartozik a portához, ahol a szükséges szerszámokat és kellékeket tartom. Szinte mindennap lejövök ide, megnézem a méheimet, dolgozgatok, bíbelődök velük egy kicsit. Bár most is nagyjából hatvan családot gondozok, de egy részét értékesíteni fogom. Igazából kikapcsolódást jelent számomra, amikor velük foglalkozom. Persze az sem mellékes, hogy a velük való törődést finom mézzel, és idén várhatóan egy kis nyereséggel is meghálálják - mondta Nádudvari István méhész. Török Róbert
Szigorúak a magyar előírások
Megtörni látszik az a folyamat, hogy a tengerentúlról érkező olcsó méz kerüljön az uniós országok piacaira. Az elsősorban Dél-Amerikából és Kínából érkező méz mennyisége fokozatosan csökken. A méhekre legveszélyesebb betegség, a nyúlás költésrothadás, ezekben az országokban is igen komoly károkat okozott. Hazánkban az uniós előírásoktól is szigorúbb szabályok miatt, a fertőzött és beteg méheket elégetik, és a méhészeket államilag kárpótolják. Az előbb említett tengerentúli országok esetében viszont inkább antibiotikumos kezelést alkalmaznak, amelynek viszont nyoma marad a mézben.
Munka vagy kikapcsolódás
Nemcsak gyerekként, hanem most felnőttként is az embereknek abba a többmilliós táborába tartozók, akik távolságtartással viseltetnek a méhek iránt. Pedig igazából kellemetlen kalandom sosem akadt - néhány szúrástól eltekintve — ez idáig a rovartársadalom legszorgalmasabb képviselőivel. Nemhiába lett a szorgalom és a takarékosság szimbóluma e kis jószág. Azt, hogy milyen fontos is a méh az emberiség számára, már kisiskoláskorban megtanultuk környezetórán. De mégis akkor tudatosult bennem ez, amikor édesapám egy méhész ismerősének segített pergetni. Hazaérkezvén alig ismertünk rá szegényre a sok szúrástól, de kezében ott volt a jutalom: egy bádogkanna finom akácméz. Akkor gyerekfejjel úgy gondoltam, ha édesapám ilyen lett egy nap alatt, akkor milyen lehet a méhész, aki nap mint nap a méhek között van. A tiszteletem feléjük azóta tart, hiszen tevékenységük nem nélkülözi az állandó kihívást. Évtizedek óta méhészkedő ismerősöm kikapcsolódásként éli meg a méhekkel való törődését, az anyagi gyarapodás számára másodlagos; Akkor is előre nézett, amikor a fertőzés, az aszályos nyár vagy éppen a kőkemény tél tizedelte az állományát. Később a jó méztermését a Távol-Keletről beözönlő olcsó kínai méz tette eladhatatlanná. Akkor sem hagyta abba a méhészkedést. Miért? Azért, mert tiszteli a méheket, életformájává vált a velük való törődés. Rebesgetik, mintha visszavonulóban lenne a gagyi méz beáramlása hazánkba. Kívánom hát minden méhésznek, hogy a kiváló minőségű magyar méz mielőbb kapja vissza azt a rangot, ami megilleti! TÖRÖK RÓBERT