Az árak viszont változatosak, mint ez lenni szokott más termés bősége idején is. A hét elején a kétezret is megközelítette a kilónkénti ár, csütörtökön kora reggel pedig ezerötszázról indult, majd ahogyan teltek az órák, úgy gyarapodott az árusok száma. A tarifa ellenben csúszott lefelé, ezerkétszázra, majd nyolcszázra, de volt olyan is, aki négyszázért kínálta az „igazit." Főként Salgótarjánból és környékéről, a Karancs völgyéből és Barnáról érkeztek a gyűjtők, akik a piacozással sokkal jobban járnak, mintha az átvevőhelyeken szabadulnának meg a gombától, ott ugyanis csak pár száz forintot adnak kilójáért.
S hogy mennyit hozhat a kitartó szedők, egyben árusok konyhájára egy jobb vargányaszezon? Kezdetben szépen fizet, amennyiben nem egyszemélyes, hanem családi gombászás van a háttérben, aztán minél több az áru, annál kisebb a haszon.
A karancslapujtői és a bárnai nyugdíjas asszonyok „amíg bírják", ragaszkodnak ehhez a jövedelem-kiegészítéshez. Hajnalban kelnek, szedik az eladnivalót, délig, kora délutánig piacoznak, aztán pihennek, mert hamar kel a Nap, igyekezni kell az erdőre...
2008. augusztus 2. - Salgótarján. Kiadós esőzések után itt a bőség kosara, mégpedig a sokak által kedvelt vargányából. A megyeszékhelyi vásárcsarnokban július utolsó hetében indult meg igazán az erdei kalaposok eladása, a felhozatal az utóbbi napokban is változatlanul nagy.