Muck szülőhelye és pályájának kezdete
A „soproni erdők atyja" 1851. május. 14-én született a Szudéta vidéken, a csehországi Hennersdorfban. Középiskolai tanulmányait Weitwasserben végezte. Először különböző uradalmakban volt erdőrendezéssel megbízott erdész.
Sopron város 7000 holdnyi erdőtulajdona leromlott állapotban volt, ezért mielőbb korszerű gazdálkodást kellett bevezetni. Az erdészeti bizottmány és a város magasabb vezetősége első lépésként az addig évenként választott erdőmester állását kinevezéshez kötötte. 1873-ban ez az állás megüresedett, melyet Sherffel Róbert főerdész nyert el. Javaslatára kibővítették a személyzetet és 1874-ben pályázat útján vették fel erdőgondnoknak, azaz rangban a 3. helyre Muck Andrást (későbbi iratokban Endre néven szerepel). Az alacsony, pörge bajszú, magyarul nem tudó szakember lassan haladt előre a hivatali ranglétrán. Megszerezte a magyar állampolgárságot, majd az erdészeti szakvizsgát is letette. Újabb pályázaton jut feljebb: 1875-től erdész, 1882-től főerdész 1924-ig, nyugalomba vonulásáig, közben erdőmester is volt.
Tevékenysége révén háttérbe szorította mindenkori feletteseit, s joggal tulajdonították neki a város erdeinek rendbehozatalát, a fenyők telepítését, sétautak építését.
A soproni erdők állapota akkoriban
A mai Magyarország területének zömén a fenyő nem érzi jól magát, de Sopron környékén más volt a helyzet. Itt már az 1920-as években is voltak fenyvesek, a nyugati határhoz közel növekedett az akkori összesen 15 ezer hektárnyi fenyőerdő legnagyobb hányada. Mégpedig azért, mert a XIX. század végén Bajorországból érkezett Sopronba Muck Endre. A város környéki hegyekben akkor a gyertyán és a tölgy volt az uralkodó fafaj. Egyiknek az állománya sem volt jó, a fákat hagyományosan már 15-20 éves korukban kivágták tűzifának. Ezt meg is tehették, hiszen a más célra szükséges faanyagot, az oszlopfát, a bútorfát, az épületfát ontották a Kárpátok, ugyanis Trianon előtt Magyarország Európa legnagyobb faexportőre volt.
Az említett rossz sarjerdőknek a helyére telepített Muck fenyőt. Működésének kezdete összeesik azzal a rohamos gazdasági és társadalmi fejlődést mutató időszakkal, amely ráébresztette az embereket arra, hogy a természet által biztosított nyersanyagok egyszeri kihasználásával nem elégedhet meg, olyan anyagok is, mint a fa, kifogyhatnak, erdeink is kimerülhetnek. Sürgető tehát az átállás a tervszerű erdőgazdálkodásra, az célszerű fatermesztésre.
Muck tevékenysége
Az 1879. évi XXXI. erdőtörvény gátat vet az elszaporodó erdőirtásoknak, biztosítja a célszerűség határai között az erdő fenntartását, elősegíti a kopár-, és futóhomok-fásításokat, megindítja a korszerű üzemtervezést.
1886-ban készíti el Muck Endre a soproni erdők első üzemtervét, a rendszeres erdőgazdálkodás alapját. A fenyvesítés határokon túli divatjának meggyőződéssel vált követőjévé. A Soproni-hegységet eredetileg lombos erdő borította. Már 1881-ben a Várhelyen és a Kecske-patak mentén ültetett – főleg – erdei- és lucfenyőt, de azért a lombcsemeték kiültetését sem hanyagolta el.
Arányok érzékeltetésére például 1910-ben: 229 ezer luc csemetét, 94 ezer erdei- illetve feketefenyő csemetét, 6 ezer db jegenyefenyőt ültettek el. 80 kg jegenyefenyőmagot vetettek el, és 165 ezer db lombcsemetét ültettek.
A tölgy változatait is alkalmazta, leginkább soronként váltakozó elegyítéssel oldotta meg. Az alacsony vágásfordulót 40, majd 60 évre emelte, s kerülte a nagy vágásterületek kialakítását. A sarjerdőket szálerdő váltotta fel.
Tevékenységének hatása
A Soproni-hegységben a sarjerdőket szálerdőkkel váltotta fel. Már 1895-ben az első üzemtervi revízió során, Muck 20 éves működése után óriási változást tapasztalunk. A hegyvidéki erdők 1/3-a vált mageredetűvé, a vágásforduló 40-60 év. A gyertyán aránya 27 százalékra, a nyíré 23 százalékra csökkent. Ezzel szemben a fenyvesek területe 18 százaléka a városi hegyvidéki erdőknek.
Az 1925-ös üzemterv a maihoz közel hasonló adatokat rögzít már. 60-80 év a vágásforduló, az erdő 14 százaléka gyertyán, 3 százaléka nyír. Az erdők 26 százaléka szálerdő lesz. A több mint 4000 ha területen a fenyvesítés eléri az 50 százalékos területarányt.
Muck terveivel ellentétben
Az erdő rossz állapota miatt a rossz sarjerdők helyére telepített Muck fenyőt. Akkor még nem azért, mert az országnak nem volt elég fenyőfája, hanem hogy 5-6 évtized alatt – az erdész mindig legalább évtizedekben gondolkodik – előkészítse a terepet egy majdani egészséges, „felnőttkoráig" élő tölgy- és bükkállománynak.
De a fenyőket Muck terveivel ellentétben 1930-1950 között nem vágták ki. Ugyanis az akkori döntéshozók a trianoni ország- és erdőcsonkulás miatt már nem előerdőként tekintettek a fenyvesekre, hanem önmagukért, fájukért akarták hasznosítani őket. Úgy, hogy majd nagyjából 100 esztendős korában vágják ki az erdőt.
Ha nem így, hanem Muck elképzelésének szellemében döntenek, ma már 50-60 éves tölgy- és bükkállománya lenne a Soproni-hegységnek. Mindezek miatt vidékünkön már az erdők fele fenyő. A jövőben, talán egy évszázad múlva azonban az itteni fenyvesek aránya valószínűleg egyharmadnyira fog csökkenni.
Közéleti tevékenysége
Közéleti emberként számos egyesület tagja, s mindent megtesz azért, hogy az erdő üdülési célokat is szolgáljon. Már az első világháborút megelőzően eljutott odáig, hogy az ország legkultúráltabb üdülőhelyévé lett Sopron.
Meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesület környékbeli tervének kialakításában. Számos utat épített az erdőkben, útjelzőkkel látta el ezeket, elkészítette a szükséges térképeket, ami Romwalter Károly kiadásában megjelent útikalauz mellékleteként került a turisták kezébe. Ennek segítségével könnyen eljuthattak a különböző glotterekig és kilátóhelyekig, közte a róla elnevezett kilátóhelyhez is. De kirándulhattak egészen a Rozáliáig is. Trianonig 408 km hosszú gyalogút szolgálta a felfrissülést keresőket. Tagja volt a Lővér-bizottságnak, szervezője a Villa sor nyaralótelepnek. Az állatvédők is számíthattak rá, mint általában minden természetvédelmi mozgalom.
Halála
Muck Endre erdész, később helyettes erdőmester, illetve erdőgondnok sokat tett azért, hogy a soproni erdők arculata és erdőgazdálkodása gyökeres és kedvező változásokon menjen keresztül. 35 évi munkálkodás után 1924-ben nyugalomba vonult Muck Endre, de már 1925. január 16-án meghalt.
"Az üzemtervben lefektetett alapelveknek a gyakorlati gazdálkodásba való átvitele képezi az elhunyt erdőgondnok erdőgazdasági tevékenységének legértékesebb eredményét. Neki köszönhetjük, hogy a városi és ágfalvi pagony közel 400 kh. silány gyertyán és tölgy sarjaiból gyönyörűen viruló tölgy- és fenyőerdővé alakította erdőrészek szépítik Sopron közvetlen környékét." Búcsú- és méltató cikkében írta 1925. január 17-én ezeket a sorokat a Sopron-megyei Hírlap.
Emlékét az erdőkön kívül a Hotel Lővér mögötti úton álló pihenő is őrzi. (Az emléktábla Szakál Ernő munkája). Fia és utódai (Madasra magyarosítva) sem lettek hűtlenek az erdő világához.
Emléktábla-avatás
A „soproni erdők atyjának" nevét ezentúl nemcsak kilátó és pihenő viseli. Emléktáblát avattak Muck Endre tiszteletére. A Tanulmányi Erdőgazdaság és a Soproni Erdőkért Környezetkultúra Alapítvány szervezésében megtartott emléktábla avatón Andrássy Péter tanár mondott beszédet.
Sopronban a turisták által leglátogatottabb muzeális értékű helyszín a Károly-kilátó. Itt található az az emlékszoba, amely olyan természetkutatókat mutat be, akiknek munkássága Sopronhoz kötődik.
"Fontosnak tartottuk, hogy Muck Endre is kapjon egy, a nevéhez méltó emléktáblát, amely a család és a Tanulmányi Erdőgazdaság összefogásával jöhetett létre"- mondta Andrássy Péter az avatón.