Legyen-e új egyesületi kitüntetés és kiről nevezzük el?Az alcímben föltett költői kérdéssel kapcsolatban faggattuk Kertész József régióképviselőt, az új kitüntetés ötletgazdáját.
– Az Egyesületi kitüntetések sorából egyre többször szorulnak ki a tő mellett igazi gazdaként tevékenykedő erdészek, akik pedig értékes és látványos munkát végeznek, hatalmas erdőfelújításokat hoznak létre, eredményes mesterséges erdősítéseket és telepítéseket közvetlenül irányítanak – érvelt Kertész József.
– Olyan kollégák ők, akik az Egyesület helyi csoportjainak munkájában is hasonlóan szorgosan részt vesznek, de csak szűk körben, egy-egy szakmai bemutatón büszkélkedünk az általuk jól gondozott, kezelt szép erdőkkel, holott munkatársaik körében, emberséges magatartásukkal, példamutatásukkal közmegbecsülésnek örvendenek.
Újra és újra felmerült a kérdés: mit tehetnénk, hogy a rangos egyesületi – Bedő Albert, Kaán Károly – díjazásokból országos ismertség hiányában ne szoruljanak ki?
Ezért született meg a gondolat, hogy alapítsunk egy olyan díjat, amivel ezt az alkotó, értékteremtő, tő melletti tevékenységet országosan is elismerjük. A két nagy magyar erdész géniusz mellé kerestünk egy térségi gyakorlati munkát felmutató erdész személyiséget. Így gondoltunk többek között Decrett Józsefre.
– Ki volt Decrett József, mit illik róla tudnunk?
– A felvidéki Breznóbánya melletti Dobrocsról származott és tevékenykedett erdész elődünk, Decrett József. Kaán Károly az Erdészeti Lapok 1912. március 15-én megjelent számában írt egy alapos méltatást róla.
Magam úgy akadtam nyomára, hogy amikor, 1985-ben munkatársaimmal a visegrádi erdészet csapatával buszoztam Felvidékre, és Besztercebánya látnivalóit kutattam a Panoráma "mini" útikönyvben, ráakadtam egy "nagy tanultságú erdész" emlékművére, aki a XVIII-XIX. század elején eredményesen erdősített azon a vidéken. "Különleges érdeme azonban az, hogy az erdei munkások helyzetének javításán fáradozott, ami abban az időben jelentős tett, szokatlan kezdeményezés volt." – olvasható az útikönyvben.
Ez az erdész Decrett József (ejtsd: Dekret) volt. Életnagyságú mellszobra ott áll egy kis parkban a Fő tértől a Garam folyó felé vezető utcában. Akkori csoportomban erdőművelő asszonyok, fakitermelők, erdészek és az erdészet vezetése is ott volt. Először velük zarándokoltam oda, és elhelyeztük koszorúnkat emlékművénél. Talán ezért maradt bennem élő emlékként Decrett személye.
Amikor a díjbizottság összejövetelén felmerült a neve és többen ismeretlenként fogadták, elhatároztam, hogy utána nézek ki is volt tulajdonképpen Decrett József.
Dr. Király Pál hívta föl a figyelmemet, hogy Kaán Károly tollából született róla méltatás, sőt az egyesületi könyvtárban Decrett olajfestményen megörökített arcképe is látható.
Izgalmas erdészettörténeti olvasmány Decrett József életrajza, tevékenysége: életműve olyan példa, ami erdész nagyjaink közé emeli. Kaán Károly ottani erdőfelügyelői ténykedésekor figyelt föl elődjének munkásságára: Besztercebánya környékének erdei több ezer hektáron az ő irányítása, valamint kezelési és működési szabályzatainak eredménye következtében díszlenek ma is.
– Hogy’ alakult az egykori kolléga pályája?
– Decrett József 13 éves korában, a piaristák gimnáziumában végezve, 1787. szeptemberében kerül a Királyi Erdőkincstár besztercebányai hivatalának díjtalan alkalmazásába. Ezután a jó eszű, kitűnő képességű erdőtelepes (erdei munkás) családból származó fiú az akkori erdészeti ranglétrát végigjárta. Volt felvigyázó, segéd- majd kinevezett erdőőr, famester. 1800-tól alerdész, majd hamarosan segéd-főerdész, végül főerdész. 1808-ban I. Ferenc király kinevezi Breznóbányára magyar királyi erdőbírónak. Ez a beosztás a mai erdészetvezetőnek felel meg. 1814-től a besztercebányai kamarai erdőhivatal főnöke lesz, mint erdőmester. Ebben a tisztségében ténykedik, az erdők és a benne dolgozók javára 1837-ig, nyugdíjba vonulásáig.
Kaán Károly kiemeli Decrett József vasakaratú szakmai tevékenységének méltatásában, hogy a kamarai "rendszertelen használatok, és egyéb kezdetleges eljárások helyett az erdőbirtokon rendet teremtsen, és olyan szabályokat érvényesítsen, amelyek a gazdaságot okszerű irányba terelik, annak belterjességét fokozzák s a jövőnek szép és egészséges faállományokat biztosítani képesek."
Decrett tevékenységének tulajdonítja továbbá: "…hogy a magyar erdőgazdaság a nemzeti ébredés idején, bizonyos helyeken nem is hitt fejlődési fokon volt…"
Õ volt az, aki bevezette a tudatos előhasználatokat. Gyérítésekhez kapcsolta a "kasszenítést", a gyérítési faanyag hasznosítását, erdőrészletben történő faszenítését. Ezen kívül „soha el nem hervadó érdemeket szerzett az erdőfelújítás, valamint a kopárfásítás körül kifejtett tevékenységével."
Magyarországon elsőként, 1813-ban kezdi el a letarolt erdőterületek, kopárok mesterséges fásítását. Õ létesíti az e munkákhoz nélkülözhetetlen első csemetekerteket. Bevezetteti mesterséges felújításoknál az őszi gödrös talaj-előkészítést.
„… Elrendeli például, hogy a vágásokat maga az erdőtiszt jelölje…", „hogy a jegenyefenyves és lomblevelű erdők fokozatos felújító vágásaiban állva hagyandó fapéldányok sértetlenül maradjanak vissza." – ezek az úgynevezett hagyásfák.
A kíméletes véghasználat miatt előírja, „…hogy a fahasználatok a lehetőségig télen foganatosíttassanak;… főleg az alátelepedett fiatalos érdekéből; … mindazt, aki nedvkeringés idejében vág, vagy ereget fát, erdőkártevőkként bírálják el."
Zsinórmértékül állítva azt az alapvető szabályt, hogy: "mesterségesen csak ott újítsuk föl az erdőt, ahol a természet megtagadja a szolgálatot, mert eljárásunk egyébként indokolatlan költségfecsérlés!"
Elsőként vezeti be az erdőművelési nyilvántartást, erdészre, anyag- és bérköltségre is vonatkoztatva. Ezek a dokumentumok gazdasági tevékenységünkben úttörő munkák, és ma is példaértékűek.
A hatékony munkavégzéshez hazánkban, 1825-ben elsőként alkalmazza a keresztvágó fűrész használatát, ugyanis addig csak fejszét használtak a fakitermeléseknél.
"Megszerkesztette végül a telepes erdőmunkások szolgálati és szervezeti szabályzatát."
Tudta jól, hogy az eredményes erdei munkát tisztességesen meg kell fizetni, "…mert a rendes napszámos természetszerűleg megbízhatóbb munkát végez, mint az annakidején igen szerényen díjazott robotmunkás…"
Sorolhatnám még érdemeit, azt hogy vezetőként sem feledkezett el a telepes erdei munkásokról, a szegénysorban maradt rokonairól – fejezte be Kertész József Decrett József bemutatását.