Decrett József élete és erdőgazdasági tevékenysége II.

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
II. Származása és élettörténete
A Decrett-család legnagyobb valószínűség szerint a
XVI. század második felében került Magyarországba és telepedett meg Zólyom vármegye Dobrocs nevű kincstári munkás telepén. 

Zólyom  vármegyének a Fekete-Garam völgyében fekvő munkástelepei   ugyanis a  XVI. század második felében Ferdinánd és illetve Miksa királyok alatt keletkeztek, ugyanis királyi intézkedésre nagyrészt a Salzkammergutból telepítették a Garam e lakatlan mellék völgyébe erdőmunkásokat, akik hivatva voltak a beszterczebányai és környékebeli kohók fa és faszén szükségletének fát termelni; usztatóberendezéseket létesíteni és a beszterczebányai és zólyomlipcsei gerebek részére fát leúsztatni.
Nem tartjuk valószínűnek, hogy e telepek egész törzslakossága németekből telt volna ki, mert másként a telepek teljes elszlávosodása oly hamarosan nem következett volna el. (A Máramaros megyei német kincstári munkások mind a mai napig fenntartották nyelvüket.) Ide a garamvölgyi szláv lakosságból is hoztak bizonyára telepeseket a durvább munkák végzésére; míg a salzkammergutiak bizonyára az úsztató-csatornák, favízgyűjtők s más vízi berendezések építésére s arra voltak hivatva, hogy a rendszeres fatermelő munkát a facsúsztatók alkalmazását, a facsúsztatás eljárásait stb. bevezessék.
A Salzkammergutból való telepítést okmányok is igazoljak.   Kamarai rendeletek gondoskodtak ugyanis arról, hogy a telepített munkások oly bánásmódban részesüljenek, amely biztosítsa e messze vidéken való megmaradásukat és ne vegye el kedvöket az állandó megtelepedéstől.
A feketegaramvölgyi Dobros, Zólyomjánosi, Fajtő, Karám, Medvés stb. telepeken lakó erdőmunkások közül azok, akik ma is a Stulreiter, Daxner, Girtl, Schön stb. neveket használják, ezek leszármazottai. Ép így kétségtelenül a Decrett-ek is; akiknek eredeti telepedési helye Dobrocs volt, hol ma is a legnagyobb számban élnek.
Itt élt Decrett József apja János is. (Tomcsányi Gyula „A garammenti kincstári erdőkben alkalmazott szállítási rendszer ismertetése” czímű munkájában Decrett József apját Máténak nevezi. Decrett József leszármazottaitól szerzett családi iratok között egy pontos genealógiai levelezést találtam, amelyben Decrett József apja János néven szerepel. Különben e beszerzett anyakönyvi kivonatok szerint is János volt Decrett József apjának keresztneve.)
Jóravaló erdőmunkásnak kellett lennie, mert csak megbízhatósága és ügyessége révén juthatott erdőfelvigyázói, majd gerebőri minőségbe.
Hasonló nevű családból nősölt is. A nejével Decrett Máriával kötött frigyéből négy gyermeke származott, akik közül József az elsőszülött; azután Zsuzsanna, majd János, végül Rebeka következtek sorrendben.
Decrett József 1774 július hó 12-én született Dobrocson. Keresztvízre Breznóbányán tartották.
A szülői házban csak hatéves koráig nevelkedik, amikor is (1780-ban) gondos apja a kis fiút, szemefényét Breznó-bányára adja iskolába, ahol a négy elemi osztályon kívül a piaristáknál a négyosztályú algimnáziumot is elvégeztette vele.
Az egyszerű erdőmunkásból lett fölvigyázó okosságára vall, hogy gyermekét abban az időben (1780-1787) nyolcz évig taníttatta. De bizonyára jól is tanult a kis József, ha a szerény javadalmazású édesapja ilyen hosszú időn át, valószínűleg nagy önmegtagadás mellett, aránylag sokat áldozott neveltetésére.
A piaristák gimnáziumát 1787 augusztus végén hagyta el a 13  éves fiú s egy hónap multán már Beszterczebányán az  erdőhivatalnál találjuk díjtalan alkalmazásban. Figyelmes lett-e a tehetséges és ügyes fiúra Lahner Ferencz, akkori beszterczebányai erdőmester, akit Decrett későbbi irataiban a „bölcsbelátású és okos" jelzőkkel illet, vagy az apját, a jóravaló Decrett Jánost akarta-e jutalmazni fia alkalmazásával, — bajos volna megállapítanunk. Tényvaló, hogy a hivatalos körök már kezdettől jó indulattal  karolták föl Decrett József sorsát; mit  az is  igazol, hogy a selmecbányai főbányagrófi hivatal még ugyanaz év (1787) deczember hó 12-én kelt rendeletével állandó kincstári alkalmazásba fogadja és a kincstári uradalmak fölvétele érdekében akkor Zólyom megyében eszközölt földmérési munkákhoz (Josephinisches Grundausmappirungs-Geschäft) díjas kezelőként (besoldeter Manipulant) osztotta be.
Ennél a munkálatnál nyert azután alkalmazást mind addig, amíg ez a munkálat valószínűleg befejeztetett és 1790 január végével tényleg beszüntetve lett.
Az ügyes és megbízható fiúnak jó hasznát vehették e munkálatoknál, mert maga Decrett is azt jegyzi föl, hogy e két évet meghaladóit idő alatt bőséges alkalma nyílott ahhoz, hogy a földmérés és területszámítás technikus eljárásait elsajátítsa.
Mély nyomokat is hagyhattak Decrett lelkében e két esztendő tapasztalatai, amelyeket — mint látni fogjuk — a kincstári erdőbirtok javára értékesen tudott hasznosítani.
A fiú iránt oly jóindulatú Lahner erdőmester, e munkálat megszűnte után Decrettet Dobrocsra rendelte és apja mellé osztotta be, ahol az úsztatásra előkészített tűzifa fölvételénél, majd tavasszal a tűzifaúsztatásnál, később pedig más munkáknál nyert alkalmazást fölvigyázói minőségben.
Még ez esztendőben (1790) a kamarai intézőség (Kammerverwaltung) (Október hó 21-én kelt 2123/1793. számú rendeletével.) Liptó megyébe, Boczára küldötte Decrettet, hogy az ott súlyosan megbetegedett segéderdőőr, Helcz Imre teendőit ellássa. Itt napi 15 krajczár bér mellett 1791 február haváig szolgált.
Ezen idő alatt halt meg váratlanul édes atyja, aki úgy látszik ez idő tájt már özvegy ember volt. Decrett ugyanis nemcsak arról panaszkodik későbbi irataiban, hogy az elég nagy távolság és behavazott utak miatt apjának temetésén részt nem vehetett, hanem fölemlíti azt is, hogy neki, a 16 éves fiúnak kellett ezen időktől kezdve és többnyire a távolból gyámkodnia árva testvérei fölött és kellett azok gondját viselnie. Megjegyzi különben ugyanitt, hogy Isten kegyelméből és segítségével föl is nevelte őket, s a szülei után maradt kis vagyont úgy osztotta meg közöttük, hogy azzal azok mindegyike meg volt elégedve.
Boczán különben csak négy hónapig maradt Decrett. A selmeczbányai főbányagrófi hivatal ugyanis (1791. évi márczius hó 2-án kelt 830. számú rendeletével.)  segéderdőőri minőségben és ugyancsak 15 kr. napibér mellett Gömör megyébe, Tiszolczra helyezte. Itt a következő (1792) évben heti 45 kr. külön bér ellenében, Dvorszky nevű társának szolgálatát is el kellett látnia. Sőt a tiszolczi két éves szolgálata alatt őt az erdőközi tűzifa fölvételéhez és a tüzifaúsztatásnak felügyeletéhez is kirendelték.
1793-ban segéderdőőri minőségben Breznóbányára az erdőbírói hivatalba helyezték, ahonnét azután a közeli Dobrocson lakó árva testvéreit gyakrabban meglátogathatta és azok gondját is könnyebben viselhette.
Breznóbányán nyolcz évig szolgált; de csak az áthelyeztetése utáni ötödik évre (1798-ban) jutott valóságos erdőőri javadalmazásba. Molkersdorffer erdőbiró mellett az erdőgazdasági számadások egybeállításán dolgozott és egyéb irodai teendőket végzett. Különben breznóbányai szolgálata alatt három év tavaszán hosszabb-rövidebb ideig tartó kiküldetéssel a közeli Benesházán, a már túl öreg Urbany névű famester mellett is segédkezett, az ott házilag űzött tutajozási is tűzifaúsztatási munkálatok körül; három éven át pedig időközönként a Feketé-Garam völgyében, tehát szülőföldjén és annak közelében teljesített kisegítő szolgálatokat.
A breznóbányai erdőbíró mellett eltöltött nyolcz év alatt Decrettnek — mint maga is írja — alkalma nyílott ahhoz, hogy magát az erdőgazdaság úgy külső, mint belső, tehát irodai teendőibe begyakorolja. Főnöke erre elégséges alkalmat nyújtott neki; sőt valószínű, hogy buzdította is az éles eszű és munkás Decrett-et, hogy magát tovább képezze.
Buzdításra-e, vagy magától, de bizonyos, hogy Decrett ez időtájt nagy odaadással igyekezett magát az erdőgazdaság elméleti ismereteiben is kiképezni. Meghozatta Burgsdorf híressé vált vaskos erdészeti munkáját s egyéb erdőgazdasági vonatkozású könyvön kívül főleg azt tanulmányozta behatóan.
Felsőbbsége honorálta is a jóravaló ifjú törekvését, munkásságát és képességeit, mert 1800 júliusában Besz-terczebányára alerdésszé neveztetett ki.
Beszterczebányán ebben a minőségben négy évet töltött. Ez idő alatt alkalma nyílott elméleti ismeretei továbbfejlesztésére, de  arra is, hogy magát a gyakorlati erdőgazdaságban és a hivatali teendőkben továbbképezze és emellett jóravalóságát és rátermettségét is beigazolja.
Decrett munkásságát nem elégítik ki itt a reáruházott föladatok. Elvégezi ezeken felül főerdésze összes erdőgazdasági számadásait és egyéb irodai munkáját és elkészíti még a szomszédos kerület eszményi térképét (Ideal-karte) is.
Ilyen tevékenység láttán azután a főerdészi kerület egyharmadának, a kordéházai, tajói és szelcsei erdőrészek gazdaságának ellátását is reábízták.
Beszterczebányán való tartózkodása alatt 1802 februárjában, 28 éves korában megnősül és elveszi az erdőközi (mihálytelki) kohógondnok mostoha leányát, Haberl Teréz Katalint.
1807-ben erdészi minőségben Erdőközre (Mihálytelekre) rendelik s a rendes gazdasági teendőkön kívül csakhamar megbízzák az ottani új fűrész és erdőtisztilak építésével. Alig készül el ezekkel az építményekkel, egy év és három hónapi ott tartózkodás után a selmeczbányai főbányagrófi hivatal 1805, évi október hó 9-én kelt rendeletével ideiglenes főerdészi minőségben Beszterczebányára helyezi át. Itt azután csakhamar egy megtisztelő megbízatás érte. Amikor ugyanis a napóleoni hadak Wien felé közeledtek, s azok betörésétől tartani lehetett, onnan nagymennyiségű arany és ezüst értéket szállítottak titokban Beszterczebányára és helyeztek itt biztonságba. Ezt a kincset a már akkor föltétlen megbízhatóságáról ismert Decrettre bízták oly utasítással, hogy annak őrizetére erdőmunkásokból csapatot szervezzen.
Óhegyi és a kincstárhoz hű felsőgaramvidéki telepes munkásokból maga válogatta össze és szervezte e czélra 100 emberből álló csapatát. 
Később pedig, nem sokkal az auszterliczi nagy csata előtt, amikor ez az őrszolgálat a változott körülmények folytán jelentőségéből veszített, csapatával az ellenség mozdulatainak figyelemben tartására és kémszolgálatok teljesítésére rendelték.
Ilyen minőségben egészen Auszterlitzig jutott el.
A nagy ütközet után megszűntek efféle megbízatásai és Decrettet ismét kizárólag az erdészet szolgálatában látjuk.
Rendes hivatali teendőin fölül 1807. év nyarán az óhegyi és urvölgyi irtványok fölvételét eszközölte és azok használatát szabályozta. 
E nyáron különben a helyettes főerdészi minőségben töltött 21 hónap után (A főbányagrófi hivatal 1807. évi július hó 29-én kelt 3517. számú rendelete szerint) az udvari kamara őt véglegesen kinevezte főerdésszé.
Ilyen minőségben azonban csak két hónapig szolgált már Beszterczebányán, mert szeptember hó utolsó hetében meghalt Molkersdorffer breznóbányai erdőbíró (Wald-bereiter) s e fontos állás azonnali helyettesítésére Decrett főerdészt rendelték.
Négy hónapig működött itt helyettesi minőségben, amikor a selmeczbányai főbányagrófi hivatal 1808. évi január hó 27-én 361. szám alatt kelt leirata szerint I. Ferencz király őt az újonnan alakított budai udvari kamara kerületében Breznóbányára végleges minőségben m. kir. erdőbíróvá kinevezte.
Férfikora legszebb idejében és munkaereje teljében jutott Decrett e jelentékeny állásba, amelyben azután — 34 éves korától 41 éves koráig — 6 1/2 évet a legnagyobb tevékenységben töltött el.
Az ezen idő alatt kifejtett munkásságát alább külön fejezetben méltatom. Itt csak azt említem föl, hogy breznóbányai erdőbíróvá történt kineveztetésétől kezdődik Decrett életének az a jelentőségteljes részé, amely alatt kifejtett munkásságával nevét a magyar erdőgazdaság történetében örök emlékezetűvé tette. 
Széleskörű munkásságát és az erdőgazdaság helyzetének javítására irányuló nemes törekvéseit felsőbbsége is elismerte. Duschek Ferencz budai főerdőfelügyelő, aki a beszterczebányai kamarai erdőhivatal kerületébe tartozó erdőket először 1807-ben, majd 1809-ben és úgy látszik 1812-ben is beutazta, az útjáról szóló és 1813-ban előterjesztett jelentésében, nagy elismeréssel emlékezik meg Decrett József tevékenységéről s a több tekintetben elhanyagolt gazdasági állapotok javítására irányuló azon sokoldalú törekvéseiről, amelyek a felsőbbség nagyobb támogatásira érdemesek.
Ez az előterjesztés bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy akkor, amikor 1814-ben a beszterczebányai kamarai erdő mesteri állomás megürül, arra Decrett József erdőbírót szemelték ki.
A selmecbányai főbányagrófi hivatal 1814. évi február hó 25-én kelt 939. sz. rendeletével értesítette arról, hogy I. Ferencz király őt erdőmesterré s a beszterczebányai kamarai erdőhivatal főnökévé nevezte ki. 
A vasszorgalmú, határt nem ismerő ügybuzgóságú s az idők során nagy gyakorlati és elméleti képzettségre szert tett Decrett Józsefből tehát 41 éves korában erdőmester s a bányakamarai erdőhivatal főnöke lesz. Vezetője lesz annak a 150.000 kat. holdat meghaladó erdőbirtok gazdaságának, mely a mai beszterczebányai m. kir. erdőigazgatóság egész  területét, s ezenfölül a  25.000. kat. holdra tehető azokat a birtokrészeket foglalta magában, amelyek később Beszterczebánya és Breznóbánya  szab. kir. városok, valamint Libetbánya nagyközség részére, kihasítva lettek.
Decrettre új minőségében nagy munka várt!
Duschek Ferencz budai főerdőfelügyelőnek útjáról írt jelentéséből tudjuk, hogy a beszterczebányai kamarai erdők eddigelé nagyobbrészt minden terv és szabályszerű gazdálkodásra való tekintet nélkül használtattak s hogy azok gazdaságának ellátása és szolgálata kevés kivétellel elhanyagolt volt.
Decrettre hárult a föladat, hogy a kamarai erdőket a további   foglalás elől megvédje, hogy a rendszertelen használatok és egyéb kezdetleges eljárások helyett az erdőbirtokon rendet teremtsen és olyan szabályokat érvényesítsen, amelyek a gazdaságot okszerű irányba terelik, annak belterjességét  fokozzák s a jövőnek szép és egészséges faállományokat biztosítani képesek.
A nagy erdőbirtok gazdaságának vezetése, szinte minden arra termett és Decrett intenczióit átértő segítség nélkül, kivált kezdetben aránytalanul igénybe vette minden idejét és tevékenységét.
Ahogy azután az uradalmat megismerte és annak középponti igazgatását is valamennyire rendbe hozta, hozzálátott azoknak az alapvető és gazdaságtörténelmileg annyira jelentős reformoknak tervezéséhez és végrehajtásához, amelyekről a következő fejezetben részletesen szólok s amelyeken hosszú szolgálata végéig oly odaadó buzgósággal fáradozott.

 

 

 

 

 


© 2022 Forestpress. All Rights Reserved.