A 13 éves korától kincstári alkalmazásban állott 63 éves ember visszavonulni kívánt, hogy a félszázados tevékenység fáradalmai után nyugodt és gondtalan életet élhessen s hogy pár év előtt megtámadott, de vízgyógymóddal helyreállított egészségét nyugodtabb életmód mellett kellően megőrizni, magát jobban ápolni képes legyen.
Decrett néhai nevelt leánya nekem közvetített elbeszéléseiből arról értesültem, hogy őt szolgálata végén sok keserűség érte; amiben talán az utolsó években a felsőbbségénél bekövetkezett személyváltozások folytán azok az egyéniségek részesítették, akik intenczióit megérteni, érdeme szerint méltányolni nem tudták.
Ezt a másodkézből vett értesülést pozitívumként ugyan egyáltalán nem tekinthetem, a teljesség kedvéért fölemlíteni mégis jónak láttam. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy sem az egykori ügyiratokban, sem Decrett följegyzéseiben erre nézve semmiféle nyomot nem találtam! Ha tényleg érte keserűség, Decrett edzett lelke, mely őt 50 éves szolgálata alatt munkára sarkallta, elég erős és elég nemes volt arra, hogy magába tudja zárni a keserűségeket is!
Nem tudtam megállapítani azt sem, hogy nyugalomba vonulása alkalmából érte-e őt kitüntetés?
Egy kis kézikönyvből azonban, amelybe teendőit jegyezte föl és amelyben kiadásait tartotta nyilván, azt állapítottam meg, hogy már 1838-ban útra készült, hogy királyi kihallgatásra menjen; útja azonban ebben az esztendőben ismeretlen okokból elmaradt.
1839 tavaszán azután megvalósíthatta ezt a szándékát s ezzel kapcsolatban azt a tervét is, hogy hazáját megismerendő, egy nagyobb szabású utat tegyen.
1838 április hó 23-án indult el nejével kocsin Bécs felé, ahová Pozsonyon át 27-én érkezett meg. Itt tisztelgett az udvari kamaránál, meglátogatta ismerőseit és terve szerint bizonyára megjelent királyi kihallgatáson is. Bécsben június hó 1-ig, tehát hosszasabban időzött, szórakozva színházak, múzeumok stb. látogatásával. Tett kirándulásokat, s egy ilyen útján fölkereste Mária-brunnt is, ahol akkortájt tudvalevőleg az erdészeti akadémia volt.
Június hó 1-én Pozsonyba utazott, ahol pár napot időzve Budapestre tért.
Innét azután június hó 14-én indult országjáró útjára!
Hajón Mehádiáig ment a Dunán. Innét Orsován, Lúgoson át Dévára, majd Vajdahunyadra. Azt, hogy hol és mennyi ideig tartózkodott, talán mellőzhetem.
Kelet felé azután Vajdahunyad volt a legszélsőbb állomása, ahol több ismerőse lehetett, vagy pihenés czéljából maradt egy héten át.
Innét azután Aradon, majd Temesváron át utazott és Makón, Félegyházán át augusztus 13-án Budapestre ért vissza.
Budapesten ismét töltött pár napot s csak azután utazott Esztergomon Korpona irányában Besztercebányára, ahova augusztus hó 22-én ért.
Ez a kerek négy hónapon át tartott és az akkori közlekedési viszonyok mellett nagyon is fárasztó út (Költséges is volt, mert pontos jegyzetei szerint 1634 forintot költött ez útjára.) bizonyíthat Decrett még akkor is nagy szívóssága és akaratereje mellett. De jellemzi ez az út tudásvágyát és kollegiális érzületét is, mert bár a fél országot beutazta, az útirányt ez alkalomra akként választotta meg, hogy a magyarországi kincstári erdőbirtok tekintélyes részét megismerje s a kincstári erdészetnél és bányászatnál alkalmazásban álló tiszttársait és kollegáit, valamint hosszú szolgálata alatt szerzett egyéb ismerőseit és barátait meglátogassa, mielőtt a közélettől visszavonul.
Mert Decrett búcsúzott ez alkalommal. Búcsúzott királyától, búcsúzott az udvari kamarától, mint sok éven át volt felsőbbségétől; búcsúzott a budai kamarától és búcsúzott Bécsben, Budapesten és az országban szerte lakó kollégáitól, barátaitól, ismerőseitől. Búcsúzott mindenkitől, mert ez a nagyenergiájú, tapasztalatokban gazdag és nagytudású lélek ezután már valóban végleg visszavonul minden nyilvános szerepléstől.
Megtakarított garasain Beszterczebányán, a mai Bethlen Gábor utczában szerzett házában visszavonultan éli további napjait.
A vízgyógymódért rajong; ezt tanulmányozza könyvekből és ezt alkalmazza gyakorlatilag már évek óta önmagán. S mert tétlenségben élni nem tud, könyvet ír a hidegvíz gyógyító hatásáról; czíme (Anwendung und Gebrauch des frischen und kalten Wassers nach Inhalt der mehreren Wasserbücber und auf mehrjähriger eigene Erfahrung gegründet und aufgestellt.) szerint is „számos idevágó munka és saját tapasztalatai alapján".
A 43 írott oldalra a terjedő és 1840-ben befejezett kis munka szerint ő már 1834 év óta, tehát hat éve használja a hideg vizet teste ápolásához; s mint írja, kipróbált gyógymódja részben helyreállította már megtámadott, sőt megbontott egészségét.
Alig tette azonban Decrett mindezt papírra, amikor 1840 deczemberében megbetegedett.
A rendelkezésemre jutott abban a kis könyvecskében, amelybe teendőit és kiadásait jegyezte föl, 1840 november hó 20.-a után már csak egy feljegyzés van, a kelet megjelölése nélkül.
Aztán végleg megszűnnek a kis könyv adatai. (…)
Decrett ágyba kerül, hogy onnét többé föl ne keljen!
Erősen meghűlhetett, mert tüdőgyulladásba esik.
Január hó 6-án már oly rosszul érzi magát, hogy végrendelkezik. Kubáth Károlynak, a beszterczebányai ezüstkohó gondnokának mondja tollba végakaratát. Tanukként Budainszky György beszterczebányai káptalani nagyprépost és Weisz Nep. János őrkanonok vannak jelen. Ezek azután átveszik az eredeti végrendeletet, hogy a nagybeteg kívánsága szerint a székeskáptalannak adják át megőrzés végett.
Ezután már Decrett állapota mind rosszabbra fajul. Az erős szervezet nem tud megküzdeni a kórral, mely nálánál erősebb.
Január 18-án bekövetkeznek végórái. Tilles plébános ellátja az utolsókenettel... és ennekutána nemes lelke elhagyja porhüvelyét!
Kiszenvedett...
Halálát özvegye, született Haberl Teréz Katalin, akivel harminczkilencz éven át élt boldog házasságban; fogadott leánya: Fazoldné Gejda Ágnes, az ennek férjhezmenetele után felnevelt rokonleány: Gasparetz Flóra és kiterjedt, rokonság gyászolta, melynek minden tagja jóakaróját és legtöbbje jóltevőjét vesztette a boldogultban.
Az a szerető és nemes szív ugyanis, amely a parasztsorból való 16 éves fiút a korán árvaságra jutott testvérei felnevelésére sarkalta, a később fontos eszmék szolgálatába szegődött és annyi nehézséggel megküzdött nagy műveltségű és magas állású férfiúban egyforma érzelmekkel dobogott, annak haláláig. Nem változott meg tehát akkor sem, amikor a beszterczebányai hatalmas uradalom erdőgazdaságának élére került. Tekintélyes állása daczára sohasem szégyellte alacsony sorban maradt rokonságát; sőt ahol csak szüksége jelentkezett, nem mulasztotta el, hogy erkölcsi és anyagi támasza legyen.
A már többször említett kis könyvecske, amelybe élete utolsó két évében napi teendőit és kiadásait jegyezte föl, igazolja, hogy rokonait még nyugdíjas, tehát szűkesebb körülményei között is segítette. Különösen támogatta pedig János öccse Éva leányát Huszár Illésnét és annak férjét, a Petőfi- és Deák-szobor nagynevű megalkotójának, Huszár Adolfnak (*) a Beszterczebányához közel fekvő Olmányfalván lakott szüleit, akikkel alacsony soruk és szűkes körülményeik daczára sokat érintkezett.
Végrendeletében is megemlékezik testvérei gyermekeiről, gondoskodott arról, hogy megtakarított garasaiból valamely kevés nekik is jusson. Sőt elrendelte végrendeletében azt is, hogy alapítványként 50 forint biztos helyre tétessék le
és annak minden éves kamatai szülőföldje, Dobrocs-telep népiskolai tanítója részére utaltassák ki, a Decrett-családból származó gyermekeknek az írás és olvasásban való oktatása czímén.( Ennek az alapítványnak a hollétéről tudomást szereznem nem sikerült.)
A megboldogultat január 20-án temették el. Mint a város kiváló polgárát, a helyi szokásnak megfelelően azzal tisztelték meg, hogy nem a temetkezésre rendszerint használt délutáni órákban, hanem délelőtt 10 órakor vitték utolsó útjára, amelynél a gyászszertartást maga a káptalan nagyprépostja, Budatinszky György végezte megfelelő segédlettel.
Kartársai, barátai és tisztelői, hatóságok és egyesületek képviselői megható részvéttel csatlakoztak a gyászoló családhoz és kisérték a fennkölt lélek hűlt tetemeit nyugovó helyére. Ma is ott pihen a beszterczebányai róm. kath. temetőben. Sírhelyét egy vaskereszt jelöli meg. Mintha csak azt a vasakaratot és kitartást jelképezné, mely ezt a fennkölt jellemű férfiút hosszú időkön át olyan nemes és eredménydús tevékenységben tartotta.
(*) Miután Huszár Adolf származását életrajzírói helytelenül mutatják ki, jónak láttam a pontos anyakönyvi adatok alapján a Decrett-családfáját összeállítani, kezdve Decrett József szüleivel és befejezve azt Huszár Adolf szobrásszal a következőkben:
Decrett János és Mária
József Zsuzsanna János Rebeka
szül. 1774. VII. 11. 1775. X.30 1777. XII. 24. 1778. XII. 24.
Neje Haberl Teréz férje Chudik neje Komár Férje Komár
Katalin János Zsuzsanna
József Zsuzsanna János Éva Mária Petronella
1803.III.11. 1813.XII.29. 1804.V.27. 1816.XII.27. 1811.III.18.
Férje Spissák férje férje Korbanka
Huszár Illés
Katalin Mária Adolf
Szül.1838.XI.1. szül. 1840.VIII.20. szül. 1842.V.18.
Jakabfalván (Zólyom m.)