A XVIII. század vége felé, amikor már a nyugat országai mindjobban fölkarolják az erdőgazdaság kultuszát, nálunk is mutatkoznak jelenségek, amelyek egy jobb jövő előjeleit sejtetik.
Eszterházy Ferencz gróf és Scultéti Ferdinánd ellenjegyzése mellett Mária Terézia királynő 1769 deczember hó 22-én kelt elhatározásával kiadja terjedelmes rendelését „a fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról”.
Nevezetes királyi „rendelés”. Fölhívja az ország figyelmét az erdők fönntartásának jelentőségére. Kitanítja az erdészeit használatára, felújítására, azok nevelésére és gondozására.
Különös értéket az iratnak éppen az ád, hogy legfelsőbb (…)
Hozzájárult mindehhez az erdőnek akkor még mindenféle szolgalmakkal és az úrbéri viszonyból eredő terhekkel lenyűgözött és egyébként is elhanyagolt állapota, valamint hozzájárult a bekövetkezendő országos fahiánytól való indokolatlan félelem;(A budai helytartótanács 1755-ben elrendelte, hogy a bányavárosok mocsaras és nedves helyeken fűzfákat ültessenek és ezzel elejét vegyék az előreláthatólag bekövetkezendő tűzifahiánynak.) ami különben szinte minden nemzet gazdasági életében megállapítható jelenség és előhírnöke az erdőgazdasági fejlődés megindultának.
A vázolt körülmények között nem csoda, hogy e tájt a kormányhatalom már hazánkban is állandóan programon tartja az erdők fönntartásának elősegítését, azok konzerválásának biztosítását és az erdőgazdasági érdekek istápolását!
Kormányintézkedés alapján már 1780 körül kezdetét vette a kincstári uradalmak felvétele, térképek szerkesztésé és az erdőállományok becslése. (Ennél a munkálatnál nyert alkalmazást Decrett is, amikor a kincstári szolgálatba állott.)
Az 1770-ben Selmeczbányán létesített bányászati akadémián 1807-ben erdészeti tanszéket szerveznek és azt a jeles Wilkenssel töltik be.
Szerveznek 1807-ben négy országos főerdőfelügyelői állást, hogy az erdők fenntartásához fűzött fontos államgazdasági érdekeknek érvényt szerezzenek.
Az ekként hazánkban először ébredő erdészet tavaszi szellője Decrett fogékony lelkére is nagy hatással volt, és mindenesetre jelentékeny befolyást gyakorolt arra, hogy a 14 éves korától az erdőgazdaság szolgálatában nevelkedett fiatalember mohó érdeklődéssel olvassa a német erdőgazdasági munkákat és ezúton magának jeles ismereteket szerezzen.
Munkásságának tanulságos eredményei igazolják, hogy Decrett József mint autodidakta fogékony eszével és szívós kitartásával kiválóan kiképezte magát. Nem csoda tehát, hogy amikor az erdészet fejlesztésének szolgálatában a kormánytevékenység is megindult és ehhez alkalmas erőket kerestek, az intéző körök figyelmét Decrett József kiváló egyénisége nem kerülhette el.
Az új éra szinte első választottja Decrett József, akit 1807-ben a breznóbányai erdőbírói állásban ideiglenesen alkalmaznak, 1808 februárban pedig oda őt már véglegesen kinevezi I. Ferencz király.
Fellebbvalói megtisztelő bizalmából a gyakorlati szolgálatban eltöltött 20 év bőséges tapasztalatával és a magánszorgalomból oly nagy tudásvággyal elsajátított szép elméleti ismeretek birtokában jutott Decrett e tekintélyes állásba. Tőle munkát és sikereket vártak; az ő vasakarata és tetterős lelke munkára vágyott!
Alkotni, teremteni kívánt, amihez az a birtok, amelyet gondjaira bíztak s amelyet ő hosszú idők során oly behatóan és részleteiben megismert, bőséges alkalmat is nyújtott.
Decrett életéből az állam szolgálatában addig eltöltött bár éppen nem meddő 20 év inkább a tanulás és tapasztalatszerzés idejére esik, míg a breznóbányai erdőbírói állásba jutástól a szolgálata végéig eltelt 30 esztendő annak az eredményekben gazdag tevékenységnek ideje, mely különösen érdemes a méltatásra!
Munkásságának kellő megértéséhez és helyes méltánylásához ki kell azonban emelnünk mindenekelőtt, hogy a beszterczebányai erdőgazdasági uradalom egész területén és így az annak felső részét alkotó, úgynevezett breznóbányai kerületben is, az erdők épp oly, sőt állíthatjuk, hogy elhanyagoltabb állapotban voltak akkor, amikor Decrett József 1807-ben a breznóbányai erdőbírói állásra került, amilyen elhanyagolt volt az erdők ügye egyebütt, széltében az országnak.
A breznóbányai akkori kamarai uradalom területén a bányászat és vele kapcsolatban a kohók üzeme visszafejlődésben lévén, ez a körülmény a bányászat szolgálatában állott erdőgazdaságban is éreztette nyomasztó és káros kihatását.
Ennek az egyéb gazdasági és politikai viszonyok miatt is kedvezőtlenül befolyásolt, erősen dekadens állapotnak káros jelei nemcsak az uradalmi szolgálat hiányos ellátásában, de az egész uradalom területén egyéb körülmények megnyilvánulásában is észlelhetők voltak.
Rendszertelen fahasználatok, nagy fapazarlással. Elhanyagolt vágások, amelyekben még magfákat is alig hagytak és amelyekben a túlhajtott legeltetés az erdők természetes felújulásának útját állta, mert a jogosultak és jogosulatlanok aránytalan számban tartott marhája mindent tönkretett.
Sok helyütt már kopárosodó vágások, a pásztorok tüzétől elpusztított hegyoldalak. Az erdők egyébként tele foglalásokkal, jogtalan irtásokkal.
Ez a képe a másfélszázezer holdas beszterczebányai kamarai uradalomnak a XIX. század elején. Akkor tehát, amikor már a kormányhatalom is felismerte az erdőgazdaság nemzetháztartási jelentőségét és törekvése az erdők konzerválására és a bennük űzendő gazdaság fejlesztésére irányult.
Megállapította különben az uradalom ezt az elhanyagoltságát az ott 1807-ben eljárt ú.n. Majláth-Drevenák-féle királyi kiküldött bizottság is, melyben már erdészeti szakértő is szerepelt Duschek Ferencz budai főerdőfelügyelő személyében.
Ez a bizottság jelentésében többek között az erdők fölmérésének s a birtokviszonyok rendezésének, a legeltetés megfelelő korlátok közé szorításának és szabályozásának s az erdők konzerválásának szükségét hangoztatta, és mindenesetre az első inicziatívát szolgáltatta ahhoz, hogy ez az uradalom a gazdasági fejlődés útjára tereltessék.
Decrett Józsefnek a bizottság eljárása után pár hóval breznóbányai erdőbíróvá történt kinevezése ezzel a királyi bizottsági erdőbejárással bizonyára szoros kapcsolatban van.
Decrett József megértette feladatát. Fáradságot nem ismerő munkakedvvel és lelkesedéssel látott a reá váró feladatok megoldásához.
A folyó hivatalos ügyek ellátásán kívül első feladatának tekintette, hogy rendezze a felügyeletére bízott birtokon az irtások és foglalások ügyét s ezzel az erdők konzerválásához s a birtokállomány biztosításához az első lépést megtegye.
El is végezte ezt a munkát az akkori erdőközi, feketegarami, kisgarami és olaszkai erdészségek kerületében. (A mai mihálytelki, dobrocsi, karámi, sziklai, kisgarami, cserpataki és rezsőparti erdőgondnokságok és Breznóbánya szab. kir. város erdőbirtoka.)
Mintegy 38.000 hold erdőbirtokon eszközölte a fölvételt, amely abból állt, hogy vázlatos térképeket készített a foglalásokról s azokat birlalóikkal jegyzőkönyvileg letárgyalta. A jegyzőkönyvek hatalmas köteteinek egész sorozata tanúsága ma is annak a nagy munkának, melyet Decrett állami birtok jogviszonyainak rendezése érdekében oly odaadó buzgósággal és ma is például szolgálni hivatott pontossággal kifejtett.
Nagy lelkesedéssel és különös előszeretettél fogott a telepesmunkás-kérdés rendezéséhez, amely ennek a birtoknak akkor már rákfenéjévé kezdett lenni. Mint telepes favágómunkás-család sarja, ismerte ezt az ügyet, annak teljesen elhanyagolt és kuszált voltát.
Ismerte annak úgy a munkásságra, mint az uradalomra káros és tarthatatlan kialakulásait. Egyfelől emberi érzése és igazságérzete, másfelől az erdőgazdaság iránt való lelkesedése megerősítette lelkében az évszázadok alatt teljesen elfajult állapotok tarthatatlanságát.
A kincstári munkástelepek viszonyaiban kialakult akkori zilált állapotnak vázolására elég talán felemlítenünk, hogy azoknak a kincstári mezőföldeknek a használatát, amelyek arra voltak hivatva, hogy a munkásoknak bérpótlékul szolgáljanak, a hosszú idők során egyes jobb módúak a szegényebbektől megváltották. Az újabb generácziók földekhez meg egyáltalán nem tudtak jutni másként, csak irtások és foglalások révén, tehát tiltott utakon.
Egyes jobb módúak csordákat hajtottak a legelőkre a szegényebbek pedig kiszorultak, mert egyáltalán nem maradt legelőjük. Az érdekeikben ellenfelek azután nem egyszer bosszúból egymásra gyújtották az erdőt, fölperzselték a hegyoldalakat. Mások pedig kíméletlenül legeltették a vágásokat s a nyájaik és csordáik útján űzött féktelen garázdálkodásaikkal kizárták azt, hogy e hegyvidéknek az erdő felújulásakor annyira kívánatos nyugalma meg legyen.
Az erdő, főleg a telepekhez közelebb fekvő részeiben a pusztulás képét mutatta, a munkásnép számottevő részének igényei pedig kielégítve egyáltalán nem voltak.
Meglazult emellett a munkások között a fegyelem; s mert a művek üzeme nagyon is alászállt s így tüzelőfára és faszénre sem volt oly nagy arányokban szükség, nagyon megapadt az erdei munka s így keresethez sem jutott a telepek lakossága.
Decrett ezért fölmérte a feketegarami és cserpataki összes kincstári mezőgazdasági földeket, azokról pontos térképeket készített. Kiszámította ezután területüket s a szolgálati idő arányában megállapított kulcs alapján fölosztotta azokat a kincstári munkástelepek lakói között.
Egybeállított igen alapos részletes törzskönyvet is, és megszerkesztette a munkástelepek lakói föld-, marhatartásbeli és egyéb járandóságainak szabályzatát; amelyhez azután a főbányagrófi hivatal is hozzájárult és amelyet az udvari kamara 1811. évi 4945. számú rendeletével jóvá is hagyott. Megszerkesztette végül a telepes erdőmunkások szolgálati és szervezeti szabályzatát és azt is előterjesztette felsőbbségének.
Hogy pedig mindez milyen alapvető, nagy és nehéz volt, igazolhatja már az az egy körülmény is, hogy ez időtől eltelt kerek száz esztendő óta Decrett megállapításain, amelyek, mint később látni fogjuk, az uradalom kincstári telepesmunkásaira nézve általánosítva lettek, mind a mai napig nem változtattak.
Sokat tett az erdők használatának szabályozása és belterjesebbé fejlesztése érdekében is. Az akkori erdőközi erdészség kerületében (A mai mihálytelki erdőgondnokság és a breznóbányai városi erdőbirtok.) bevezette a gyérítési eljárást az ú.n. kasszenítéssel (Kasszenítésnek nevezik e vidéken ma is azt a szenítő eljárást, amikor állandóbb szenítő helyeken és nem űrméterekben termelt fából egybeállított rakásokban égetnek szenet, hanem hosszabb-rövidebb tört részekből ott készítenek kisebb szenítő rakást, ahol ilyen anyag rendelkezésre áll.) kapcsolatban, a fiatal faállományok záródása folytán életképtelenné váló törzseket értékesíthesse!
Már ekkor, tehát breznóbányai erdőbíró korában nagy munkásságot, soha el nem hervadó érdemeket szerzett az erdőfelújítás, valamint a kopárfásítás körül kifejtett tevékenységével.
Amint már vázoltuk, az egész uradalmat igen elhanyagolt állapotban találta az 1807-ben ott eljárt Majláth-Drevenák-féle királyi bizottság.
Bizonyára a bizottságban szakértőként résztvett Duschek főerdőfelügyelő közbenjárása folytán ennek a királyi bizottságnak javaslatára rendelte el az udvari kamara, hogy az uradalomban még nem ismert és nem alkalmazott mesterséges erdőtelepítéssel tegyenek kísérleteket s ez után a nagy területeken letarolt, tönkrelegeltetett, sőt legtöbbnyire le is égett és ijesztően kopárosodó hegyoldalak betelepítése, a rosszul végrehajtott és ezért nem sikerült természetes felújítások pótlása, valamint a széltörések miatt vagy más okokból eszközölt tarvágások felújítása biztosítható legyen. Költségeket is folyósíthattak mindjárt erre a célra, mert már 1809-ben, tehát a királyi bizottság eljárása után alig 1 1/2 évvel kísérletek folynak az uradalomban a mesterséges erdőtelepítés körül.
Bizonyára a rendelkezésre állott, aránylag kevés költség és a sürgős felújításra váró területek nagysága miatt, és mert az kezdetben egyszerűbbnek is látszott, először a vetéssel próbálkoznak.
Az uradalomban az elmúlt őszön gyűjtött luczfenyő és a budai főerdőfelügyelőség részéről küldött vörösfenyőmaggal kezdik a kísérleteket. A breznóbányai kerületben maga Decrett József erdőbíró, Steiner erdőközi erdésszel és Kabszay famesterrel végzi a próbákat, a beszterczebányai kerületben pedig Zapotil és Mastalircz erdészek hajtják végre a kísérleteket.
Arra nézve, hogy mily arányban és mily költségekkel végezték e munkát, az akkori időből reánk maradt következő egybeállítás szolgálhat fölvilágosítással:
Az 1809-ben végzett erdőtelepítési kísérletek adatai
Az erdőtelepítési kísérlet helye Az erdőtelepítési kísérlet végrehajtója
Erdőgondnokság Erdőrész A kísérlet végrehajtásának ideje
Olmányfalva Lelakova Zapotil erdész 1809. április
Olmányfalva Lelakova Zapotil erdész 1809. április
Óhegy Na druhej strani Mastalircz erdész 1809. április
Benesháza A nagy Benyuszka eleje Decrett erdőbíró 1809. április
Kabszay famester
Mihálytelek Pod lipou Steiner erdész 1809. április
Decrett erdőbíró