2012. július 18. - Forró hangulatban zajlott az Országos Erdészeti Egyesület 143. vándorgyűlése a Miskolci Egyetemi Városban és a Bükkben - A következőkben Oroszi Sándor, az OEE Erdészettörténeti Szakosztály elnöke tartott előadást a 150 éves Erdészeti Lapok történetéről. Az előadó három dologra hívta föl a hallgatóság figyelmét: a tisztelet, a folyamatosság és a megújulás.
Gondoljunk tisztelettel a lap alapítóira, Wagner Károlyra és Divald Adolfra, akik 1862 tavaszán elindították az Erdészeti Lapokat. A kortársak Wagnert elszánt, szorgalmas karakterként jellemzik, míg Divaldot heves vérmérsékletű, konfrontatív egyéniségként.
A lapok mindig nagy hangsúlyt fektetett az erdész elődök iránti tiszteletre.
A folyóirat folyamatos megjelenése tükrözi a megújulásra törekvést, a magyar erdőgazdálkodás fejlesztésének szándékát.
A két világháború közötti időszak sok konfliktussal volt terhelt, de az időszakot fémjelzi a nemzetközi erdészeti kongresszus megszervezése 1936-ban. Ennek kapcsán indították el a cikkek idegen nyelvű összefoglalóit is.
A II. világháborút követő időszakban három évig az OEE nem működött, így a lap sem jelenhetett meg.
Ekkor, az újjáéledő egyesület - politikai feladatként -, ki kellett válassza az erdészhagyományok közül a „haladó hagyományokat”. Ennek ellenére a lapokat 1950-ben megszüntették. Két év kényszerszünet után Az Erdő néven újraindult. A lap az egyesület konszolidálódása után fokozatosan ismét a szervezet lapja lehetett.
A lap akkori vezetői – Keresztesi Béla és Jerome René – a maguk eltérő módján igyekeztek megőrizni az elődök iránti tiszteletet és biztosítani a folyóirat folyamatosságát.
A 80’-as évektől kezdve Solymos Rezső szerkesztésében a lap ismét a hagyományok folytatója és a megújulás előmozdítója lett.
1990-ben az új főszerkesztő, Pápai Gábor visszatért a lap eredeti elnevezéséhez, ismét Erdészeti Lapoknak hívják a folyóiratot.
A szeptembertől munkába álló új főszerkesztőtől, Nagy Lászlótól az előadó azt kérte, hogy a nemzet fenntartásához és a táj gondozásához járuljon hozzá az Erdészeti Lapokkal.
A szakmatörténeti megemlékezés után a hagyományoknak megfelelően a klopacska hangjaira emlékezett Sárvári János, az egyesületi könyvtár őre a tavalyi közgyűlés óta elhunyt szaktársakra. (zé)
