2011. július 13. - Egzotikus állatok, kultúra és művészet találkozása a Városligetben Szerdától fogad látogatókat a Fővárosi Állat- és Növénykert legújabb bemutatóhelye, az India-ház. Az állatház legfőbb látványosságai az indiai oroszlánok, de a közönség csíkos hiénát, szilvafejű papagájokat, az állatházat övező India zónában pedig indiai antilopokat, ázsiai vadkutyákat, valamint zebukat is láthat. Az állatház nemcsak az állatok bemutatására szolgál, hanem a benne található kiállítás az indiai civilizáció és az állatvilág több évezredes kapcsolatát, valamint az oroszlánhoz, ezen belül speciálisan az indiai oroszlánhoz kapcsolódó kultúrtörténeti érdekességeket is bemutatja a látogatóknak.
Megnyílt az India-ház a Fővárosi Állat- és Növénykertben
Az épület maga tulajdonképpen még 1912-ben épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint, sőt, az építésekor egy korábbi, 1876-os, Hauszmann Alajos tervezete állatház falait is felhasználták. Az épület eredetileg a macskaféle ragadozók ketreceinek adott helyet, és az elmúlt száz év során több átalakításon is átesett már. Az épület India-házként való újjászületésének munkálatai tavaly kezdődtek meg, amikor a fiatal indiai oroszlánok érkezése előtt az állattartó tereket átalakították, kibővítették és korszerűsítették. A következő lépésre már az idei évben került sor, hiszen az elmúlt hetekben az épület belsejét teljesen átalakították. Az eleven állatok bemutatása mellett a házban egy olyan kiállítás jött létre, amely az indiai, ázsiai oroszlánok több évezredes kulturális hatásait, az indiai civilizáció és az állatvilág kapcsolatát és számos más érdekességet is bemutat a nagyközönségnek.
Bár az állatházat övező India zónában is számos indiai faj akad, magában az India-házban szilvafejű papagájokat (Psittacula cyanocephala), valamint az Indiában is őshonos csíkos hiénát (Hyaena hyaena) is láthatja a közönség, a legfőbb látványosságnak az indiai oroszlánok (Panthera leo persica) számítanak.
Az oroszlánokat a legtöbben afrikai állatként ismerik, pedig a faj eredeti elterjedési területe Afrika nagy része mellett a Balkánt, a Közel-Keletet, valamint Nyugat- és Dél-Ázsiát is magába foglalta. Ilyen hatalmas területen persze nem mindenütt azonos az éghajlat, a növénytakaró és a domborzat. Mivel az oroszlánok eltérő helyeken mindig a helyi körülményekhez alkalmazkodnak, generációk hosszú során át adott területre jellemző helyi típusok, úgynevezett alfajok alakulnak ki a fajon belül. A természettudósok legalább nyolc különböző oroszlán alfajt tartanak számon, bár ebből kettő már kipusztult.
A tudomány mai állása szerint azok az oroszlánok, amelyek Afrikán kívül őshonosak, és egykor a Balkánon és a Közel-Keleten is éltek, mind egy alfajhoz tartoztak. Ezt az alfajt 1826-ban egy J. N. von Meyer nevű természettudós perzsa oroszlánnak nevezte el, mivel akkoriban még Perzsiában, a mai Iránban is előfordultak ilyen állatok. Ezen a területen azonban az 1940-es években végleg eltűntek a vadon élő oroszlánok, így Afrikán kívül ma már csak India egyik kis szegletében találhatók meg a sörényes nagymacskák. Ezért ma már helytállóbb az indiai oroszlán elnevezés. Ezzel együtt ázsiai oroszlánnak is szokták nevezni őket.
Az az aprócska terület, ahol az indiai oroszlánok vadon máig fennmaradtak, az indiai Gudzsarát államban, a Gir-erdőnek nevezett területen található. Ezt a vidéket a kormányzat 1965-ben védett területnek nyilvánította. A vadvédelmi terület teljes kiterjedése 1412 km2, amelyből 258 km2-nyi a szigorúan védett, nemzeti parki besorolású magterület. A védelem alatt álló övezetben él az indiai oroszlánok utolsó megmaradt vadon élő populációja, amely jelenleg mintegy négyszáz állatból áll. Szerencsére az elmúlt években ígéretesen gyarapodott az állomány, mi több, előkészítés alatt van egy visszatelepítési program annak érdekében, hogy egy másik vadon élő állományt is létrehozzanak a Gudzsaráttól keletre eső Madhja Prades államban található Kuno Vadvédelmi Területen.
Ami az állatkerti állatokat illeti, ma a világ 48 állatkertjében összesen 280 indiai oroszlán él. Ebből száz állat található európai állatkertekben. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 1994 óta külön tenyészprogramot működtet a kontinens állatkertjeiben élő indiai oroszlánok összehangolt szaporítása érdekében. A tenyészprogram keretében minden állat származását nyilvántartják, és olyan párt keresnek neki, amelyik genetikailag a legmegfelelőbb a rokontenyésztés és a beltenyésztés elkerüléséhez. Ehhez a tenyészprogramhoz a Fővárosi Állat- és Növénykert 2010-ben csatlakozott, ekkor érkezett meg az India-házban látható három fiatal állat. Shirwane, Kankai és Basil az elkövetkező években várhatóan szaporulattal is megörvendezteti majd a nagyközönséget.
Az India-ház kialakításával kapcsolatban jelentkező költségek, ide számítva a belső állattartó terek tavaly végrehajtott korszerűsítését, a szükséges állatszállításokat, illetve a bemutató kiállítás elmúlt hetekben lezajlott kiépítését, összesen mintegy 15 millió forintra rúgnak, amelyet a Fővárosi Állat- és Növénykert saját forrásból biztosított.
India zóna
Az elmúlt néhány év céltudatos gyűjteményi fejlesztése nyomán az Állatkert egyik szegletében India zóna alakult ki, amelyben a közönség ázsiai vadkutyákat (indiai, kannada nevén dhole), indiai antilopokat, indiai ludakat, zebukat, illetve több más érdekes fajt is. Az Állatkertben egyébként összesen mintegy 150 olyan állatfaj él, amelyek az Indiai Köztársaság területén vadon is előfordulnak.
A kultúra oroszlánrésze
Az oroszlánt az állatok királyának mondják. Az állattan ugyan ezt fenntartásokkal fogadja, de az bizonyos, hogy talán nincs még egy olyan vadállat, amely ennyire kapcsolódna az emberi civilizációhoz. Az oroszlánok már a legősibb, ötezer évvel ezelőtti társadalmakban is kiemelt szerepet játszottak a művészetben, a hiedelemvilágban és a jelképrendszerben, és még ma is lépten-nyomon találkozhatunk velük. Az embert már az ókorban is csodálatra késztető harmonikus megjelenés és erő mellett ennek az is az oka, hogy az oroszlánok a legősibb civilizációk bölcsőjeként szolgáló területeken többnyire őshonosak voltak. Az oroszlán, mint jelkép és művészeti motívum így igazi összekötő kapocs a kultúrák között, időben az ókor hajnalától napjainkig, térben pedig Európától egészen a Távol-Keletig.
