2013. augusztus 8. - Drasztikus lepkefogyás Európában
A lepkék fele eltűnt Nyugat-Európából az utóbbi két évtizedben. Bár a termesztett haszonnövények beporzása nem az ő reszortjuk, ők termékenyítik meg a biológiai sokféleségben kulcsszerepet játszó rétek és mezők virágait.
KÖZÖNSÉGES BOGLÁRKÁBÓL már csak feleannyi röpköd, mint nemrég, hét további faj hasonlóan megfogyatkozott, és csökken például a lápi tarka lepke vagy a hajnalpírlepke populációja is. Ez súlyos és teljes egészében valószínűleg már visszafordíthatatlan környezeti katasztrófát sejtet - kongatta meg a vészharangot az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) minapi jelentése. Szüleikkel ellentétben a mai gyerekek akkor is egyre nehezebben állíthatnának össze takaros lepkegyűjteményeket, ha nem tiltanák ezt az egyre szigorodó természetvédelmi és állatjóléti előírások.
Az 1990 és 2011 között Nyugat-Európa 19 országában 17 fajra kiterjedt állomány felmérés egyik alapkövetkeztetése, hogy „a lepkék úgynevezett biológiai, más néven ökológiai indikátorok. Ez azt jelenti, hogy rendkívül érzékenyek környezetük változásaira, reakcióikból kikövetkeztethetőek az összetett, sokszereplős és sokváltozós folyamatok." A szárnyaik színes és sokféle mintázata miatt számos európai nyelvben, így a magyarban is sokszor virágokról elnevezett ízeltlábúak kulcsszerepet játszanak a rétek és mezők élővilágában. „Ők felelősek a beporzásért, élelemül szolgálnak a honos madárvilágnak, és a szántóföldeket, erdősávokat elválasztó, a legelőként, kaszálóként vagy épp turista pihenőként használt réten sok mindenről árulkodik a jelenlétük vagy épp a hiányuk" – olvasható Alix Cosquer francia ökológus Mindennapi biodiverzitás című, az Ökológia és társadalom nemzetközi folyóiratban tavaly megjelent tanulmányban. Az EEA két évtizedes kutatása egyértelműen alátámasztotta ezt a rovarkutatók által már korábban is hangoztatott állítást.
A rovarirtó szerek kiszabadulásának mérteke - vagyis amikor nemcsak a célterületnek tekinthető szántóföld vagy gyümölcsös kap az ízeltlábúakat pusztító permetezésből, hanem a tágabb környezet is - egyértelműen lemérhető a lepkéken, amelyek a kártevőkhöz képest jóval kisebb méregdózistól is elpusztulnak. „Hiányukban életképtelenné válnak a természetes mezei növénytársulások, és összeomlik az ökoszisztéma. Posztjukat ugyanis a mérgekkel szemben ellenállóbb más rovarok nem veszik át a beporzásban és mivel kiesnek a táplálékláncból, a flóra mellett a madár-fauna is elszegényedik, némává válik a határ" - válaszolt kérdésünkre Alejandro Gonzalez spanyol biológus. A beporzás ökológiájára specializálódott szakember szerint a házi és vadméhek népes csoportja után a mezei lepkék a legtöbb jótevői az ivarosan szaporodó növényeknek. Csakhogy míg a méhek méztermelése a kaptárak kincsében materializálódó anyagi haszonnal jár, a kecsesen gyomvírágról gyomvirágra libbenő rovartársaik mindössze szépek - legalábbis a természetet csak felszínesen ismerők számára.
A PLLANGÓPUSZTULÁSNAK nem csupán a vegyszerezés az oka. Észak-Európában például az erdőgazdálkodás hiányával, egész pontosan az irtások nyomán kialakult évszázados tisztások visszaerdősülésével is magyarázzák a mezei pillangók eltűnését. Az EEA-jelentés a veszteségi listán tartja számon a dél-európai hagyományos családi gazdaságok felszámolását is. A legeltetést preferáló, már csak a tőkehiány miatt is a természetes rétek növény és állatvilágát megőrző metódust az utóbbi két évtizedben a tanyákat felvásárló nagyüzemek intenzív gazdálkodása váltotta fel. A lepkék pedig mostanra kiszorultak az útszélekre, gazos vasúti töltésekre, elvadult városszéli susnyásokba, mióta a mezőket beszántották, vagy kevésbé lepkebarát fűfélékkel felülvetették.
A belga kiadású Beporzásökológiai közlöny (Journal of Pollination Ecology) egyik idevágó tavalyi cikke szerint a lovak és szarvasmarhák szénaigényét gondosan szelektált fűfélek vetésével és gépi kaszálásával előállító nagyüzemi táblákban jóval kevesebb a lepke, mint a tradicionális szénával szolgáló természetes réteken. Utóbbiakon a gyeptársulásnak egyaránt tagjai a boglárkalepkék népes családja által peterakó fészeknek is használt, a modern szénákból azonban kiirtott pillangós növények vagy az olyan gyomok, mint a mezei katáng.
Magyarországon jobb a helyzet, mondja Báldi András, az MTA vácrátóti Ökológiai és Botanikai kutatóintézetének munkatársa. A Kárpát-medence rovarfaunája még nem szenvedett a Lajtán túli rokonokéhoz mérhető károkat, ugyanakkor a már említett indikátorfunkció miatt jó ideje a hazai ökológusok is szemmel tartják a pillangókat. A nemzetközi kutatások ajánlásai szerint a mozaikos tájhasználat - ez része a divatos bioportékákat előállító ökológiai gazdálkodásnak -"menthetné" meg a lepkéket és ezzel együtt a mezők biológiai sokféleségét. Az európai szakemberek szerint a farmgazdaságok által művelt, erdősávokkal, ligetes gyepsávokkal elválasztott szántók és ültetvények ökoszisztémája mentsvár e rovarok és természetesen a velük együtt élő növények és állatok számára. Az EEA riport summázata szerint van magyar minta arra, miképpen lehet egy terület egyszerre erdő és mező: ilyen az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozó Vendvidéken folytatott - hagyományos, családi alapon szerveződő - szálaló erdőgazdálkodás, ahol tilos a teljes hegyoldalakat lekopaszító tarvágás. VAJNA TAMÁS
