Az ürömlevelű parlagfű Észak-Amerikából került az 1920-as években Magyarországra. Napjainkra már az ország egész területén elterjedt. Körülbelül 700 000 ha erősen fertőzött parlagfűvel, a gyomos területek jelentős részét a tarlók és a kapás kultúrák teszik ki. Jelentős kárt okoz a mezőgazdaságban és pollenjétől közel 2,5 millió ember szenved.
Az egészséghez való alapjog, és az egészséges környezet biztosítása érdekében közös cél, hogy a parlagfű felszaporodását és terjedését allergén pollentermelése miatt megakadályozzuk. Mindez törvényi szintű rendelkezésként az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvényben került előírásra, a földtulajdonosok és földhasználók számára egyaránt.
17. § (4) "A földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani."
50. § "Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően parlagfű elleni közérdekű védekezést kell elrendelni, ha a földhasználó a 17. § (4) bekezdésében szereplő parlagfű elleni védekezési kötelezettségének nem tesz eleget. A kötelezettség teljesítésének helyszíni ellenőrzéséről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető."
60. § (1) "Növényvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki
c) ...a 17. § (4) bekezdésében előírt, a parlagfű elleni védekezési kötelezettségét elmulasztja..."
A parlagfű elleni védekezés során az alábbi különös jogszabályok határozzák meg a hatóság munkáját:
221/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól (továbbiakban: Korm. rendelet)
194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről (továbbiakban: bírság rendelet)
5/2001. (I. 16.) FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről
A parlagfű elleni védekezés hatósági ellenőrzése
A helyszíni ellenőrzést hivatalból vagy bejelentés alapján külterületen az ingatlanügyi hatóság végzi. A külterületi helyszíni ellenőrzésen tapasztaltakat az ingatlanügyi hatóság a kormányrendeletben meghatározott jegyzőkönyvben rögzíti, majd az azonosító adatokat, a terület helyrajzi számát, a földhasználó kilétét és a rendelkezésére álló bizonyítási eszközöket további intézkedésre megküldi a közérdekű védekezés elrendelésére jogosult területileg illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságoknak (továbbiakban: NTI). A növényvédelmi hatóság tehát a külterületi ingatlanok esetén az ingatlanügyi hatóság jegyzőkönyve alapján indítja meg a hatósági eljárást, rendeli el a közérdekű védekezést, szabja ki a növényvédelmi bírságot, visszaellenőrzi a közérdekű védekezés elvégzését, majd végzésben megküldi a földhasználónak a két hatóság eljárással kapcsolatban keletkezett költségeit.
A különös eljárási szabályok egyik eleme az, hogy a termelőt nem kell értesíteni arról, hogy helyszíni szemle történik az ingatlanán, nem kell külön felszólítani a parlagfű mentesítésre, hiszen a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a termelő köteles folyamatosan gondoskodni az ingatlana parlagfű mentesen tartásáról a vegetáció során, függetlenül a hatóság erre irányuló intézkedésétől.
A növényvédelmi hatóság kultúrnövénnyel borított területen csak abban az esetben rendeli el a közérdekű védekezést, ha az adott területen a kultúrnövény tőszáma nem éri el az agronómiailag indokolt tőszám 50%-át és a parlagfűvel való felületi borítottság a 30%-ot meghaladja. A parlagfű elleni közérdekű védekezés során az érintett kultúrában okozott károkért a földhasználó kártalanításra nem tarthat igényt.
A növényvédelmi hatóság június 30-át követően köteles hatósági eljárást kezdeni azokkal a földhasználókkal szemben, akik elmulasztották az előírt védekezést teljesíteni, függetlenül a parlagfű virágbimbóinak megjelenésétől. A parlagfű biológiájából, illetve közegészségügyi veszélyéből adódik, hogy a tényleges virágzás kezdetét nem lehet megvárni a védekezés elkezdésével, hiszen akkora már a pollenszóródás megtörténik. A hivatkozott törvény értelmében június 30. az a legvégső időpont, ameddig a növénytermesztés gyakorlatát is tekintve, meg kell akadályozni a parlagfű virágbimbóinak kialakulását. Ezt az állapotot a későbbiekben a vegetációs periódus végéig fenn kell tartani, amelynek teljesítése csak a parlagfű rendszeres irtásával lehetséges.
A parlagfű felszaporodásához az egyik legkiválóbb életteret a gabonatarlók jelentik. A főként augusztusban és szeptemberben mérhető jelentős pollenterhelést a mintegy 1,4 millió hektárnyi tarló ápolatlan területei eredményezik.
A tarlóhántás mezőgazdasági tevékenység, amely nem feltétlenül esik egybe a parlagfű elleni védekezéssel. Nem csak akkor kell a parlagfű elleni védekezést elvégezni, amikor a mezőgazdasági tevékenység végzése aktuális, hanem attól függetlenül, folyamatosan, hiszen a jogszabály nem tesz különbséget a tekintetben, hogy az ingatlanon növénytermesztés folyik-e vagy sem.
A tarlóápolás szükségét - a jó gazda gondossága mellett, - közvetve támogatások is erősítik. Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot", illetve a "Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" feltételrendszere (4/2004. /I. 13./ FVM rendelet) a betakarítást követő tarlóhántást, illetve tarlóápolást szintén tartalmazza.
A 2008. évben összesen 10 304 helyszíni jegyzőkönyvet adtak át a földhivatal szakemberei intézkedésre a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságoknak. Ezek összes terülte 18 582 ha volt. A jegyzőkönyvek száma és az eljárással érintett terület nagysága csaknem kétszeresére növekedett a tavalyi intézkedésekhez képest. Ennek oka a parlagfű fejlődésének kedvező időjárás, így a gyomnövény nagyobb területeken és nagyobb felületi borítottságban jelent meg.
A földhivatal részéről átadott jegyzőkönyvekre a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok külterületen 6 642 esetben (összesen 8 710 hektárra) rendeltek el közérdekű védekezést.
A tarlók parlagfű-mentesítése kiemelt célként szerepelt a 2008. évi "Parlagfű-mentes Magyarországért" Tárcaközi Bizottság akciótervében. Ennek megfelelően a tarlók ellenőrzésére nagyobb figyelmet fordított a két eljáró hatóság. A földhivatalok 3 557 esetben, 8 864 ha-on találtak parlagfűvel fertőzött tarlót, ez az összes fertőzött terület 34 %-át teszi ki a darabszám, és 48 %-át jelenti a hektár tekintetében. A tarlókon 3 434 esetben rendeltek el közérdekű védekezést, 5 777 ha vonatkozásában.
A hatósági munka eredményeképpen egyre több földhasználó fordít nagyobb figyelmet a mezőgazdasági területek gyommentesen tartására, ezzel eleget téve jogszabályi kötelezettségeiknek. A jogi szabályozás célja a földhasználók jogkövető magatartásának elérése.
A parlagfű elleni megbízható védekezés agronómiai szempontjai
A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), mint gyomnövény sajátosságai a következő főbb pontokban foglalható össze, amelyek ismerete segítheti a hatékony irtását akár kultúrnövény termesztésnél, akár ruderális területeken, vagy gyeptelepítésekben, kaszálókon:
fészkes virágzatúak családjába (Asteraceae) tartozó növény;
Újvárosi Miklós féle életforma csoportosítás szerint T4-es, azaz tavasztól, nyár elejétől egészen őszig csírázik;
óriási mennyiségű - növényegyedenként több ezer db - magot érlelhet;
apró, könnyen terjedő/terjeszthető magvakat érlel;
nitrogénkedvelő növény;
ún. pionírnövény, azaz a frissen bolygatott területeket kedveli, a már több éve érintetlen területeken nem képes a magja - a következő talajbolygatásig - csírázni;
a növény végleges magassága, illetve virágzásának megindulása és az állományának sűrűsége fordítottan arányos, azaz - megfelelő hőösszeg és napfénytartam esetén - sűrű állományban hamarabb virágzik, bár egyedenként kisebb magprodukcióra is képes;
a növény fizikai sérülése esetén, a száron elhelyezkedő rügyekből bőséges oldalhajtást képezhet;
virágzása és magképzése - optimális esetben - egészen az első erősebb őszi fagyokig tart;
magja akár 40 évig is csíraképes marad a talaj különböző rétegeiben.
A parlagfű a meleg, csapadékos tavaszt, csapadékos nyarat, bőséges napfényt (magát a talajtakarás hiányát), időszakos talajbolygatást kedvel, ezek a számára szükséges ökológiai feltételek. Ezek ismerete, az életfeltételeinek mérséklése (pl. talajtakarás, gyakori talajművelés, sűrű kultúrnövény-állomány) jelenti a parlagfű elleni integrált védekezés alapjait. Másként fogalmazva ezek elhagyása, figyelmen kívül hagyása más védekezési módszer eredménytelenségéhez vezet és a gyomnövény jelentősen "felüti a fejét"!
Melyek a parlagfű életfeltételeit biztosító agronómiai viszonyok, illetve melyek azok az agrotechnikai hiányosságok, amelyek elősegítik a parlagfű megjelenését, erős fejlődését?
silány fejlettségű (alacsony, illetve ritka), érőfélben lévő gabonaállomány;
buja fejlettségű, ezért foltokban megdőlt gabonaállomány;
foltokban kipusztult (belvíz, kifagyás) őszi vetésű (gabona, repce) állomány;
tavasz második felében - április, május - vetett széles sortávolságú (ún. kapás) növényfaj (napraforgó, kukorica, bab, tök, stb.);
ősszel, vagy kora tavasszal vetett, lassú fejlődésű, lassan záródó állományú növényfaj (lucerna, herefélék, gyökérzöldségfélék, hagymafélék, mák, stb.)
eredménytelen gyomirtási technológia:
bemosó csapadék hiánya vetés után - kelés előtt alkalmazott készítményeknél a kapás kultúrában,
nem megfelelő spektrumú készítmény választása,
rövid hatástartamú készítmény választása;
egyenlőtlen kijuttatás, csatlakozósor kihagyása;
korán lekerülő vetemény utáni talajművelés elhagyása, vagy szakszerűtlen végzése (tarlóápolás hiánya);
kapáskultúrák - pl. tőszámhiány, kipusztulás miatti - ritka állománya;
kapáskultúrában végzett sorközművelés az alapgyomirtás hatástartama utáni -, de még a sorzáródás előtti - időszakban;
ültetvények (szőlő, gyümölcs) szakszerűtlen talajművelése;
közutak, ruderális területek szakszerűtlen, talajmozgatással járó gyommentesítése;
erdőirtás;
nem kellően mélyen (közvetlenül a földfelszín felett) végzett kaszálás.
A parlagfű terjedését, új, eddig fertőzetlen területeken való megjelenését a talajerózió talajmozgató hatása, a talajművelő és betakarító gépek tisztításának elhagyása, az építési termőföld-mozgatás, illetve a területen a gyakori vadmozgás segítik elő.
Parlagfűvel fertőzött területeken folytatott "helyes mezőgazdasági gyakorlat" szempontjai
1. Gabonafélék, őszi vetésű, áttelelő kultúrák
fajtamegválasztás: erős növekedésű, széles levelű, ún. vegetatív típus előnyben részesítése;
tápanyag-gazdálkodás: lehetőleg mérsékeltebb nitrogén adag alkalmazása;
tőszám: a fajta-optimum felső határát megcélzó, viszonylag magasabb tőszám megválasztása;
gyomszabályozás: a herbicidek közül a fészkes virágú gyomnövények elleni hatássúlyponttal, valamint a talajban tartamhatással rendelkező hatóanyagok előnyben részesítése (klopiralid, aminopiralid, piklorám, dikamba, triaszulfuron, metszulfuron-metil, stb.), illetve gabonában, kiritkult állomány esetén a későbbi kezelést lehetővé tévő hatóanyagok (tribenuron-metil, bromoxinil, cinidon-etil, stb.) preferálása;
betakarítás:
tarlóhántás tervezése esetén, ha már gyomosodik az érő tábla (csapadékos nyáron) minél alacsonyabb (5-8 cm) tarlómagassággal vágva,
tarló gyomirtás tervezése esetén (ha évelő gyomok előfordulnak) minél magasabban (10-20 cm) vágva (majd mihamarabb elvégezve a vegyszeres kezelést);
tarlóápolás:
mechanikai - a betakarítást követően mihamarabb sekély (3-6 cm) tarlóhántás lezárással (pl. tárcsa + henger, ásóborona + henger, szántóföldi kultivátor + henger), célja a lehető legtöbb gyommag csírázásra késztetése, később tarlóápolás mélyítéssel (6-10 cm) az időjárástól és az újragyomosodástól függő 2-4 hetenkénti ismétléssel, lezárással (henger).
kémiai - a betakarítást követően mihamarabb, de megfelelő gyom-zöldtömeg esetén elvégzett tarlókezelés évelő gyomok - egyidejű jelenléte - esetén szisztémikus hatóanyag (pl. glifozát + 2,4-D), magról kelő gyomok esetén totális hatóanyag (pl. diquat, glufozinát), vagy kétszikű gyomokra hatásos hatóanyag (pl. bromoxinil, oxifluorfen) alkalmazása nedvesítő szerrel, esetleg nitrogén műtrágyával kiegészítve.
A kémiai kezelés leginkább a tarlóhántás utáni újragyomosodás esetén, abban a helyzetben javasolt, ha a területen egyéb okokból (géphibásodás, kapacitáshiány, belvíz, gyakori csapadék) mechanikai tarlóápolás nem végezhető.
2. Kapás kultúrák
A gabonaféléknél tárgyalt a., b. és c. pontokat itt (és egyéb kultúrnövényeknél) is figyelembe kell venni és ezáltal törekedni kell a parlagfű életfeltételeinek (főként a nitrogénbőség és a szabad tér) csökkentésére.
d. gyomszabályozás:
tartamhatást nyújtó preemergens herbicid alkalmazása
(pl. kukorica izoxaflutol, terbutilazin; napraforgó fluorokloridon, oxifluorfen; tök klomazon, linuron*; burgonya fluorokloridon, metribuzin; gyökérzöldségek linuron, fluorokloridon; hagyma oxifluorfen);
parlagfű ellen is hatásos posztemergens készítmény alkalmazása
(pl. kukorica klopiralid, terbutilazin, tembotrion, foramszulfuron, bentazon, dikamba; napraforgó flumioxazin, imazamox /IMI!/, tribenuron-metil /EXP!/; burgonya metribuzin; hagyma linuron, klopiralid, karfentrazon-etil; lucerna imazamox, MCPB, tifenszulfuron-metil; mák diquat, tembotrion*).
Erősen parlagfű-fertőzött területen ajánlott a posztemergens kezelés alkalmazására felkészülni (pl. kukoricánál és napraforgónál imidazolinon - IMI-toleráns-, illetve napraforgónál szulfonilkarbamid - EXP-toleráns hibrid vetésével), mert a preemergens kezelés csapadék hiányában esetleg hatástalan lehet.
Esetleges sorközművelést (sorközművelő kultivátor) csak a legutolsó lehetséges időpontban végezzünk, azaz amikor már olyan fejlettségű az állomány, hogy még éppen vontatható benne a pl. 50 cm gerendely-magasságú művelő gép. Más esetben ugyanis előfordulhat, hogy még az állomány záródása előtt újabb gyomcsírázási hullám zajlik le.
A sorok művelése ekkor csak kézi kapálással oldható meg, ami nélkül sajnos a sorközművelés nem hoz megfelelő eredményt.
Más lehetőség a levél alá permetezés, amikor a sorok közé és alá hosszú permetezőszáron belógó széles (110o) kúpsugarú szórófejjel az állomány lombszintje alá permetezünk perzselő hatású, de a gyom- (és kultúr-) növényben nem transzlokálódó herbicidet (pl. linuron*, glufozinát*). A kedvező hatás feltétele a kultúrnövény és a gyomnövény közötti jelentős magasságkülönbség (természetesen a kultúrnövény javára).
A gyomszabályozásnál minden eszközzel törekedni kell a kultúrnövény minél kiterjedtebb területborításának mihamarabbi elérésére.
A gabonaféléknél részletezett e. és f. pont természetesen a kapás kultúrákra és az egyéb termesztett növényekre is értelmezendő.
3. Ruderáliák (mezőgazdaságilag nem hasznosított területek), friss telepítésű gyepek, útszélek, árokpartok
A fajtamegválasztás, tápanyag-gazdálkodás, tőszámmegválasztás és talajművelés értelem szerűen csak a gyeptelepítésnél értelmezhető, de miután a gyepalkotó fűfélék lassú fejlődésűek, a tenyészidőszak elején -, de sokszor a 2-3 éves állományban sem - képes a gyomkonkurencia hatékony visszaszorítására egyéb beavatkozás hiányában. A parlagfűmaggal tömegesen fertőzött talajba történő telepítés esetén mindig számítani kell a parlagfű tömeges megjelenésére!
Ugyanígy, azon ruderális területeken, amelyek talaja valamilyen módon megbolygatásra kerültek (vakondtúrás, mezei pocoklyuk, vaddisznótúrás, emberi beavatkozás) váratlanul is "felütheti fejét" a parlagfű, mert az ott nyugvó magvak számára hirtelen, kedvező életfeltételek álltak elő.
Gyomszabályozás: a - talaját bolygatni nem kívánt területeknek - legelterjedtebb és legegyszerűbb (?) gyomszabályozási módszere a kaszálás. A gyepfüvek általában jól tűrik a kaszálást, míg a gyepben jelen lévő gyomnövények többsége kevésbé. A kellően sűrű gyepfű-állomány már jó gyomelnyomó képességgel is rendelkezik. A megritkult - már elöregedő - vagy még éppen a be nem állt állományban azonban gyakran megjelennek a magról kelő gyomok, mint pl. a parlagfű.
A kaszálásnál arra kell ügyelni, hogy a kaszálás megfelelően mélyen, azaz a talajfelszín közvetlen közelében történjen, különben az oldalelágazásra hajlamos gyomok elágazásaikon hamarosan virágot hoznak és magot érlelnek.
A vegyszeres gyomirtásnál a gyepekben általában a gabona gyomirtó szerek többsége szelektív a gyepfű félékre. Gyepvetésekben az erre a célra bevezetett hatóanyagú (diklórprop-p, mekoprop-p, dikamba, ioxinil, bromoxinil, karfentrazon-etil, stb.), speciális gyepgyomirtó szerek használhatóak. Ruderális területen ugyanezen hatóanyagú készítmények használata eseti engedéllyel, illetve rét és legelő gyomirtására a dikamba, 2,4-D, MCPA, tifenszulfuron-metil hatóanyagú készítmények hatásosak a parlagfű ellen a gyepfűfélék károsítása nélkül.ú
Lászlóné Pécsi Paula/1
Tóth Ágoston/2
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ,
Növény-, Talaj és Agrár-környezetvédelmi Igazgatóság,
Növényvédelmi osztály/1 és Technológiai osztály/2
*: hatásos, de jelenleg még nem engedélyezett hatóanyagok a megadott kultúrában, melyre eseti engedély kérhető a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Növény-, Talaj és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságon (Budapest, Budaörsi út 141-145.)