Emellett az ivano-frankivszki Sztefanik Nemzeti Egyetem turisztikai szakának hallgatója. Ha valakinek, neki van rálátása az ágazat helyzetére. Úgy véli, Rahóval kapcsolatban még mindig nagyon kevés információ jut el a külvilághoz, sokan a közbiztonságról terjedő negatív hírek miatt ma is félnek ide utazni.
– Mindig is érdekelt a szülőföldem, és természetesen az is, hogyan lehet egzisztálni az itteni lehetőségekből – mondja. – A turisztikai lehetőségekről reklámfilmet és egy honlapot is készítettem. Ezt megtekintette Jurij Bendak, az Európa Hotel tulajdonosa, majd felkért, hogy legyek az akkor felújított szálloda igazgatója. Ő egyébként itt született, s mindent megtesz a helyi kultúra, a hagyományok megőrzése érdekében.
Popovics Péter elmondta, a hotel még a cseh érában, 1933-ban épült. Már akkor is sokan érdeklődtek az itt élő huculság iránt. 1938-ban a nagy forgalom miatt egy szinttel bővítették a szállót. 1939-ben, amikor egész Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, Budapestnek nevezték át, 1948-tól Tiszaként ismerték. A kommunista érában is népszerű helynek számított, nagyon sokan jöttek Oroszországból. A szovjet birodalom felbomlása utáni időket viszont megszenvedte a vendéglátás is. A hotel 1991-ig működött, s csak 2004-ben lett igazi gazdája.
– A hucul kultúra különleges. A konyha unikális. A brinza például messze földön híres – mondja az igazgató. – Nem véletlen, hogy évről évre nő az ide látogatók száma. És a többségük nem néhány órára érkezik, tehát el kell szállásolni, biztosítani kell az étkezési lehetőségeket, a látnivalók megtekintését. Fontos, hogy minél több időt töltsenek el Rahón, és szép, "visszacsalogató" emlékekkel távozzanak.
– Hogyan jött a képbe a turisztikai központ?
– 2005-ben egy svájci–ukrán projekt keretében az ágazatban dolgozó szakembereket kerestek. Tagja voltam a munkacsoportnak, amely egy nagy kárpátaljai turisztikai utat hozott tető alá Ungvártól a Máramarosi hegyekig, és az Európa Hotelben zárult. Ezt követően a járásban kis apartmanok épültek, Rahón pedig megnyílt az információs iroda, amelynek az Európa Hotel biztosított megfelelő helyiséget. Az ide látogató itt minden szükséges információt megkap a túraútvonalakról, a járás látnivalóiról. A külföldiek ugyanis először a számukra szükséges információkat gyűjtik be. Ez az ukrajnaiakra, kárpátaljaiakra jóval kevésbé jellemző.
A feleségem, Diana ajándéktárgy-üzletet nyitott Rahón és Kőrösmezőn. A tányéroktól, különböző fafaragásoktól kezdve a hucul népviseletig sok minden kapható.
A turistaútvonalak sokszor változnak. Ennek részben az az oka, hogy az állam immár húsz éve nem fektetett be a hegyvidéki utak felújításába, magyarázza Popovics Péter. Az áradások pedig elmossák a régieket, s így a túraösvényeket is. Az állandó és mindig népszerű látnivalók közé tartozik a Hoverla, Európa közepe, a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyása. S míg korábban a magyar turistákat szinte csak a Vereckei-hágó érdekelte, ma már ezekre is kíváncsiak. "Nemcsak turisztikai, hanem történelmi szempontból is, hiszen ez a vidék Magyarországhoz tartozott" – mondja az igazgató, megjegyezve: sokan jönnek vissza olyanok is, akik vagy innen települtek át, vagy valamelyik ősük itt dolgozott, esetleg katonáskodott. Visszahozza őket a nosztalgia. Egy csoport turistával megfordult itt Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere is. Egy hetet töltött itt, s megígérte, hogy az idén visszajön.
– Milyen volt a téli szezon, illetve mit vár a nyáritól?
– Errefelé kevesen síelnek, nincs kiépülve a szükséges infrastruktúra – mondja. – Bukovelre viszont ezrek járnak, ott nagyon jó sípálya van, és mindig elegendő a hó. Korábban szinte csak ukrán állampolgárok jöttek, s talán ez volt az első olyan tél, amikor szemmel láthatóan sok külföldi, főleg cseh, szlovák és román vendég kereste fel a várost. Az utóbbiak az Aknaszlatina–Máramarossziget közötti határátkelőn, a nemrég átadott hídon keresztül jönnek. Itt jóval alacsonyabb árakon síelhetnek, és most már az út sem tart sokáig. Bukovelen a szálláshely igen sokba kerül, éppen ezért akkor jár jól anyagilag a turista, ha Rahón alszik, és reggel indul a síparadicsomba. A szükségletek kielégítésére egy síléckölcsönzőt működtetek.
Bármilyen meglepő, nyáron sokkal több turista jön Rahóra, mint télen. A magyar vendégeket elkísérem. Elmondom az itteni nevezetességek történetét, úgy, ahogy tudom, és nem úgy, ahogy egykor a szovjetek leírták. Ilyenkor az Európa Hotelben a legtöbb vendég magyar. A csehek nagyon aktív, "terepjáró" turisták. A harmadik helyen a lengyelek, a negyediken a németek vannak. Utóbbiak főként a Kárpátok Bioszféra Rezervátumra kíváncsiak.
Nagyon kevés viszont az orosz turista, azok is főleg moszkvaiak. Az ukránok, főként kijeviek, doneckiek, harkiviak és dnyipropetrovszkiak inkább télen jönnek. Nyáron a kirándulók többsége Ivano-Frankivszkban keres szállást, és gyalog vág át a Kárpátokon. És nagyon sok az olyan vendég, aki személygépkocsival érkezik, de csak egy fél napot tartózkodik Rahón.
– Milyen szintű a falusi turizmus errefelé?
– Rahón nem jellemző. Szállás még akadna, de a megfelelő ellátás nem biztosított. Erre még meg kell tanítani az itt élő, s a falusi turizmusban fantáziát látó embereket. Kőrösmezőn viszont már működik, s a tapasztalat azt mutatja, hogy az ide látogatók imádják a magyar konyhát, és igyekeznek magyar családokhoz kerülni.
Popovics Péter a helyi magyar és hucul hagyományok további népszerűsítésében látja a továbblépés egyik fontos feltételét. Kapcsolatban áll a ceglédi Túróczi Tibor fotográfussal, aki már közel kétszáz fényképet készített Rahóról és a régióról. Az itt élőket bemutató fotóalbum a tervek szerint az idén jelenik meg Cegléden. Tóth Viktor
2009-04-07 - A rahói Popovics Péter korán felismerte a turisztikában rejlő lehetőségeket. Ma már – akárcsak a felesége – vállalkozást üzemeltet, szállodaigazgató, s egy turisztikai információs központot is vezet.