A Mecsek és a Zselic találkozásánál fekszik 25 km-re Pécstől, a Budapest–Szentlőrinc vasúti fővonal mentén. Itt még a gyorsvonatok is megállnak.
A község sikerrel harcolt a postájáért, van állatorvosa, gyógyszertára, ami így együtt ritkaság már Baranyában a közepes méretű települések között. Sokféle természeti és épített szépség – még Makovecz Imre által tervezett kis kilátó is –, valamint a jólápoltság képe fogadja a faluba térőt.
– Tiszteljük meg a vendéget olyan környezettel, amelyben jól érezheti magát, és akkor vissza fog térni hozzánk – summázza a vendégváró község filozófiáját Wagner Antal polgármester.
Nyaranta cserkésztábor működik a falu területén. Egyre többen jönnek külföldről is. Például a község svájci testvértelepüléséről, a négyezer lakosú Rafzból, amelynek az önkormányzata jelezte: kilencszemélyes kisbuszt ajándékoz idén Hetvehelynek. A svájciakon kívül németek és hollandok is gyakori vendégek, és számos ingatlan van már külföldi tulajdonban.
A közeli kőbánya, valamint az erdőgazdálkodás, fafeldolgozás hagyományaira alapozott helyi vállalkozások kínálnak munkát, az önkormányzat 34 főt foglalkoztat intézményeiben. A viszonylag sűrű vasúti közlekedést kihasználva többen járnak el a faluból dolgozni, főleg Pécsre. Ám mindezek mellett a turizmus is főágazat.
– Kánba szinte az ország minden részéről érkeznek vendégek a szép környezetért és a különleges programokra. Hetvehelyen is van már egy panzió 30 ággyal, az erdőgazdaság pedig a bakancsos turistáknak épít most házat. Itt pedig négy vendégszobában tizenhat ágy van – mondja a szolgáltatóházban kalauzolva a polgármester.
A tavaly júniusban felavatott épület a község legújabb büszkesége. Étterme nemcsak a turistákat és a gyermekintézményeket képes kiszolgálni a környező településeken is, hanem a szociális étkeztetést is. Van konferenciaterem tágas terasszal, teleház és a védőnői szolgálat, valamint az idősek klubja is itt kapott új helyet. A százmilliót meghaladó beruházás különböző forrásokból épült fel több évre ütemezve.
– Megtanultuk, hogy ciklusokon is átívelően kell gondolkodni a fejlesztésekről. Ez a település képes arra, hogy négy évet is meghaladóan végezzen el egy beruházást: van türelem, kitartás, öszszefogás és szorgalom hozzá az itt élő emberekben – büszkélkedik a polgármester.
Idén júniusban a Heimatsmuseumot avatták a szolgáltatóházzal szemközt. Az eszközöket, berendezési tárgyakat a családok adták össze legértékesebb relikviáik közül.
– Meg kell mutatnunk magunkat és a gyökereinket azoknak, akik hozzánk ellátogatnak – fűzi hozzá Wágner Antal. – Már csak a gyökerekre tekintettel is, nálunk nagy hangsúlyt kap az oktatás. A gyerekek nevelése által látjuk biztosítottnak a jövőnket. Szeretnénk ide kötni őket, hogy vigyék tovább az ősöktől kapott örökséget.
Az óvodában és az iskolában 1998 óta folyik német oktatás. Ezt fejlesztették tovább úgy, hogy két tannyelvű lett az oktatás. Így létszám-megkötöttségtől független a működés. A gyerekek felkészítése pedig sokkal magasabb szintű lehet egy kisiskolában. Például egy hetvehelyi gyerek nyerte legutóbb a megyei német szavalóversenyt, az alig 90 tanulóval működő iskola focicsapata pedig korosztályos országos bajnok lett.
Most zajlik az óvoda felújítása. Mintegy 12–13 millió forint költséggel komfortosabbá teszik, a villanyfűtést központi fűtésre váltják. Átalakítás révén több négyzetmétert kap a csoportszoba, hiszen a korábbi 20–25 helyett újabban 25–30 gyerek jár az óvodába. Ez is jelzi, hogy itt a fiatalok otthon maradnak, sőt jönnek betelepülők, hiszen Hetvehely nemcsak szép, de minden szükséges intézmény megtalálható benne.
A török idők után, 1730-tól újra benépesült, de új helyen Árpád-kori település, amit a XIII. századi eredetű gótikus temploma is bizonyít. Ezt a templomot a XVIII. században barokk stílusban átalakítottak, de csakhamar kicsinek bizonyult, ezért közelében felépítették a mai templomot. A község mai neve az írásos emlékekben azonban csak 1542-ből bukkant fel először Hethfehel alakban. A falu 1559-ben a pécsi káptalan birtoka volt. A török uralom ideje alatt lakatlanná vált. Újbóli benépesítése új helyen az 1730-as években kezdődött. Első telepesei magyarok, horvátok és németek vegyesen voltak, majd rövidesen a németség kerül túlsúlyba.
A magyar lakosság aránya csak a XIX. század végétől kezdett növekedni. 1930-ban a falu lakói közül 156 magyar, 468 német és 1 egyéb anyanyelvű volt. A II. világháború után a németek egy részét kitelepítették.