Így utólag feszített mellel mondhatom, hogy igen, környezetvédelmi szempontból döntöttem az Élő Erdély Egyesület túrája mellett, mely során biciklivel jártuk körbe 9 napig Kalotaszeg vidékét. Megpróbálok néhány számomra érdekes helyzetet egy-egy részletben bemutatni.
Gyakran érezzük úgy, hogy itthon már nincs amit megismerni és eközben vajmi keveset tudunk a mi vidékünkről. Elbeszélgettünk helyi emberekkel, kőfaragóval, bútorfestővel, költővel de a legmaradandóbb a torockói Ida nénivel való találkozás volt. Torockó volt a végállomása a túrának és itt már több időnk volt a „kóválygásra”, a központnál a múzeumnál is említették, és halottunk is már róla, hogy vannak magán múzeumok a faluban és érdemes meglátogatni őket. A legjelentősebb az „Ida néni múzeuma” melyet fel is kerestünk. Egy mellékutca végén találtuk meg a hagyományos torockói kereskedő házat (az utcára nyílt a pince bejárata) melyen egy fa táblán díszelgett az „Ida néni magánmúzeuma” felirat. Ida néni a 85 évéhez közeledik, két botra támaszkodva érkezett és adta a kezünkbe a múzeum kulcsát, hogy nyissuk ki azt. Bent két szoba volt berendezve különböző hagyományos bútorokkal, kézimunkákkal stb. A közvetlen hangulat az ami megragadott bennünket, leültünk a festett székekre és elbeszélgettünk a toroczkóiakról, a székelyekről na meg a múltról. „Ki gondolta volna, hogy lesz itt turizmus?”, vagy ahogyan máshol is hallottuk már, először volt a kommunizmus, majd jött a turizmus.
A településre vezető út jó pár kilométeren több mint járhatatlan, a csíki ember elméletileg ismeri a rossz utakat, de ez még azt is fölülmúlta. Egyedüli pozitív hozadéka az egésznek az lehet, hogy némiképp szigetelik a térséget a változást hozó hullámtól.
Érdekes volt a Transylvania Trust (www.transylvaniatrust.ro) képviselője által bemutatott kezdeményezés, mely azt célozta meg, hogy a település értékes épületei megmaradjanak eredeti formájukba, gazdájuk ne alakítsa át azt, ne tegyen termopán ablakokat, ne fesse át stb. Pénzügyi támogatást biztosítanak azoknak akik ezt megígérik, mely eredményeként tudható be az, hogy Torockó képe valamelyest megtudta tartani régi alakját. Nagyon hasznos az ő tevékenységük. Ida néni elmondása szerint 94-ben lett turizmus, azóta jönnek turisták a faluba, zöme június – augusztusban keresi fel a falut és hagy ott jelentős összeget.
Amit rendkívül furcsálltam, az néhány üzletben, étteremben tapasztalható, közöny volt. Megesett, hogy egy üzletbe betérve köszönésedet nem fogadta válasz, vagy az ételt olyan arccal tették le elédbe, hogy már – már megsajnáltad az illetőt. De van egy pozitív oldala is az egésznek, minden ember a saját személyiségét mutatja, van akinek a betérő idegen egy a sok közül, nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, de vannak azért olyanok is akiket nem „csavar fel” a tömegturizmus és a közvetlenek tudnak lenni a betérőkkel. Csonta László