2012. április 8. - Barangolás a romlatlan Zalában Lendületben a zalai régió: a közelmúltban több olyan turisztikai fejlesztést indítottak el vagy jelentettek be Zala megyében, melyek rengeteg látogatót fognak vonzani, így például lesz zöld folyosó, amfiteátrum és kalandpark. De mennyire ismerjük a zalai régiót, például Hetést vagy Göcsejt? A Világjáró elkalauzolja oda az olvasót. Bár borús időben érkezünk Zala-megyébe, a táj szépségét a komor felhők sem csorbítják. A lágy, dimbes-dombos vidék, a rőt vörösben, aranysárga és rozsdabarna színekben pompázó őszi természet még a szemerkélő eső ellenére is magával ragad.
Szórakozottan rugdalom a nedves avarban a terebélyes ligetekben tenyésző szelídgesztenyék szanaszét heverő szőrös burkait, miközben az idilli környezetben fekvő falusi szálláshelyek felé igyekszünk a Bacónaki szőlőhegyre. Az eső egyre jobban elered, nyirkos köd telepszik a tájra; valódi szíverősítőt jelent a körbekínált ágyas szilvapálinka, és bizony jól csúszik a még langyos pogácsa. A háziak igazi zalai vendégszeretettel és felejthetetlen ízekkel - gazdag májgombóclevessel, dödöllével, krumpliprószával és szilvás batyuval - fogadják a vándort.
Dél-zalai gyöngyszemek
A szlovén és a horvát határ közelében, a Nagykanizsai, Letenyei és Lenti kistérség (Hetés domborzati és néprajzi tájegysége) csöppnyi községei sűrű erdők, szelíd dombok között húzódnak, többnyire szabálytalan, aprófalvas szerkezettel.
A változatos természeti környezet a szőlőhegyek és a völgyekben húzódó patakok mentén kiváló túra- és kerékpárútvonalakat kínál. Vadban gazdag berkei, a tavak és folyócskák vadászatra és a horgászatra is kiválóak. Aki itt száll meg, csodálatos túrákat szervezhet a Pannonhát Tájpark turistaútvonalain, vagy megismerheti a környék hagyományőrző programjait.
A Bacónaki szőlőhegy - a szomszédos Nagybakónakkal együtt - hajdanán a királyi bakó földje volt, bár a környező falvak az uralkodó birtokában maradtak, ahová várjobbágyokat telepítettek. Itt, a nyugati széleken a határvédelmet ellátó, kemény népek éltek, s a vidék ezt az őrizeti szerepét egészen a XX. századig megtartotta. Trianon, majd '45 után valóban zárt térség lett. A tájegység központja 1920-ig Alsólendva volt, de a korábban egységes területet a trianoni békediktátum kettévágta, s jelentős része a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság fennhatósága alá került. Hetés néprajzi megnevezése alatt ma hazánk délnyugati szélét, valamint a szlovéniai Muravidéket értjük, de földrajzilag tágabb területeket fed le, így ide tartozik a magyarországi Kerka-vidék is.
Keskeny nyomtávon
A délután már a határszéli Kistolmácson ér bennünket. Az eső továbbra is vigasztalanul szakad, pedig a vadregényes környezet, a fenyvesekkel körülölelt Jóléti Víztározó és a Budafai Arborétum vendégmarasztaló díszlet lenne. Régebben itt olajkutatások folytak, a mesterséges tavat egy szeizmikus robbanás eredményeként létrejött, bővizű forrás táplálja. Itt van a Lentit, Csömödért és Kistolmácsot összekötő keskeny nyomvonalú kisvasút egyik megállója is. Az erdei vonat minden évszakban rengeteg kirándulót vonz. Nem csoda, hiszen gyönyörű tájakon kanyarog végig, a Vétyemi Ősbükköst, illetve a Kerka-völgyét is érintve.
A Zalaerdő Zrt. kisvasútjának története az 1910-es évekig nyúlik vissza. Létrehozását a megyében folyó erdőgazdálkodás és fakitermelés tette szükségessé (teherszállítás szempontjából máig a legforgalmasabb Magyarországon), így csaknem 100 kilométer sínpálya épült meg a zalai dombok között, melyből mintegy 30 kilométernyi szakaszt személyszállításra is használnak. Csodálatos tájak suhannak el mellettünk, s a sűrűn sorakozó fák aljában már gyülekeznek a gímszarvasok, teljes nyugalommal szemlélve a csöppnyi mozdonyt és egy szem szerelvényét. Ez nem is meglepő errefelé, hiszen a kontinens egyik legnagyobb és legértékesebb populációjának élőhelyén járunk, ahol a 90 ezer hektáros, bükkös, tölgyes vadászterületen világrekord trófeamérettel rendelkező bikák is előfordulnak.
Kézműves mesterek
Mire megérkezünk Lentibe, az eső is eláll, s a lebukó nap gyönyörű arany fénybe vonja az állomás melletti fasort. Sietünk, hogy még sötétedés előtt eljussunk Hácskó Imréné portájára, és megismerjük a tradicionális hetési szőttes készítésének több száz éves hagyományát, s lássunk néhányat a gyönyörű darabokból. Terítőket, párnahuzatokat, ingeket, melyeket csupán egy-egy színnel, de ízléses, népi mintákkal ékítettek. A hetési szőttes Virágh Béla tanítónak és feleségének köszönheti, hogy túlélte a történelem viharait: ők gyűjtötték össze az '50-es évektől kezdve a díszítés motívumrendszerét. Ma tanítványaik fáradoznak az ősi iparművészeti ág életben tartásán.
A zalai népi művészet másik képviselője a Hottón élő Balogh Mihály fafaragó, aki egy kihalófélben lévő mesterség, a zsuppfedés ismerője is. Gyümölcsfákból készült használati eszközei, faedények, szobrok, polcok és akácból, tölgyből faragott kerítései, kerti bútorai, feszületei, játszóterei nem csak idehaza ismertek, alkotásai megtalálhatók Finnországban, Németországban és Franciaországban is. Művészetét Nívó- (1989) és Vajda Lajos-díjjal (2010) ismerték el. Kezembe veszek egy szép erezetű tálat, mely egyszerű vonalaival, letisztult formájával ejt rabul. A barna és a vörös összes árnyalata megtalálható rajta, mégsem túldíszített. Hiába, a természet mindig eltalálja az ideális mértéket! Etédi Alexa
