2008. február 16. - Valamikor az erdő sokkal nagyobb területet borított, mint ma. Fái, növényei, állatai ellátták az embereket élelemmel, tüzelővel, meg is védték őket megannyi veszedelemtől - hallottuk a három faragó kiállítását megnyitó Matúz Éva bevezető gondolatait a komlói színház előterében. A fák ég és föld között teremtenek kapcsolatot, adnak anyagot azoknak, akik kezük munkájával, fantáziájuk erejével új életre keltik az egyszer már meghalt fát - folytatta. - S ami a nézőnek esztétikai élmény, az a faragónak megoldandó feladat, küzdelem. A végén persze mindenkinek öröm. Öröm.
Korbuly István intézményvezető üdvözlő szavai után a Him Singers köszöntötte négy reneszánsz dallal a megjelenteket, akik addigra már körbejárták a szépen elrendezett kiállítóteret. "Nagy titkoz őriz a dal" - zengték az énekegyüttes tagjai. Nagy titkot őriznek a megformált darabok - teszi hozzá a tudósító.
Egy évvel korábban a múzeumban mutatkoztak be a faragók. Mostani tárlatuk az azóta eltelt időszak szorgalmának eredménye. Ábel Antalt mindenekelőtt a hosszúhetényi táj, a természet szépsége ihlette. Emlékezetesek maradnak a szőlőműveléssel kapcsolatos fába álmodott életképei. Gyenizse Gábor ügyesen nyúl a legtöbb témához, faragásaiból nem hiányzik a humor sem. Egyik legjobban sikerült munkája a Fanyűvő, amely egyszerre idézi fel a népmesét és saját harcát a göcsörtökkel.
A legrégebben faragó, a többieknek a mesterég titkait önzetlenül átadó kiállító Kovacsics Vilmos. Régóta ismerem, de a szűkszavú ember csak most szánta rá magát, hogy válaszoljon a kérdéseimre. A beszélgetés előtt megfigyeltem hol két-, hol háromdimenziós alkotásait, melyeken a cím mellett az anyagát is feltüntette. Dió, hárs, mézgás éger, eper legtöbbször, olykor tölgy is, amelyet pedig jórészt tüzelésre használnak. A faszobrászat számára önkifejezés, amelyhez az alapokat kisgyermekként otthon kapta. A kisbútorokat készítő édesapja tanította meg két kézzel akár egyszerre is rajzolni, az ő műhelyében szerette meg a fa illatát, a fával való bánni tudást. De nagyapja tudománya is nyomot hagyott benne, hiszen tőle látta, hgyan lesznek a tömbszerű darabokból finoman formált gyerekjátékok. Vilmos még csak készült az érettségire, amikor első figuráját kifaragta, miután egy arra alkalmatos kést kapott egy népművésztől. Utána nem volt megállás! A bányában ledolgozott évek alatt sok könyvet olvasott, sok kiállítást látott, sok műhelyben megfordult, kereste a legjobb fogásokat, jóllehet ma sem tartja magát művésznek. Mint mondta, soha nem tudta, nem akarta kitaposni azt az utat, amelyen érvényesülhetett volna. Igaza van. Igaza van?
Faragásairól, faragásaiból nyugalom, biztonság (Anya gyermekkel, az Ady sugallta Fohász, az elmúlt évtizedekre emlékező Bányász, Szt. Kristóf, az idős néni arcát formázó Ráncok, redők), nemegyszer alig titkolt érzékiség árad a külső forma és a belső lényeg szerencsés találkozásaként (Mi ketten, Akt és az erősen stilizált legömbölyített formákból álló térdeplő Lányalak). Faludy György robusztus feje csaknem uralja a teret, míg a Falu finom képe házaknak és templomnak. (Képünkön mégis egy régebbi hasonló témájú alkotás látható, melyre nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a magántulajdonom.)
Munkái igazolják szavait. Látszik rajtuk, hogy faragójuk szereti, amit csinál, jól érzi magát faillatú műhelyében. Minden darabhoz előzetes vázlat készül, amely mindvégig kordában tartja a fantáziát. Azt viszont, hogy mikor, mit, milyen anyagból, hogyan és mikor fog megformázni, "azt csak az Isten tudja", vagyis csaknem teljesen önjáró a mű, amely kivétel nélkül magán hordozza alkotója jellemvonásait, elképzeléseit, álmait anélkül, hogy ezek szóval megfogalmazhatók lennének. De - műalkotásokról lévén szó - nem is kell hozzájuk hosszas magyarázat! Lerchné dr. Egri Zsuzsa
