Az ötnapos horvátországi programra prof. dr. Ante Krpan zágrábi professzor meghívására kerülhetett sor, aki már több mint egy évtizede lát vendégül egy-egy magyar évfolyamot, és gondoskodik a változatos szakmai programról. Ezekre az utakra sokáig ingyen utazhattak a hallgatók, vagy egyetemünk támogatásával. Újabban jelképes összeget fizetünk az alapellátásért. Ilyen meghívásokra magyar részről is sor került, hasonló feltételekkel, szponzorok támogatását is élvezve. A hazai programokat prof. pr. Rumpf János készítette elő, és vezette az egyetem és a meglátogatott erdőgazdaságok jelentős támogatásával.
Az idei sikeres út soproni szervezője Kaszala Judit erdőmérnökjelölt volt, a kapcsolatteremtő természetesen Rumpf János, a tanulmányút vezetője pedig Krpan professzor volt.
Sopronból június 22-én, vasárnap hajnalban indult el a 30 fős csapat a nagy útra, melyen egy-két alacsonyabb évfolyamos hallgató is részt vehetett. Élelmiszer- és italvásárlás, valamint Kuna-beszerzés és határproblémák miatt nagy késéssel érkeztünk a Gorski kotar-hegység közepén fekvő Zalesinába, a Zág Zágrábi Egyetem Erdőmérnöki Karának kutató és gyakorlati bázisára. A kései ebéd elfogyasztása után a bázis történetének, környezetének és feladatainak ismertetésére került sor. Aztán irány a tenger. Az első fürdésre - a vendéglátók javaslatára - a crikvenicai strandon került sor. Talán felesleges megemlíteni, hogy a zalesinai szálláshelyen a vacsorára ezek után éjfélhez inkább közelebb került sor. A nemrég felújított hallgatói szálláshelyen természetesen senkit sem kellett a hosszú nap után álomba ringatni...
Hétfőn időben megreggeliztünk, majd a program egyik leglátványosabb szakmai bemutatójára került sor: a Gorski kotar-hegység északi részén található Risnjak Nemzeti Park meglátogatására, Crni Lug mellett. Az NP igazgatójának, Iván Malnar úrnak a tájékoztatása után bejártuk a 4,5 km-es tanösvényt, ahol 23 állomáshelyen, tájékoztató táblákon láthattuk és olvashattuk (horvát és angol nyelven) az erdőnek és élővilágának, valamint az erdőgazdálkodásnak minden fontosabb, érdekesebb tulajdonságát, tevékenységét. A zömében évszázados jegenyefenyő állományok óriási fái és a különleges lágyszárúak mellett a medve, a farkas és a hiúz jelenléte teszi értékessé a területet. Az igazi tájékoztatást azonban szóban kaptuk meg ezeken a helyeken és menet közben is Krpan professzortól és a helyi biológus hölgytől, Renáta Barics szakszerű fordításában. Olyan széleskörű, szakszerű tájékoztatásban részesültünk, hogy akár egy második államvizsgába is belevághattunk volna, mondjuk egy horvát diplomáért...; ha már az első olyan jól sikerült Sopronban.
A Zalesinában elköltött ebéd után a közeli kísérleti területek megtekintése következett, ahol a hosszú távú állománynevelési vizsgálatok eddigi eredményeit ismerhettük meg. Ekkor érkezett hozzánk Zágrábból Krpan professzor utódja, dr. Tomislav Porsinsky docens, akivel a további hasonló együttműködés célszerű megoldásairól tárgyaltunk. Legcélszerűbbnek a testvérkarok közötti kapcsolatok szerződésre alapozott folytatását tartottuk, hiszen az eddigi kapcsolattartók, Krpan és Rumpf professzorok már nyugállományba kerültek.
Eközben a mérnök hölgyek és urak nekiálltak a hazulról hozott, és a helyszínen vásárolt alapanyagokból a báránypörkölt előkészítésének. Eredetileg egy erdei tisztásra tervezték ezt a hangulatos programot, de az erős szél miatt a helyiek féltették az NP értékes állományait, hiszen a tengerparti bozóterdők már úgyis lángoltak, ezért a szálláshely mellett készült el a finom étel - köszönhetően „mesterszakácsunknak". A helyi szakácsnők is nagyon dicsérték ezt a magyar specialitást; azt mondták: el sem tudták képzelni, hogy birkából, bárányból ilyen étel is készíthető.
Kedden délelőtt a Delnicei Erdőgazdaság Mrkopalji Erdészetének területén vettünk részt fahasználati bemutatón. Természetesen a helyi szakemberek részletes tájékoztatást adtak a gazdaság minden alapvető tevékenységéről, az erdőrendezésig és a természetvédelemig terjedően. Néhány óriási jegenyefenyő ledöntése alkalmat adott a magyar és a horvát fadöntési technológia előnyeinek és hátrányainak egybevetésére is, a frissen végzettek aktív közreműködésével, mely aktivitás végig jellemezte a csapatot, még a nehéz éjszakákat követően is.
Az erdőgazdaság Lovacki Dom (Vadászház) nevű épületében lévő étterembe hívott meg minket ebédre Blado Surl igazgatóhelyettes, de előtte még a szomszédban lévő vadasparkot is meglátogathattuk.
Egy közeli privát fafeldolgozó üzem (FINVEST-CORP) megtekintése volt a délutáni szakmai program Gerovoban, ahol a tulajdonos, Zeliko Pizent maga vezetett végig minket a korszerű gépsorokon, egészen a rétegelt-ragasztott, tömbösített termékeket gyártó csarnokig.
A Gerovoi Erdészet vendégei voltunk vacsorára a Lovacka kuca nevű vadászházban, ahol Tito marsall is megfordult, medvevadászatai során. Még szobáját is megtekinthettük az épületben, és meglepett minket annak puritán berendezése. Az erdőgazdaság vezetői itt csupán szóban ismertették a tevékenységüket, de a vacsora annál fejedelmibb volt. Az éneklő, vidám társaságot nehéz volt a buszba csábítani, hogy legalább éjfélre „hazaérjünk", hiszen másnap is nehéz terepi program és korai indulás várt ránk.
Szerdán a Plitvicei-tavak Nemzeti Parkba utaztunk, ahol a helyi természetvédelmi felügyelő adott tájékoztatást a természeti világörökség (UNESCO) eme gyöngyszeméről és igazi értékéről, a tórendszer lépcsőzöttségéről és a természetes gátképződés évszázados változásairól. Több kilométeres bejárás, hajóúttal és helyi buszjárattal tarkítva tette lehetővé szinte a teljes tórendszer megismerését. Itt készült a legjobb csoportkép is a résztvevőkről a nagy vízesés tövében.
A parkolóban elfogyasztott hideg ebéd után tovább utaztunk Noviba. Útközben, Senj (Zengg) városa felett még megtekintettük a múlt század elején végrehajtott kopárfásítás eredményét, melynek köszönhetően megszűnt a várost korábban árvízzel és kőfolyással romboló természeti katasztrófák sora (Senj-völgyi karsztfenomén). A meredek, most már sötétzöld hegyoldalak az akkori erdészek nehéz munkájának gyümölcsei.
Este és éjszaka fürdőzés a Növi melletti tengeri strandon. Fejesugrások sora a kiépített, többszintes toronyból, de ezen már a professzorok nem vettek részt, helyette egy hangulatos étteremben halat vacsoráztak, és időben visszautaztak Zalesinába. A busszal a fiatalok éjféltájt érkez-téka szállásra.
Június 26-án, csütörtökön a reggeli után elköszöntünk a minket eddig kísérő és segítő Din-ko Vusic asszisztenstől és a tanulmányi bázis személyzetétől, és irány: még egyszer a tenger, és annak egyik ékköve, a magyarok egykori kedvelt üdülőhelye - Abbázia (Opatija).
Rövid tájékoztatást kaptunk itt a tengerpart e részének különleges növényzetéről, megtekintettük a luxusszállókból álló belvárost és a botanikus kertet, majd az utolsó, rövid fürdőzés következett a város közepén található strandon. Szárítkozás után hosszú buszutazás következett a Zágrábtól délre található Jastrebarskoi Erdészeti Kutatóintézetbe; (megfelel a hazai ERTI-nek, mellyel szoros kapcsolatot ápolnak, és felsőfokokban nyilatkoztak a magyar kollégák kutatási eredményeiről). Jelenleg itt dolgozik az egyetemről tavaly év végén nyugdíjba vonult Krpan professzor is, közvetlen miniszteri megbízással vezeti az erdőhasználati részleget.
Az intézet épületei mellett található csemetekerten és a kísérleti parcellákon átsétálva érkeztünk az asztalokkal, padokkal ellátott, oldalt nyitott faházba, ahol az intézet igazgatója, dr. Miroslav Benko meleg, baráti hangon köszöntötte a csoportunkat, és röviden ismertette a kutatóhely tevékenységét és eredményeit. Ezt követően, már az aperitif kortyolgatása közben, Tibor Littvay magyarul számolt be főosztálya munkájáról. Időközben elkészült az ebéd is, melynek ízletességén most mi, magyarok csodálkoztunk: ilyen finomat is lehet főzni?
Itt köszöntünk el Krpan professzortól és tolmácsnőnktől, valamint a helyi vendéglátóinktól, és késő délután indultunk haza, Sopronba. A hosszú, fárasztó, de nagyon vidám hangulatú utazás után, éjfél körül érkeztünk meg kedves városunkba, de a fogadtatás váratlanul kellemetlen volt. Az utóbbi évek legnagyobb felhőszakadása miatt a kollégiumot is csak kerülő úton értük el, sok utcában félméteres víz sodorta el a kisebb gépkocsikat; néhányat a fiataljaink toltak fel magasabban fekvő részekre az árból. De végül is, sok élménnyel gazdagodva, hazaérkeztünk. Másnap a diplomák átvétele koronázta meg ezt a gazdag programmal tarkított hetet. Rövidesen kezdődhet a szakmai gyakorlat hétköznapi feladatainak végrehajtása, melyben talán a Horvátországban szerzett egy-két tapasztalat is segíteni fog. Kaszala Judit, Rumpf János