Gyors növekedésével túlszárnyalja az egyéb fanemeket és mihelyt föléje ért a lombkoronának, alatta máris kezd száradni és pusztulni minden egyéb fa.
Láttam olyan védekezést, hogy az akácot folyton vágták; az eredménye az volt, hogy egyre sűrűbben és erősebben sarjadzott és terjedt minden irányban.
Kíváncsi vagyok, találtak-e már olyan védőszert, illetve védekezési módot, amellyel az akácnak az erdőben való szinte feltartóztathatatlan térfoglalását meg lehet akadályozni? Ajánlották nekem, hogy a veszélyeztetett területen júliusban kell az akácot kivágni. Mint kuriózumot megemlítem, hogy azt a tanácsot is kaptam — ez persze csak a már legalábbis karvastagságú fákra vonatkozik - hogy 10-15 mm átmérőjű fúróval térdmagasságban rézsút lefelé fúrassak bele az akácfa törzsébe, oly mélyen, hogy az a fa közepén áthaladjon, töltessem tele a lyukat petróleummal, vagy karbolineummal és dugaszoljam be fadugóval. Már most az a kérdés, hogy ha ennek következtében tényleg kipusztulna maga az „injekciózott" fa, gyökérsarjadzás útján nem fakadna-e megint több hajtás?
Nagyon örülnék, ha erre a kérdésre érdemleges választ kapnék, hogy t. i. van-e valóban eredményes védekező módja az irtásnak. B. A.
1939. április - Nagyon sok helyen és magamnál is tapasztalom, hogy a határszéli fákról, vagy az erdőkben a vízmosásokba ültetett akácokról magszórás és gyökérsarjadzás útján az akácfa mind nagyobb területet foglal el a tölgyes, cseres és bükkös vágásokban.