A pályaválasztásomra kíváncsi? - kérdez vissza és válaszol:
- Mindvégig a természethez kötve, Pórszombaton éltem gyermekkoromat. Akkoriban természetes volt, hogy egy falusi fiatal ismeri az erdőt, a madarakat, az állatokat, egyáltalán a környezet életközösségét. Nekem mindez tetszett. Az általános iskola befejeztével ezért is mentem Sopronba tanulni, és érettségiztem az ottani erdészeti középiskolában, mégpedig zalai ösztöndíjasként.
Ezután egyenes út vezetett a szomszédos falu, Zalabaksa akkori erdészetéhez.
Milyen beosztást kapott?
Nálunk abban az időben vezették be a szakosítást, így a gyakornoki idő letelte után, 1981-ben, erdőművelő kinevezést kaptam. Az erdősítések levezénylése, azok ápolásának, tisztításának irányítása volt a feladatom.
Kerülete több mint 800 hektár, öt község határára terjed ki, ahonnan évente 4-7 ezer köbméter faanyag kerül kitermelésre. Ennek jelentős része felújító vágásból származik, de vannak olyan erdőrészletek is, ahol elkerülhetetlen a tarvágás.
- Ez utóbbi területeken lehetőség szerint még abban az évben elvégezzük a felújítást, de a következő esztendőben feltétlenül. Próbálunk legalább olyan erdőket létrehozni, mint amilyeneket elődeink hagytak ránk, utódaikra.
Munkám során elsősorban az erdeifenyő és a tölgy a leggyakrabban ültetett fafaj.
– Kívülállóktól gyakran erdőirtásról hallani.
Nálunk ez elképzelhetetlen, mint ahogy az erdőgazdaság más területein sem történik ilyesmi. Annál inkább a szakszerűség jellemzi a Zalaerdő fakitermelését, és az ezt követő erdősítést is. Az általam irányított kerületben lehetőség szerint igyekszem elegyes
állományokat létrehozni, a pótlás során lényegesnek tartom a vadgyümölcsök beültetését. Ez nem csak az erdő szempontjából fontos, de a madarak, a vad számára is az. Érdemes lenne visszahozni újra a barkócaberkenyét, ez a területemen sajnos
szinte teljesen kipusztult.
Mindennapos elfoglaltsága mellett tevékenyen részt vett az erdőgazdaság és a megyei növényvédelmi állomás által végzett vegyszeres kísérletekben, miközben saját kutatásokat is folytatott.
- A nagy fenyőormányos kártételének visszaszorítására találtam is egy megoldást. Ez az erdeifenyő tuskóinak Penioflóra gigantea nevű gombával történő kezelése. Sikeres volt a kísérlet, meggyőződésem szerint, bizonyos esetekben a szakmának érdemes lenne ezzel a témával foglalkozni.
A kutatásra hajlamos embert pedig hajtja a kíváncsiság, hogy akár más területen is sikeres tud lenni.
- A kerületemben levő őshonos fafajok mutációinak megőrzésével ugyancsak foglalkozom. Tölgy, bükk, cser, erdeifenyő és más fafajok, cserjék tartoznak ebbe a körbe. Egy részüket máig sikerült megőriznem. Ezzel próbáltam segíteni a Kárpát-medence természetes növényanyagának kiskertekben, közterületeken történő elhelyezését, hogy ezzel is vissza tudjunk térni a természetközeli állapotokhoz.
– A vadászat is régi, szép elfoglaltsága az erdészeknek. Ezt is gyakorolja?
Valamikor gyakoroltam, vagyis vadásztam, igaz, akkor is ritkán. Most is kimegyek lesre, ám inkább csak rácsodálkozom a természet szépségeire, azok közül a vadra, a madarakra. Nem túlzás azt mondanom, hogy tavasszal együtt születek a természettel, és minden ősszel némileg belehalok az elmúlásba.
– Természetbarát lévén, bizonyára nem szívesen látja a gombagyűjtőket, holott ezen a vidéken nagy mennyiségben terem a kedvelt erdei csemege.
- Nem sajnálom tőlük, mert én is kedvelem a finomabbnál finomabb gombákat. A vargányát szívesen gyűjtöm, amit aztán jó étvággyal elfogyasztok. A gomba hozzátartozik az itteni emberek életéhez. Sajnos, azonban az utóbbi időben a gyűjtés rengeteg problémát is felvet. Óriási mennyiségű szemetet hagynak maguk után az idegenből érkezők, és viselkedésükkel zavarják az erdő csendjét, élővilágát.
– Ha a vadászatot nem is tartja szenvedélyének, van más, amivel szabadidejében elfoglalja magát, azért is kapta a megyei elismerést.
- Ez pedig a hagyományőrzés, a hajdani szokások felélesztése, még inkább Göcsej és a Kárpát-medence régi jellegzetes gyümölcsfáinak gyűjtése, megőrzése. E kedvtelésem úgy húsz esztendeje kezdődött, amikor pusztulni láttam a régi kertek öreg fáit. Ezt a pusztulást részben a megváltozott időjárás, de főleg az ember okozta. Gyűjteményemben jelenleg mintegy félezer régi gyümölcsfajta található. Közülük ugyan több elpusztult, szerencsére még sikerült életükben ezekről oltógallyat szedni, így azok is tovább élnek.
Sorolja a fajtákat: almák közül az apáti piros, szentiváni, a pünkösd királya, a csüngő batul. Aztán a telelőkörte, a váltva érő cseresznye, a boldogasszony szilva és sok minden más.
- Az oltóanyagot ma is egész Kárpát-medence területéről küldik számomra. A Bolyai Farkas sírját díszítő ponyik alma oltóágat kaptam egy ismerősömtől, Hargita tövéből érkezett a sóskörte gally, de Felvidékről küldték az ottani híres császárkörte szaporítóanyagát, ám a gyűjtésben munkatársaim is segítettek, amit nekik és mindenki másnak köszönök. Valamennyi oltóanyagot felhasználom. Ezzel adva van, hogy a pórszombati Medes-hegyen véglegesítsem a régi gyümölcsfáink gyűjteményét. Nekem ez a szórakozás. (nemecz)
2009./2. – Erdészarcok - Amint korábban megírtuk, Zala Megye Közgyűlése, hagyományőrző munkásságát elismerve, díjjal tüntette ki Kovács Gyula pórszombati kerületvezető erdészt. Ezúttal hivatásának gyakorlásáról, majd a helyi civil szervezetben folytatott tevékenységéről faggattuk a szakembert.