S C H M O T Z E R A N D R Á S Országos Erdészeti Egyesület
Örömünkre szolgál, hogy a jelenlegi parlament tervezetei szerint meg kívánja alkotni azokat az alapvető törvényeket, amelyek az erdőgazdálkodást befolyásolják és keretet adnak
számára, nevezetesen az erdőtörvény, a vadászati törvény és a természetvédelmi törvény. Most három külön törvény készül.
Bízzunk benne, hogy ezt egy időben fogja elfogadni a Magyar Parlament, és nem lesznek benne belső feszültségek és ellentmondások.
Úgy ítéljük meg, hogy elsősorban a gazdasági törvényekről van szó. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez is egy szakma, és ennek érdekében ma nagyon sokan nyitott könyvként kezeljük az erdőt, nagyon sok szimpatizánsunk van, de egyet higgyenek el nekünk, hogy a jó gazda gondosságával az erdőt csak az erdész tudja kezelni. Ennek megfelelően bizonyos konfliktushelyzetek adódnak a törvénykezés előkészítő stádiumában, nevezetesen a vadgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban.
Deklarációra került, hogy földhöz kötött vadászati jog érvényesül, 3000 hektár a vadászterület alsó határa. Ki ma 3000 hektár birtokosa Magyarországon? Kényszertársulást kellene létrehozni, és a vad változatlanul állami tulajdonjogot képvisel.
A következő felhő a szakmán belül a szakhatóság vélhető szétzúzása. Tudni kell, hogy Mária Terézia óta erdőrendtartás van Magyarországon, üzemtervek szerint gazdálkodunk és kőkemény szakhatósági felügyeletünk van. Ennek megfelelően az 1105. '95-ös kormányhatározat értelmében a területi államháztartási szervek reformjának fő irányairól aggódva vettük tudomásul, hogy esetleg ebben a szituációban áldozatul fog esni a jól felállt erdészeti szakhatóság, amelynek megnövekedett feladatai vannak, hiszen tulajdonlásváltás
zajlott le a magyar erdőkben, mégpedig közel 40 százaléka magánkézbe vagy társult kézbe került és ez nyilvánvaló, több százezer magyar erdőtulajdonost jelent.
Nem akartuk firtatni, már-már túlvagyunk rajta, de sürgetjük a kárpótlás lezárását. Sajnálatos módon annyiban vagyunk mi földművesek, hogy a kárpótlások során csak a föld értéke került licitre. Azt hiszem, ez bizonyos értelemben nagyon nagy probléma, ami gondot jelent a társadalom számára. Világosan látni kell, hogy az erdő egy közhasznú, kettős hasznosítású jószág. A mindenkori tulajdonosé, de a tíz és fél millió magyaré is.
Ennek értelmében megnövekedtek az elmúlt időszakban az erdők elleni kártettek, lopások. A filozófia az, hogy a magántulajdon szentsége az erősebb, mint az állami tulajdon.
Sajnálatos módon a magántulajdonú erdők és az állami erdők ellen is egyre nagyobb bűntényeket hajtanak végre a fatolvajok.
Hiába minden összefogás, nem tudunk rajta erőt venni. A privatizációs törvény hatálya alól kikerült a valaha volt állami erdő. 19 részvénytársaság kezeli ma közel az ország 50 százalék erdejét, mintegy 1 millió hektár erdőt, és ennek szellemében valószínűleg a kincstári szervezet fogja a tulajdonlást gyakorolni, ugyanakkor az ÁPV Rt.-hez tartozik a 19 részvénytársaság.
Fel kell tenni a kérdést ebben a szituációban, hogy mi az oka annak, hogy az állami erdők kezelésére létrehozott 100 százalékig állami tulajdonban lévő erdőgazdasági társaságok nem lehetnek az állami erdők kijelölt vagyonkezelői. Itt a filozófia az, hogy tulajdonképpen tőlünk kell hovatovább félteni, erdészektől az erdőt. Azt hiszem, hogy ezt az erdésztársadalom nevében, itt, erről a helyről vissza kell utasítanom.
A részvénytársaságok jelenleg működnek. Szeretném hangsúlyozni: nem szerencsés dolog több gazdát szolgálni, ezt a történelem már régen bebizonyította. Éjjel, csak rémálmaimban jön elő, hogy ha esetleg a kincstár olyan bérleti díjat fog kérni az erdők kezeléséért, amivel esetleg csődhelyzetbe juttathatja a részvénytársaságokat, az állam az államot, az egyik zseb a másik zsebet, jöhet a csődeljárás.
Változatlan, szent meggyőződésem, hogy nem lohadtak le azoknak a spekulánsoknak a szándékai, akik ma is, az elmúlt időszakban is, igenis szemet vetettek az erdőre, egészen más céllal, egészen más módon, mint ahogy jelenleg ez történik.
Én nagyon bízom benne, hogy a magyar társadalom, a magyar politika, a szakemberek ebben egyet tudnak érteni, és féltsük, óvjuk az erdeinket, mert hiszen a jövő zálogát képezik.
Mi az unokáknak telepítjük az erdőt, nem másnak. Ennek csak részleges haszonélvezői vagyunk.
Ehhez kívánunk saját magunknak, a társadalom egyetértésével jó erőt, egészséget. Üdv az erdésznek!
DR. GERGELY SÁNDOR
Országos Takarékszövetség
Bizonyára mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon 1,2 millió hektár nem hasznosul tulajdonképpen, a madarak látogatják, ezek lejtős területek vagy kevésbé j ó k a növénytermesztés szempontjából.
Nem hiszem, hogy mi ilyen gazdagok vagyunk, hogy ennyi földet egy ilyen kis ország ne hasznosítson, ebből ne hozzon magának többlethasznot. Ezt nem tűrhetjük tovább, nem tarthatjuk így. Ráadásul az is teljesen nyilvánvaló, hogy a versenyképesség növelésének egyik fontos területe az, hogy minden terület úgy hasznosuljon, ahogy a legjobban az ember abból hasznot nyerhet.
Itt azonnal lehet akkor azzal válaszolni, hogy nincs pénz. Természetes, hogy pénz nincs. Soha nem volt pénz, mégis 50%-kal megnöveltük az utóbbi 50 évben az erdeinket. Soha nem volt pénz, mégis elköltünk évente több ezer milliárd forintot. Attól függ, milyen prioritásokat szabunk. Ha nem állandóan a lábunk elé nézünk, ha nem állandóan attól félünk, hogy felbukunk, noha nézünk a lábunk elé, de ha végre a tekintetünket a távlatok irányába fordítjuk, azt fürkésszük - biztos vagyok benne - látjuk, hogy ott az egyik nagyon fontos cél, az egyik fárosz az az e r d ő lehet.
Nem érzelmi szempontból említem, hogy Mátyás király idején volt történelmünk a zenitjén a legtöbb történész szerint.
Akkor Magyarország Ligetmagyarország volt, minden 3. hektárját erdő borította. Nekem meggyőződésem: ahogy a kínai felemelkedésben döntő tényező volt az erdősítés, Magyarország is akkor ér újra a zenitjére, ha harmada körüli területen erdő lesz.
SZEBENI LÁSZLÓ
Alföldi Erdőkért Pjt.
A magyar erdők 48%-a került magánkézbe, az erdők szakkezelése pedig egyáltalán nem valósítható meg néhány hektáros területen. Kiemelt felelőssége ezért a kormányzatnak,
hogy kezelje a közelmúltban kialakult helyzetet, legyen megoldása az új tulajdonosi szituációban, nyújtson segítséget a magántulajdonosoknak.
Ha késve is, d e úgy gondolom, végre itt a cselekvés órája. Mint minden program, azért ez a program is csupán annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. A termőföld-hasznosítás egyik lehetséges alternatívája az erdőtelepítés, ami a gazdasági célon túl egyéb védelmi, közjóléti funkciókat is ellát.
Ahhoz, hogy a program megvalósuljon, kevés a mikroszférában meglévő cselekvőképes gazdálkodó. Szükséges a megvalósítást akadályozó tényezők felszámolását, a program megvalósulását elősegítő makroszintű intézkedés is. Ezeket nyolc pontban foglaltam össze, hadd szóljak ezekről röviden önöknek.
1. A tulajdonviszonyok rendezése. Amíg a valós tulajdonok sürgős eljárással nem kerülnek a tulajdonlapra, addig ebből a programból nem valósul meg igazából semmi. Legalább a kísérleti programban résztvevő, de egyéb gazdasági társaságok is kellene, hogy szerezhessenek termőföldtulajdont - vagy apportálással vagy vásárlással. Ennek keretében szükségesnek tartom, hogy a 100%-os állami tulajdonú vállalatoknál az állami tulajdon-hányadot 7 5% + 1 szavazatra mérsékeljük, és az így bevitt magánföldtulajdonért vagy erdőért cserébe kapjanak - mondjuk - elsőbbségi részvényt, ami szavazásra nem, de osztalékfelvételre jogosít.
2. Fontos az erdők védelméért olyan jogi szabályozás, törvényalkotás megvalósítása, ami hatékonyabb a jelenleginél.
Évtizedek szakszerű munkájával, nagy erőfeszítéssel felnevelt erdők halnak lassú halált, nemzetgazdasági mércével is szabadon válik az enyészetté a hozzáértést hangerővel
pótolni igyekvő természetvédelmi törekvések miatt. Az érzelmektől fogant fafajpolitika, a rosszul értelmezett tartalmasság oltárán ne áldozzuk fel a mezőgazdaság, ezen belül az erdőgazdálkodás jövedelemtermelő képességét. Erős erdőfelügyeletre van szükség, nem pedig közigazgatási hivatalban tagolt erdészeti bürokráciára.
3. Pénzügyi feltételek. Az erdőtelepítés normatív támogatásának inflációt meghaladó mértékű szektorsemleges karbantartása nélkülözhetetlen. Az erdősítési szolgáltatás 12%- os áfa-kötelezettségét ne viseljék a gazdaság, a gazdálkodás szereplői. Az erdősítés hosszú távú befektetés, az ezzel arányos futamidejű, kedvezményes kamatozású hitelkonstrukciót meg kell teremteni, különös tekintettel a nagymértékű speciális technikai igényre. Az erdősítés hosszú távú befektetés, az ezzel arányos futamidejű, kedvezményes kamatozású
hitelkonstrukciót meg kell teremteni, különös tekintettel a nagymértékű speciális technikai igényre. Az erdősítés, beruházás előfinanszírozására megoldást kell találni. Az évek, évtizedek multával elérhető jövedelmek megelőlegezése a beruházás kezdetétől legalább a termőföld bérleti díjának megfelelő mértékű fizetési megteremtése fontos, hogy bekövetkezzék.
A gesztorokhoz ki kell helyezni az erdőtelepítési pénzeszközöket. És van még egy ezen a területen: a motorhajtóanyagok útalaptartalmának visszaigénylési idejében meglévő diszkriminációt az erdőgazdálkodóknál meg kell szüntetni. Látszólag sok itt az igény, de azt hiszem, a Gazdaságfejlesztési Alapból messze nem az erdőgazdálkodás mértékének megfelelő módon jutnak pénzeszközök.
A 4. csomag a szaktanácsadás, a propaganda és az oktatás.
A telepítési szándék elérése és a felmérése érdekében célzott, hatékony, központilag támogatott propagandára van szükség.
Több szervezet együttműködését kell ezen a területen megvalósítani - minisztériumok, kamara, önkormányzatok és sorolhatnám.
A gesztorgazdaságok egyébként ingyenes szakértői hálózatot működtetnek, szaktanácsadással, viszont a szakértői hálózat kijelölésénél megfelelő kritériumokat kell támasztani azért, hogy korrekt, megfelelő szintű munkavégzés folyjék.
Fontos, hogy az átképző központokon keresztül megfelelő tematika alapján az erdőtulajdonnal rendelkezők - vagy a jövőben rendelkezni szándékozók - megfelelő szakképzést kapjanak, például erdőgazda-oklevél megszerzését kell lehetővé tenni.
5. Az erdőtelepítési tervezés és ennek a gyakorlatával kapcsolatos teendők. Itt a telepítési előkészítésekkel egy időben a parcellákat tömbösíteni kell, elsősorban földvédelmi,
tájképi, termőhelyi szempontok figyelembevételével, és ehhez a regionális kezdeményezések kialakítására a központi szervezetek - Erdészeti Tudományos Intézet, Erdőrendezési Szolgálat - kell hogy megbízást kapjanak. Nem szabad még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy a legrosszabb termőhely oldaláról közelítjük meg az erdőtelepítést, hiszen akkor a gazdálkodás alapvető értelmét veszti el.
A telepítési forrásokat és szabályozást több évre előre kell látni, mert például csak a szaporítóanyag-termelés hosszú, több éves program és a csemetekészlet az igénnyel soha nem találkozik, ha nincsenek kiszámítható szabályozások és források.
6. Szeretnék szólni - bár már elhangzott többször – az öntözés, vízhasznosítás, vízgazdálkodás fontosságáról, hiszen a vízhiány helyenként katasztrofális mértékű, hadd utaljak vissza a Duna-Tisza-közi homokhát tagosodására. Nagyon fontos, hogy az Alföldről érkező vízkészlet visszatartásra és felhasználásra kerüljön. Erdeink jelentős része a talajvízszint drasztikus csökkenése miatt szárad ki, és menthetetlennek bizonyulnak 80-100 éves tölgyeseink is.
7.-ként fontos az ipari háttér megteremtése, hiszen az alacsony értékű sarangolt választék nem képes elviselni a magas szállítási költséget, ugyanakkor azok a szakmai befektetők - elsősorban nyugati pénzeszközükből, kanadai vagy finn cellulózgyárakra gondolok - innen elmennek, mert nem látják, hogy itt faanyagtermelésre lesz lehetőség. Ezek az információk elég illetékes helyről származtak, és ezt nagyon sajnálom.
8. Végül a kutatás nagyon fontos, hogy megfelelő támogatást kapjon, például szárazságtűrő fafajok kutatása, illetőleg azon technológiák bevezetése, amelyek kímélik a környezetet.
Arról szeretném Önöket biztosítani, hogy ha ezek a nem túl nagy horderejű, de a program megvalósítása számára elengedhetetlenül szükséges gondolatok megvalósításra találnak,
akkor ez a program sikeres lesz és a kísérlet kiállja az idők próbáját, és azt hiszem, általánosan el lehet terjeszteni, és egy nagyon fontos megoldása lehet a mezőgazdaság felemelkedésének.
Köszönöm a figyelmüket. Minden jót kívánok.
KOVÁCS ÁRPÁD
Magyar Bérkilövő és Független Vadásztársaságok Országos Szövetsége
Mivel az átrendeződések menet közben még sok időszerű és elavult problémát vetnek fel, úgy érezzük, célszerű lenne a törvényt a legégetőbb problémák irányában megalkotni, melyeket kormány- és miniszteri rendeletekkel tovább lehetne javítani.
A legfontosabbak lennének: a vadászati jog földtulajdonhoz kötése - legyen az állami vagy magántulajdon - , a vad tulajdonjoga legyen a (resz nullius). A vadgazdálkodási körzetek
meghatározása lehetőleg a megyei, közigazgatási körzetekhez igazodjon. A vadászterületek minimális nagyságának meghatározása a földtulajdon maximális területét véve alapul, mely 300 hektár, majd felfelé társulások kialakítása.
Vadkár, ütközéses károk rendezése. Haszonbérleti szerződések állami és magántulajdon vonatkozásban, a hivatásos vadászok státusa, jogköre és munkáltatói jog.
CZEBEI SÁNDOR
Fagazdaságok Országos Szövetsége
A hosszú távú erdőgazdálkodási, termelési ciklusról, az erdők védelmét szolgáló erdőtörvényekről, az erdőgazdálkodási tevékenység stabilitásáról Schmotzer András erdészeti egyesületi elnök már szólt.
Úgy gondoljuk, hogy ennek az alapvető gondolatnak az elismerését jelentette az, hogy már a kormányzati rendelkezések, többek között a '92-es kormányhatározat tartós állami tulajdonba rendelte az állami erdők területét.
Szövetségünknek az a határozott álláspontja, hogy addig is, amíg a kincstári erdőtörvény véglegesen nem rendezi az állami erdők sorsát, a Pénzügyminisztérium szerződéssel adja használatba az erdőterületeket a jelenlegi 19 állami erdőgazdasági részvénytársaságnak.
Úgy ítéljük meg, hogy a stabil erdőgazdálkodás olyan követelmény, amely mellett nem mehetünk el. Azt hiszem, hogy ez a 19 erdőgazdálkodó szervezet több mint 25 éve változatlan szervezetben, viszonylag rendben, takarékosan és hatékonyan gazdálkodik a ma megközelítően 1 millió hektár erdőterületen.
Úgy tudjuk, hogy a Pénzügyminisztériumnak a készsége erre megvan. Arra kérjük a mezőgazdasági bizottságot, főleg a Pénzügyminisztériumot, hogy ennek a minél előbbi megvalósítását támogassa.
Közismert napjainkban, hogy az erdők védelme komoly gondot okoz. Erről az előttem szólók közül is többen említést tettek. Az erdő őrzését végző kerületvezető erdész rendkívül nehéz körülmények között nagyon sokszor életveszélyes helyzetekben kénytelen az erdőn, általában egyedül, egy személyben védeni az erdőt, akár erdőtulajdonról van szó, akár magántulajdonról, akár társas rt. tulajdonról.
Nagy megelégedéssel olvastuk az 1995. nyarán kezünkbe került második vagy harmadik erdőtörvény-tervezetet, amelynek a lényege az volt, hogy a kerületvezető erdész amellett, hogy szolgálati lőfegyver viselésére jogosult, megilleti a Btk. 230. §-ának C pontjában meghatározott, közfeladatokat ellátó polgári őrként a Btk. 229. §-a szerinti büntetőjogi védelem. A jogászok nagyon jól tudják, hogy milyen jelentősége van ezeknek a szövegeknek.
A szeptember 12-én kézhez kapott erdőtörvény-tervezetről meglepetéssel vettük tudomásul, hogy ez már kimaradt. A szolgálati fegyver viselésének lehetősége bent van. Bent van a polgári őrként való fellépés és intézkedés megtételének is a joga, de hogy a büntetőjogi védelmet megkapja, az már sajnos kimaradt.
Őszintén mondom, nagyon furcsának találjuk, anélkül, hogy bármi mással kapcsolatban támadást kívánnék intézni, a vadászati törvényben az erdő életközösségének egy kis részét őrző vadász megkapja ezt a büntetőjogi védelmet. Az erdő egészét védő erdész ezt a büntetőjogi védelmet nem kapja meg.
Tisztelettel kérjük a mezőgazdasági bizottságot és a Földművelésügyi Minisztériumot, hasson oda, hogy ennek a büntetőjogi védelemnek a megfogalmazása az erdőtörvény véglegesítésénél visszakerüljön az erdőtörvény jóváhagyásakor.