Pár szó a fa-mítosz népies megnyilatkozásairól (Erdészeti Lapok)

1910. március – A fakultusz ősi mítoszának megnyilatkozásai a babonás hiedelmen kívül magában a népművészetben is ezernyi meglepő változattal tárulnak elénk s a Székelyföldről, Kalotaszegről, Felső-Magyarországról, az Alföldről s hazánk minden részeiről elhíresült néphímzések, varrottasak motívuma az egykor vallásos imádat tárgyául szolgált fa és termékeire vezethetők vissza.

Az etnográfiai és kultúrhistóriai kutatások tanúságai szerint ez a néplelket máig irányító fa- és növénykultusz valósággal megnemesítője, szépítője a népéletnek s nem csupán az esztétikai érzék kialakulásának, de magának a czivilizácziónak mindenütt, legkivált pedig a természeti népeknél a leghatékonyabb tényezője napjainkban is. Miként a görög és római néphit imádattal fordult a fákban rejtőző nimfák, faunok felé, éppúgy a germán nép
is fában személyesíté meg az emberiség földből való származását.
Thonar haragja az elátkozottakra sújtván, azokat ismét fákká változtatá át. India, Arábia és Dél-Afrika népmeséi emberevő fákról regélnek.
Ennek a népmítosznak szellemében a frigiai Attis a mandulafa termő atyja egy mitológiai változat szerint Cybelét Attis fenyőfává változtatá, hogy egyesülhessen vele. Ezért indultak meg az áldozások mindenütt fák lombjai alatt s ültettek hajlékaik mellé fákat, hogy azok nemtőinek védelmét biztosíthassák s áldozati képek elhelyezéseivel, imahelyekkel egyes fák géniuszait egészen megnyerhessék maguknak. Az egyiptomiak a zöld szikamor fügefát (Ficus sycamorus) imádták istenként s Ozirís szintén fában lakozó ősisten vala.
Indiában az istentől kiválasztott fa alatt áldoztak. A legrégibb ábrázolásokon Brama a szent fügefa, az osvata vagy pippalafa alakjában jelentkezett s ősrégi faragványok illusztrálják a koszorús szalagos „istenfa" imádását.
A perzsáknál cziprusban lakozott az ősisten s ez Ormazdot jelképezte.
A mirtus is tiszteletben állott. Chaldeában a szent czedmsfa a fő istenség jelképezője vala.
gy terjedt át a fa kultusza a hititákhoz, hol Bogazkő közelében mutatkozó sziklaképek egészen oly módon örökítik meg az istenfának teremtő erejét, mint a babilóniai és assziriai pálmavésetek s ezekből alakult fönicziai és carthágói kúpok. Mind ezt már boldogult Torma Zsófia régésznőnk1) tordosi praehistorikus szimbólumainak magyarázata közben, a Hunyad megye Történelmi Régészeti Társulat alakulásakor negyedszázad előtt kezdte vitatni s később német nyelven irt önálló művében s 1896-ban Hunyad megye monográfiája bevezető fejezetéül irt czikkében az „életfás", „zászlós" babilóniai oltárokról s a bogazkői sziklavéset „kétfejű sasos" jeleneteiről lelkesen számol be.
Muszka József a bezdédi (Szabolcs megye) tarsolyon és más honfoglalási, népvándorláskori emlékeink diszítményein igazolja, hogy az asszir-babiloniai „istenfa",2) a Torma Zsófia „életfája" az arabok kezén görögös palmettává módosulván, már a kereszténység szimbolikus jelvényével társultan jutott át hazánkba. A pogány istenfa értelme: isten a fában, a kereszténységé: isten a keresztfán s éppen azért a Krisztus utáni V-ik század táján jöhetett létre
az a forma, mely a székelyföldi s legkivált a csikmegyei háromszéki kapuk asszír pálma-stilizácziójából kialakult s Huszka „Magyar Ornamentika" czimű művében annyi változatban meglepő faragványain máig él, fejlődik. Így egy csíkszentkirályi kapuláb meglepően emlékeztet a kujandcsiki reliefre.3) A háromszéki Páva községben (kovásznai járás) egy 1761 korabeli kapudísz
a Dalnokról (kézdivásárhelyi járás) 1700-ból ránk maradt kapudísszel egyetemben (Huszka) az Árpád-korból Galgócz, Beregszász arabmustráját (98—100) s a szolyvai csontlemezek habmeander díszét (101—102), nemkülönben aracsi (Torontál megye)
1) Hunyadvármegye története. Első kötet. írták: dr. gróf Kuun Géza, dr.
Torma Zsófia és Téglás Gábor. Szerkesztette: Téglás Gábor. Budapest, 1902.
XXX-ik tábla 90., 91., 95., 96., 97. ábrái különösen s Torma Zsófia czikke,
A tordosi ősielet. Ugyancsak Torma Zsófiától: Hazánk ősmythosának maradványai.
A szolnokdobokamegyei nők ezredévi Emléklapjaiban. Különlenyomat.
Deés, 1896.1—16 lap. Ugyanő egész kötetet adott ki Lipcsében, Costenobelnél: Mythologische Elemente czímmel.
3 ) Huszka József, Az istenfa. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet
Közlönye, XLII. kötet, 1908 szeptember 13-iki VII—VIII. együttes füzet,
157—181. lap. 121 ábrával.
3 ) Perrot et Chipler: Histoire de Part. II. kötet, 128. lap.
VI. századbeli templom ablakkorongjában az alsó levelekkel ízülő felső körív levélzetét (9. ábra) tükrözik vissza. A magyar szűr és bőrujjas hímzéseiben s a népies hímzéseken az istenfarészletek szegfüalakban1) lepik meg a szemlélőt. A szentesi népvándorlási sírmezőről Csallányi Gábor által kiásott változatos leletek egyike egy bronzszíjvég (Huszka: Istenfa 121. ábra) szintén istenfa ábrázolás.
2 ) szintúgy, mint a Nemzeti Múzeum egyik ismeretlen eredetű szíjvége. Hasonló régi motívumok ragadnak meg Malonyay Dezsőnek a kalotaszegi és a székelyföldi nép művészetéről a Franklin-Társulatnál megjelent s gazdagon illusztrált két kötetében.
A népművészetnek a régiségleletekkel is igazolt eme mítoszi termékei
szintén megérdemelvén erdészköreink érdeklődését, figyelemébresztőül
szánt jelen sorainkhoz azt a kérésünket bátorkodunk hozzáfűzni: hogy különösen a hegyvilág rejlettebb zugaiban, hova a divathajhászattal járó rombolás még nem juthatott el, méltassák gondjaikra erdőink hivatott istápolói ezeket a — fájdalom — rohamosan ritkuló s vonatkozásaikban még eléggé föl sem ismert faragási, szövési és hímzési motívumokat is. Rég eltűnt kultúrhatások sokat mondó hírnökei ezek s a legmeggyőzőbben illusztrálják: hogy mindaz, mivel az egyszerű nép életét szépítgeti,
gondolkozását, sőt érzését nemesíteni tudja, fantáziáját színesíti,
tulajdonképpen az ősi fa- és növénykultusz reminisczencziáiból,
szunnyadozó divinácziójából él és táplálkozik. Kérésünk szól azoknak,
akiknek volna módjuk, alkalmuk továbbfejleszteni, gyümölcsöztetni ezt az isteni hagyományt, melynek ihletétől dallamosabbá válik a népköltészet, színesebbé a népies hímzés és faragás s melegebbé, szülőföldjéhez ragaszkodóbbá a misera contribuens plebsnek az életküzdelmek kérgező hatásától veszélyeztetett néplélek?
1) Huszka József: Magyar ornamentika. VIII. kép és Székely ház cz. művei
2 ) Csallányi Gábor: „Archeológiai Értesítő" 1906. évfolyam október 15-iki
IV. füzetének 301. lapján. Irta: Téglás Gábor.