61. kötet, 2010/1-2 - A folyóirat összegzi a 2009. október 13-26 között Argentínában lezajlott
XIII. Erdészeti világkongresszus eseményeit, és ízelítőt ad az ott
megjelenített sokféle ismeretanyagból. A dupla szám főként a Buenos Aires-i kongresszus 7 fő témaköréből meríti anyagát, számot tartva a széles nagyközönség érdeklődésére is. A kongresszus munkáját, az erdő és az élővilág sokfélesége, a gazdálkodás és termelés a fejlődésért (erdő és energia), az erdő az ember szolgálatában, erdeink ápolása, a fejlesztési lehetőségek (fenntarthatóság és gazdasági életképesség), erdészeti vonatkozású fejlesztések, a szervezés, valamint az erdő és az ember harmonikus együttese témakörben folytatta, s a világ számos tájáról érkezett előadók töltötték meg tartalommal. Az Unasylva 234/235. számába a következő válogatás került:
D.K. Lee és J. Heino a FAO és a IUFRO hatvan éves partneri együttműködését tekintette át, R.S. Purnamasari a kisüzemi erdőpusztítás dinamikája, mozgatói Indonéziában, a szegénység, a társadalmi és gazdasági fejlődés hatásainak vizsgálata címmel adott elő, E. Durán, J.J. Figel és D.B. Bray Mexikóból a jaguár és a helyi települések, közösségek bizonytalan együttélésével foglalkozott, az M. Jack és P. Hall szerzőpáros a bioenergiáért folytatott nagyüzemi erdőgazdálkodásról ír, kitérve a földhasználatra, a gazdasági és környezeti hatásokra. A kínai szerzők, S. Wu, Y. Hou and G. Yuan az erdő ökoszisztéma javaival és szolgáltatásaival, valamint a Peking közigazgatása alá tartozó erdőkkel, mint természeti tőke értékelésével foglalkoztak, megkísérelve felmérni a főváros erdeinek piaci és nem piaci értékeit, valamint az erdő javainak és hasznának ágazati illetve térbeli eloszlását. A fél-lombhullató erdőben előforduló tüzek hatásait és a regenerálódás jellemzőit elemezi A.C.G. Melo és G. Durigan, különösen az erdőszéleket tanulmányozva. J. Kamugisha-Ruhombe előadása ugandai esettanulmány, arról, hogyan mobilizálhatóak a pénzek egy erősen eladósodott szegény ország erdészeti ágaztában. E. Atmiş, H.B. Günşen és S. Özden arról ír, hogyan járulhatnának hozzá a török erdőtulajdonosi szövetkezetek a vidéki szegénység csökkentéséhez. Tanzániai példát hoz A. Ramadhani a fenntartható megélhetés javítását célzó jó erdőkezelés és vezetés terjesztésére. C. Ackerknecht a Munka, a foglalkoztatás a chilei erdészeti ágazatban, a munkaerő változását érintő kérdésekről (mint a szakszervezetek, foglalkoztatás biztonság, egészségügy, képzések, női munkaerő) tartott előadást a XIII. Erdészeti Világkongresszuson. Az Unasylvaba bekerült válogatás utolsó előadása A. H. Savenije és K. van Dijkz a Világ erdészete keresztúton, egyedül tovább vagy csatlakozva másokhoz címmel, arra a következtetésre jut, hogy az erdészeti ágazatnak sokkal inkább oda kell figyelnie a külső világra, mint amennyire ezt a múltban tette. Jelenleg az ágazat befelé fordulva közelít a problémákhoz és keres azokra megoldást. Gyakran tekint úgy a többi ágazatra és a tág értelemben vett társadalomra, mint a problémái okára (és panaszolja a támogatás vagy az elismerés hiányát), sem mint partnerére vagy segítőjére problémái megoldásában. A szerző úgy véli, ha az erdészeti ágazatnak sikerül kijönnie a csigaházából, és teljességgel elismert és egyenlő félként lépéseket tennie a más partnerekkel történő kapcsolatkialakítás és együttműködés felé, akkor elérhető, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás pozitív üzenetet közvetítsen a társadalom felé.