Dalmácziai erdei munkások római emlékei időszámításunk első századából (Erdészeti Lapok)

1910. augusztus 1. - Traján-oszlop képsorozataiból jól ismerjük az előrehaladó légionáriusok erdőirtásait. Bizonyos, hogy e külön bemutatást érdemlő képek szerint a római hadsereg be vala rendezve az erdőértékesítés műszaki szolgálatára s a modern hadsereg pionieriainak megfelelő csapatok rendszeresen ki valának képezve az erdőhasználat műfogásaiban s a fadöntéstől a megmunkálás minden ágában otthonosak valának. A más alkalommal bemutatandó hadjárati példák mellett azonban békeidőben is
csakúgy továbbfolyt ez a kiképzés és gyakorlatozás. Erről a hadsereg sírkövei szolgáltatják a legmeggyőzőbb dokumentumokat.
Akárhányszor t. i. az illető katona rangját, alkalmaztatását nem a szövegben örökíték meg, hanem képes ábrázolással tárják elénk.
Így a Pettaunál, Prágerhof szomszédságában állott Poetovio-nál egy lovassági zászlótartó (vexillifer equestris) ebbeli minőségét az illetőnek lovasképén ábrázolák. A lovas t. i. jobbjában zászlót lenget, s abban ezen betűcsoport: VEX=-=vex(illifer) EQ = eq(uestris) olvasható. (Corpus Inscriptionum Latinarum III. 4061). Az ilyen szolgálati minőséget Aquileiaban a légió II11 Flavia nyugalmazott aquiliferének sírköve két oldalán szintén a zászlós képre vésett rangjelző betűk fejezik ki, ilyen formán: EX AQVIL(ifer).
Ilyen képes ábrázolások őrizték meg a dalmácziai Burnum légió táborában, Zárától (Zader) keletre a leg(io) XI C(laudia) két erdei munkára alkalmazott katonájának emlékét. Ezeket a knini horvát régészegylet múzeumában (Hrvatsko stari navsko druztvou Kninu) őrzött s a Kállay Benjámin nevét megörökítő serajevói múzeumnak Hoernes Móricz szerkesztésében megjelenő kiadványai) VII-ik kötetében Patsch Károlytól olvasható értékes tanulmányából be is mutathatjuk.
A légió XI. Claudia időszámításunk első századának utolsó negyedében már elhagyta Dalmácziát s az aldunai őrvonalat mind hevesebben ostromló (Silistra) dákok ellen Durostorumba helyeztetvén el, sírkövei kiállításukkal, stílusukkal mind az első századot képviselik s ennyiben is megérdemlik a bemutatást.
Az egyik Így szól: L(ucius) Flavius L(uci) f(ilius) Fabia Valens Heraclea mil(es) leg(ionis) XI C(l'audiae) p(iae) f(idelis centuria) Juli(ae) Prisci an(norum) XLII stip(endiorum) XXII (Centuria) Júlia Prisci h(eres) f(aciendum) clusraet, L Flavius Vaters, tehát Heracleaból (Sentica) maczedoniai városból való s a leg. XI Cl. Piae f(idelis)-ben Július Priscus centuriájában szolgálva, 42 éves korában.
(Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina. Herausgegeben vom bosnisch-hercegovinischen Landesmuseum in Sarajevo. Redigirt von Dr. Moritz Hoernes. Siebenter Band mit 3 Tafeln und 305 Abbildungen im Text. Wien 1900. In Commission bei Carl Qerolds Sohn. Dr. Carl Patsch: Archaeologisch-epigraphische Untersuchungen zur Geschichte der römischen Provinzen Dalmatiens. IV. Theil.)
22-ik szolgálati évében halt el. Emlékét szokatlan módon az örököséül kijelölt centuria (század) készítette.
Az emlék készíttetői azután a díszes kiállítású sírkő alján alkalmaztatását eme négy szerszámmal: t. i. bárddal (ascia), alatta a csákányfejszével (Kreuzhaue), a hasító késsel (Kliebmesser) s balra a kaczorral (Hippe) jelölték meg.
Még jellemzőbb a katonai erdőlő osztály mivoltára a másik, bár egyszerűbb és töredékesen ránk maradt sirkő.
1) Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina. VII. 1890. 75. 1. Fig. 46.
2) Ugyanott 76. 1. Fig. 47.
Men(enia) Veírus1 ) Feltr(ia) mil(es) leg(ionis) Cl(audiae) p(iae) f(idelis) stip(endiorum) XVI h(eres) p(osunt). Az illető tehát Feltriából, illetőleg Feltrisből (a Tiberis mellett, hol Holtumna etruszk istenasszony temploma pompázott) (1. a Corpus V. 196. lap) származott.
Ennek sírirata alatt három jellemző erdőlő és faértékesítő szerszám van kivésve, úgy mint: a fadöntő fejsze, könyökvas a derékszög mérésére és a hatalmas ácsfúró. Mindezen szerszámok a limes germanicus ásatásaiból is gyakoriak. Így Homburg von der Höhe mellett, a híres Saalburg limes castellumból Jacobi asciát (Das Römercastell Saalburg bei Homburg vor der Höhe 206. 1. Taf. XXXIII. Fig. 11, 13, 14), szekerczefejszét (dolubra 206, 218 1. Fig. 32 u. 1), hasító szekerczét (209. 1. Fig. 28 u. 23, 24, 213. 1.),
kaczrot (206. 1. Fig. 27 u. 4 Taf. XXXIII. u. 17, 207. 1.) és fúrót (209. 1.) is közölt. A bemutatott L. Flavius Valens és L. Verus, tehát a fabri lignorii csapatához tartozának, minthogy a hadsereg az ilyen hídépítésnél, várak emelésénél nélkülözhetetlen munkákra így gyakorlá be és biztosítá a munkáskezet s a kőmunkásoknak: a faber marmoris-oknak képét is bírjuk ugyancsak Burnumból.
Ezek az erdőlő, csiszoló szerszámok egyúttal kézzelfogható hírnökei a Krisztus utáni első században a Zenggtől be Bihac felé még teljes virulásukban állott erdőségeknek is. Burnum környéke ma kopár szikláknál egyebet nem mutat, holott a légió XI. Claudia legénységének egy részét ott erdőmunkákra használhatták időszámításunk első századának derekán. A knini kerületbe tartozó Vedropoljeról Kninben, a francziskánusoknál egy 1890. év október havában előkerült érdekes határigazító emlékkő látható, mely az itt diszlett Quercus robur tenyészetnek érdekes hírmondója. Augustianus Bellicus tartómányi pénzügyigazgató: proc(urator) Aug(usti) ugyanis a légió rétjei és a flavius marcianusiak Roburetum nevü tölgyese
közé illeszté a határjelt. (Inte)r (p)rata leg(ionis) (e)t fines Roburete Fla(vii) Marc(ianis) per Augustianum Bellicum pro(curatorem) Aug(usti).3)
1 ) Wissenschaftliche Mittheilungen aus Bosnien und der Hercegovina. VII. 1890. 76. I. Fig. 47.
2 ) Marquart-Domaszewski: Römische Staatsverwaltung II. 553. 1.
3 ) Corpus Inscriptorum Latinorum. III supplem. p. 2167 u. 13250.
Kétségtelen tehát, hogy a rómaiak még terjedelmes és Roburelusnak nevezett tölgyeseket találtak a dalmát partok s Bosznia-Herczegovina szikláin s a későbbi nemzedékek terhére esik a karsztosodásnak ma ott oly lehangoló sivársága. Ez a Roburetus erdőnév eszünkbe juttatja a mi népies neveink tömegét is. Ilyenek a Makkos nevek: Makkos tanya Nyirbogdányban, Szabolcs vm, bogdányi j. , és Őrszentmiklós Pestpilissoltkiskun vm., váczi j. ; Makkod t. Nádudvaron, Hajdú vm., hajdúszoboszlói j. ; Makkoshát p. Újkígyóson, Békés vm., békéscsabai j. ; Makkoshetye kisközség, Sopron vm., csepregi j. ; Makkosjánosi
kisközség, Bereg vm., tiszaháti j. ; Makkoskert, kertészlak Kisszántón, Bihar vm., mezőkeresztesi j. ; Makkostag tanya Kóny, Győr vm., Kősziget, csallóközi j. Ilyen a Tölgyes is. Tölgyes kisközség, Hont vm., szobi j. ; majd Szatmár vm., nagysomkuti j. ; Vas vm., muraszombati j. ; Tölgyes t. Gégényben, Szabolcs vm., nyirbogdányi j. ; Tölgyes dülő Iza, Máramaros vm. huszti j. ; Tölgyes tanya Verpelét, Heves vm., egri j.; ugyanott tanya is, vadászlak Vörösberény, Veszprém vm., veszprémi j. ; Tölgyesfalva tanya = Királyházatölgyes, Heves vm., tiszafüredi j.; Tölgyeshát t. Sarud, Heves megye, tiszafüredi j . ; Tölgyeshatárrész tanya, Kolozsvár mellett, Tölgyes közs., Csik vm., tölgyesi j.; Tölgyeskaraszó u. ott; Tölgyes fürésztelep az uzvölgyi határszorosban, Csik vm. Sőt a mocsárnevek is a Quercus Robur =
mocsártölgyre utalhatnak. Ilyen az erdélyi fejedelmek Mocsár nevű erdeje Görgényszentimre alatt, Marostorda vm., mely Rákóczy György, Apaffy Mihály és neje, Bornemisza Anna gazdasági rendelkezéseiben emlékezetes. Mocsár kisközs., Bars vm., Garamszentkereszti j. ; Bihar vm., lenkei j. ; Ungvm., kapusi j. ; Zemplén vm., nagymihályi j. ; községrész Erdőgyarakon, Bihar vm., nagyszalontai j. ;
Tanya névben is gyakori Máramarosszigeten, majd Alsószinevéren, Máramaros vm., ökörmezői j. ; Zólyom vm., beszterczebányai j.; Óhegyen. Puszta névben is gyakori. Ilyenek: Halásziban Nógrád vm. Széchényi j. ; Jánosiban, Gömör és Kishont vm., rimaszécsi j. ; Kispalugyán, Liptó vm., liptószentmiklósi j. ; Kokován Gömör és Kis-Hontvm., rimaszombati j. ; Mocsári erdészlak Iványiban, Baranya vm., szentlőrinczi j. ; puszta Urajujfaluba, Vas vm., sárvári j. ; Mocsármány kisközs., Sáros vm., alsótárczai j. ; Mocsárnicza p.
Taplilucskán, Sáros vm., tapolyi j. ; Mocsáros, kisközség, Krassószörény vm., bozovicsi j. ; Mocsáros p. Kulassó, Nógrád vm., sziráki j. ; Mocsári p., Egerfarmos, Borsod vm., egri j. ; Mocsáry tanya, Pusztaszárazbőn, Heves vm., hevesi j. ; Mocsirla (= Kis-Mocsár) kisközség, Bihar vm., beéli j.
Mindez a Quercus robur nagy kedveltségét, elterjedtségét illusztrálja s a knini kerületben létezett római Roburetus tölgyessel rokonjelentésű hazai elnevezés, aminőt határneveinkben erdészeink még többet is gyűjthetnének. Írta: Téglás Gábor.