1971. augusztus - Az ősi kultúrák létük fenntartását a vadászat, halászat és gyűjtögetés útján biztosították. Az Európa területén élő számos vadászközösségnek mindig meg kellett küzdenie a szubarktikus éghajlat nehézségeivel. A hideg ellen sátrakban, feltehetőleg bőrsátrakban, sőt „házakban" kerestek menedéket, amelyeket a talajba vájtak, és olyanféle bőrökkel vagy tőzeggel fedtek be, mint amilyenek a mai sarki vadászok lakóhelyeit védik. Néhány helyen a szükséges légvonatot biztosító földbevájt kémény nyomai is fellelhetők a tűzhelyek nyomai mellett.
A hegyes vidékeken terjedelmes barlangok szolgáltak menedékül. Már a neolit barbárság idején -azonban, az Alpoktól északra fekvő eddig ismert legrégebbi neolit településeken, a gabonatermelés és állattenyésztés olyannyira dominál, hogy a vadászatot másodrendűnek kell tartanunk. A vadság fokán álló társadalmak továbbra is fennmaradtak — és léteznek ma is — az élelmiszer termelők mellett. Az utóbbiak termékeiket a vadászok vadhúsáért és őserdei termékeikért cserélik el. Erre következtethetünk pl. abból, hogy a dél-angliai dombvidék neolitkori állattenyésztői és bányászai nagy mennyiségű szarvasagancsot használtak szerszám gyanánt, noha szemétdombjaikon nem találni szarvascsontot.
Az agancsok nyilván a mezolitkori vadászok leszármazottaitól kerültek ide, akik a dombvidéktől északra éltek.
A korai bronzkori civilizáció idején már egyes helyeken a vadászat jelentősége elhalványul, így az ókori és különösen a középkori Európa jó részén a vadászat főleg szórakozás, társasági összejövetel, az élelemszerzési feladata mellett.
Van azonban egy azóta is igen fontos jellemzője: az erre móddal bíró birtokos vendégszeretetének kifejezője és alkalmasint fontos ügyek megbeszélésére, eldöntésére megfelelő alkalom.
A középkori vadászat vendégei, akik nélkül jelentősebb esemény aligha volt elképzelhető, a feudális főúr várában leltek vendégszerető szállásra. Ilyen nagy vendégségek idején szűknek mutatkozott a vár. Minden erre alkalmas teremben aludtak, de csak a legelőkelőbb vendégeknek jutott külön ágy. A többiek párosan feküdtek egy ágyban; férj-feleség, vagy két hajadon. A fiatal lovagok közül néha háromra jutott egy ágy, s az sem nagyon kényelmes. A szolgák meg éppenséggel a termek, konyhák, kamrák, istállók padlóján találtak nyugvóhelyet.
A konyha volt rendszerint a földszinten, s nyitott tűzhelyen lobogtak a fahasábok.
A konyha mellett helyezték el a kamrákat és pincét. Sok helyütt a konyha fölött feküdt a vár díszterme. A termek rendszerint gerendás födéműek, néhol művészi faragású mennyezetekkel, vagy impozáns boltozatúak. Az. ablakok részben biztonsági, részben hővédelmi szempontból kisméretűek, amit bélhártyával, vékony bőrrel, Mária-üveggel vontak be. A várban általában kandallóval fűtöttek, ilyet már i. sz. 520-ból említenek. Cserépkályhát is építettek már a XIV. században, majd később ezek mind jobban elterjedtek. A termek falait fehérre meszelték, néha festették. A gyengén bevilágító ablakok miatt igen fontos szerep jutott a fáklya vagy gyertyavilágításnak, ami gyakran szarvasagancsból, zergeszarvból készült csillárokra volt szerelve. Egyes nagyúri, házakban már a XII. századtól kezdve építettek árnyékszéket, ami rendkívüli mélységével lepi meg a mai szemlélőt.
Hazai várainkról is gyakran emlékeznek meg okleveleink vadászattal kapcsolatban.
A várgesztesi várban — ma turistaszálló — 1435-hen Albert, 1495-ben Ulászló király tartott vadászatot. Az először 1285-ben említett Drégely vár, mielőtt az északi bányavidék török elleni védőbástyája lett volna, a XV. Században az esztergomi érsekeik kedvelt vadászkastélya. Az egri várról fellelhető első írásos emlékek is főleg vadászatokkal kapcsolatban említik. Az érdi Kutyavárat Mátyás király vadászebeinek elhelyezésére használták egy időben, neve is ebből ered.
A XVI. században a török előnyomulás miatt a magyarországi váraknak hadi jelentősége nőtt meg inkább, a tudósítások főleg katonai jelentőségűek, az építési tevékenység a falak, bástyáik erősítése, átépítése. Vadászatban azonban ekkor sem volt hiány. Még a XVII. sz. végén is, amikor az egyik legviharosabb időszakát éli az ország, leghányatottabb életű fejedelmünk, Thököly Imre naplójában gyakori említés történik vadászatokról, amiket — főleg a nagy lakoma következtében — a sokat betegeskedő hős hadvezér napokig tartó „kornyadozás"- sal sínylett meg.
A várak, kastélyok, udvarházak kiképzése már a renaissance idején egyre díszesebbé, fényűzőbbé válik. A fehér falak színes mennyezetek és ajtók összhatását a falak élénkítésével, falfestményekkel, szőnyegekkel, kárpitokkal igyekeztek fokozni. Megjelent már a falburkolat is, majolika lapokból készítve. A kárpitok közül az ún. „vadászkárpitok" tarthatnak számot érdeklődésünkre. A selyemmel vagy aranyfonallal átszőtt kárpitok neve témájukból, a vadász jelenetekből ered. Többek között Vajdahunyadon (1681Jből), valamint Kemény Simon, Macskási Boldizsár és Mihály erdélyi nemes urak ingóságai közt 1656-ban tüntették fel a leltárak ilyen vadászkárpitokat. Apafi Mihály erdélyi fejedelem ebesfalvi kastélyában is volt a feljegyzések szerint vadászjelenetes bécsi kárpit.
Jóllehet vadászlakokról már korábban is történik említés a várbirtokok legszebb helyein, jelentőségük akkor nő meg, amikor a fényűző paloták mellett külön szórakozást jelentett a még pompásabb, vagy éppen puritán egyszerűségű vadászkastélyok, ill. vadászkunyhók nyújtotta élmény. A várak jelentősége különben is csökkent, a török kivonulásával és katonai erejének hanyatlásával. Az 1699-i harlováci béke és a bécsi udvar magyarországi politikájának megfelelően Lipót császár rendelete a várak lerombolását okozta. Ha némelyiket át is építették a kor igényeinek megfelelően, jórészük lakatlanná vált, pusztulásnak indult, s tulajdonosaik idővel új, barokk kastélyaikba költöztek át. A nyugalmasabb idők kedveztek az építési tevékenységnek, s akinek módjában állt, felépítette külön a vadászkastélyt, sőt vadászkastélyokat is. Eszterházy Miklós 1775-ben építtetett egy emeletes vadászkastélyt Tamásiban, 1819-től Miklósvári kastélynak emlegették. Ma is Miklósvár a neve, s a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság székháza.
Napjainkra ezekből nem sok maradt fönn, ami még megvan, az inkább csak múlt századi eredetű. A Mátrában a Károlyiak parádsasvári kastélya 1881-ben épült, s oly neves tervezővel dicsekedhet, mint Ybl Miklós. A romantikus külsejű pompás kastély félszáz szobája évtizedekig lakatlan volt, s csak mintegy húsz éve lett gyereküdülő. A hazánkban páratlan fekvésű kőkapui Károlyi vadászkastély ma erdészeti üdülő.
A mai igényeknek is megfelelő méretű vadászházak jelenleg is a vadászat céljaira szolgálnak. A Pilisben a Királykunyhó 1888-ban épült. Ferenc József császár kis vadásztanyája volt, többszöri bővítés után a közelmúltban nyerte mai alakját. Zalában Szentpéterföldén áll egy kedves kis vadászház, külső-belső faszerkezeteivel nagyon értékes vadászati „műemlékünk".
Századunk viszonylag bővelkedik kisebb-nagyobb vadászházakban. A hagyományosnak tekinthető szerkezet többnyire a terméskő és fa, ami esetenkint a belső terekben is megjelenik. A magyar, korabeli provinciális építészetre jellemző vonások mellett, főleg romantikus és népies irányzat ihlette formaképzéssel találkozunk. Mivel a század első felében a kastély, vadászkastély és vadászház között nem lehet mindig beszélni szigorúan vett funkcionális elhatárolásról, a tulajdonviszonyoknak a második világháború utáni alapvető megváltozásával a kastély és vadászkastély fogalma szinte eltűnt, és ma már — néhány vadászkastélynak is nevezhető különleges rendeltetésű létesítménytől eltekintve — csak vadászházakról beszélünk.
Legújabb vadászházaink építése az ötvenes évek végétől folyik jelentősebb mértékben. Kis vadásztanyáktól a nagyobb társaságot befogadó különböző igényességű házakig az ország különböző vidékein épültek és épülnek ezek a vadászházak.
Rendeltetésük is bizonyos mértékben változó. A különböző besorolású, külföldi vadászvendégeket is fogadó házak mellett találhatunk meghittebb hangulatú, szűkebb körök igényeit kielégítő kis tanyákat, vagy éppen államférfiak fogadására alkalmas,, reprezentatív jelleggel bíró nagyobb létesítményeket.
Az említett népies irányzat és jellegtelen vidéki építészet mellett manapság határozott igyekezet fedezhető fel részben az idegenforgalmi szempontok fokozottabb kielégítésére, részben a korszerűbb építészeti megfogalmazás érdekében. Az előbbit Mátay Ibolya magas színvonalú, népi hagyományokon alapuló formaképzésű, ilyen házakban amúgy is szegényes épületállományunk gyarapítását dicséretesen szolgáló vadászházai jelentik. A bugaci nádfödeles, búboskemencés, páratlan hangulatú háza mellett hasonló elismerést érdemel lenesi vadászháza, derűs, fehérre meszelt falával, piros cserépfedelévei, barátságos ámbitusával.
A vadászházak jellemző építőanyagainak ma is a terméskő és faszerkezetek tekinthetők. Talán a barlangok, védelmet nyújtó nagy fák ősi emlékét idéző hangulatra vágyás ez, a nyílt tüzű kandallóval, s a nem túl szigorúan elkülönített konyhából kiszivárgó vadpecsenyeillattal. A formaképzés meglehetősen változatos. Bánky József Bükkben álló házai hagyományos kő és faszerkezeteikkel mégis magukon viselik tervezőjük kézjegyét, mivel a terepszintig leengedett meredek tetősíkok sajátos jelleget biztosítanak. Kovács Antal nagymátépusztai vadászháza teljesen új utakat jelez, a terméskő mellett a szerkezetek tagadhatatlanul a vasbeton korszakra utalnak. Balsay Miklós Bárándon tervezett egy igen tetszetős, mértéktartó, előkelő megjelenésű, modern vadászházat.
A hagyományos szerkezetek, rejtett korszerű szerkezetekkel, teljesen új megfogalmazásban jelentkeznek Juhász Péter, Prohászka László és e cikk szerzőjének különleges rendeltetésű telki vadászházán. A korszerűbb megfogalmazást bizonyos mértékben gátolja a közízlés is, mivel még nem lévén elég követendő példa, a vadászati jelleget még ma is csak a meredek hajlású tetőben, s a hagyományos fatornácban hajlandó kifejezettnek elismerni. A vadászházak sajátos jellegét a telepítési hely mellett az anyagok és szerkezetek különböző kombinációjával, illetve a különlegesebb formaképzéssel lehet biztosítani. A korszerű és hagyományos anyagoknak, szerkezeteknek az ősi emberi tevékenységgel, a vadászattal való összhangját kell megteremteni, hogy megszülessenek korunk jellemző vadászházai is. B A R C S A Y LÁ S Z L Ó
