Természetesen Erzsébet királynéról, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király tragikus véget ért hitveséről van szó a könyvben, amelynek születési ideje és helye nem a véletlen műve. 2007-ben volt Erzsébet királyné születésének 170. évfordulója. Magyarországi kultuszának pedig (amely ma virágzóbb, mint valaha) a fő bázisa Gödöllő. Ez sem véletlenül. A királynénak a Habsburg-birodalomban a legkedvesebb tartózkodási helye Gödöllő volt, az ottani egykori Grassalkovich-kastély, amelyet az uralkodó és bájos felesége koronázási ajándékként kapott a magyar nemzettől, s azóta királyi kastélynak nevezik.
Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy nincs még egy olyan alakja a magyar történelemnek (beleértve a legnépszerűbbnek vagy legtiszteltebbnek tartott Petőfit, Kossuthot, Szent Istvánt is), akinek emlékét oly sok helyen és oly sokféle módon örökítette volna meg a nemzet, mint Erzsébet királynéét, eltekintve az utca- és térelnevezésektől. Szobrászati-plasztikai alkotások (köztéri és zárttéri szobrok, domborművek), képi ábrázolások (festmények, freskók, üvegképek), magas- és mélyépítmények (híd, kilátó, kórház, szanatórium, gyógyfürdő, szálloda, emléktemplom és kápolna), helyi elnevezések (Erzsébetváros, Erzsébet-körűt), emléktáblák, emlékkövek és más emlékjelek. S persze: parkok és töméntelen sok – kétmilliónál is több – emlékfa, amelyeket a drámai sorsú királyné emlékére létesítettek – ültettek tiszteletből, szeretetből, részvétből.
Ezért is került ennek a csodálatos könyvnek az ismertetése lapunk oldalaira, mert ebből az emlékmegörökítő faültető munkából oroszlánrészt vállaltak az erdészek.
Nincs olyan Sopronban végzett erdészeti-faipari szakember, aki ne ismerné az egyetemünk tőszomszédságában fekvő szép Erzsébet-kertet. Nemzetközi ismertségnek örvend a gödöllői Erzsébet-park is, amelyet az egykori állami és koronauradalmi erdőigazgatóság dolgozói létesítettek. Benne áll Erzsébet egyik legszebb, méltóságot és bájt sugárzó szobra is, amelynek leleplezésén maga az uralkodó is részt vett.
Az Erzsébet-emlékfák ültetésére irányuló akciót a királyné halálát követő Erzsébet-nap alkalmával maga az akkori földművelésügyi miniszter, dr. Darányi Ignác kezdeményezte felhívásával, valamint a tárcájához tartozó kincstári gazdasági egységek számára kiadott 71.544/I/I-a/1898.F.M. számú rendeletével. A felhívás nyomán mindmáig példátlan méretű fásítási mozgalom bontakozott ki szerte a történelmi Magyarországon. Egyetlen év alatt 2,5 millió darab fa és cserje elültetéséről érkezett visszajelzés a minisztériumba. Ezek, mármint ami még megmaradt belőlük, napjainkban már több mint százévesek és becses objektumai természetvédelmünknek.
Ezért látható egy szép Erzsébet mellszobor a Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó természetvédelem-történeti kiállításán is a Vajdahunyad-várban.
Szép feladatot jelenthetne egy fiatal szakember számára ezek felkutatása és bemutatása, szakmai kiértékelése, akár egy diplomaterv vagy más szakdolgozat keretében. Jó kiindulási alapot jelenthetne ehhez a munkához az 1899-ben Budapesten megjelentetett „Erzsébet királyné emlékfái" című füzet, valamint azonos című emlékalbum. Továbbá jeles erdészettörténészünk, dr. Oroszi Sándor DSc. idevágó dolgozatai, amelyek az OEE „Erdészettörténeti Közlemények" c. füzetsorozatban jelentek meg.
Szabó Margit hatalmas, több mint tíz évig tartó munkával gyűjtötte össze a 170 oldalas, álló A/4 formátumú kötet anyagát. A magyar, angol és német nyelvű szöveget, valamint a rengeteg érdekes és szép, hangulatos ábrát a következő három fő fejezetbe csoportosította az emlékhelyek földrajzi fekvése alapján: Budapest, a mai Magyarország; a történelmi Magyarország; s végül „Ami nem maradhat ki" fejezetcímmel néhány speciális, illetve határainkon túli érdekes emlékhely is helyet kapott a kötetben.
A látványos, szemet gyönyörködtető összbenyomáson túlmenően az teszi a könyvet különösen érdekessé és értékessé, hogy Szabó Margit leírja az emlékhelyek történetét és a tematikai szempontból hozzájuk kapcsolódó más történeteket is, mégpedig szépirodalmi igényességű és értékű stílusban. Ezt a fölöttébb olvasmányos stílust még gazdagítják a különböző szépírók műveiből kiragadott idézetek. A hangulati hatást tovább fokozzák az ábraanyagba beépített egykori dokumentumok, úgymint: ünnepségi meghívó, térképvázlat, régi újságcikk, prospektus és más kiadvány stb. S legfőképpen a ma már dokumentum-értékű, mert pótolhatatlan régi fekete-fehér és színes fotó, régi képes levelezőlap az emlék-objektumokról és/vagy tágabb környezetükről. Mindez együtt adja a könyvnek azt a pompás hangulatát, összbenyomását, amelyet már említettünk.
Az Erzsébet-emlékfa ültetés stílusos módja volt a szép királyné emléke megörökítésének, mert Sisi életében maga is intenzív kapcsolatban állt a természettel és azon belül az erdővel-vadászattal. Feljegyezték róla, hogy szeretett nagy túrákat tenni a gödöllői koronauradalmi erdőkben: a Fácános nevű vadaskertben, s a haraszti-szentjakabi erdőrészekben. Továbbá – még Rudolf fiának tragikus halála előtt – számos alkalommal részt vett a környéken lebonyolított lovas falka-vadászatokon.
Ugyancsak nagy gyalogtúrákat tett a királyi várból kiindulva a budai hegyek akkoriban még csak itt-ott szórványosan beépített erdőségeiben. Ezek emlékeit Szabó Margit írónő feldolgozta „Erzsébet királyné a budai hegyekben" című érdekes kis füzetében (2004).
A „Sisi képeskönyve" kötet gazdag anyagából egy érdekes erdészeti vonatkozást említünk meg. A kötet egyik illusztrációja Csontváry-Kosztka Tivadar, a különös magyar festőművész „Selmecbánya látképe" című festményének reprodukciója. (Az eredetije a pécsi Csotváry Múzeumban látható.)
A kép hátterét a kisiblyei erdős hegyek vonulata alkotja; ott volt ősi Akadémiánk tanulmányi erdeje. Az egyik erdős hegyoldalon - a Kálvária és a Leányvár között középtájon - egy hatalmas E betű látható. Vadas Jenő professzor, az erdőműveléstan selmeci tanára ugyanis a királyné emléke megörökítésének ezt a sajátos szakmai módját választotta: mindjárt 1898/99-ben ezt az E betűt vágatta ki a lábas erdőből, gondos számítások alapján méretezve, s különböző fenyőfajokkal ültettette be erdőmérnök-hallgatóival. (Ennek részletei az „Erdészeti Lapok" 1899. évi kötetének 591-596. oldalán olvashatók Tomasovszky Imre tanársegéd tollából.) Ezt a látványt is megörökítette Csotváry 1902-ben készített festményén.
Érdekes volna a helyszínen megvizsgálni, hogy fellelhető-e még valami ebből a sajátos Erzsébet királyné emlékhelyből, illetve, hogy mi lett a sorsa Trianon után, amikor is a terület birtokába jutott Csehszlovák állam előszeretettel és tömegesen semmisítette meg a magyar történelmi múltra emlékeztető emlékeket.
Nem hagyhatjuk említés nélkül a könyvet 2007-ben megjelentető Aquincum Kiadó, továbbá a budapesti T-MART PRESS Kiadó és Nyomdaipari Kft., valamint Gorse Roland tervező-grafikus kitűnő munkáját sem. A halvány sárgás-barnás nyomópapír az ugyancsak halvány, finom alnyomatokkal, a jól olvasható, szép tipográfia az alcímekben és idézetekben alkalmazott hangulatos írott betűtípusokkal, finom léniákkal és más kis nyomdászati elemekkel együtt teszik a művet könyvművészeti alkotássá.
Kis ismertetőnk nem lenne teljes, ha nem említenénk meg, hogy az ugyancsak háromnyelvű képmagyarázat mellett található egy kis ismertető is a Sisi Baráti Körről, valamint egy gazdag és értékes irodalomjegyzék.
A kötetet nemcsak író, hanem egyben szerkesztő Szabó Margit maga sem rejti véka alá, hogy a kötetbe a felkutatott Erzsébet-emlékhelyeknek csak egy része kerülhetett bele, terjedelmi okok miatt. Az általa titkárként vezetett Sisi Baráti Kör pedig az emlékhelyek további felkutatását tartja egyik feladatának. (Szabó Margitnak egyébként ez már a hatodik Erzsébet királynéról írt műve.)
Ismertetőnket tehát ezzel zárhatjuk: reméljük, hogy „Sisi képeskönyvének" lesz folytatása vagy egy második kötet, vagy egy fejlesztett-bővített változat formájában. Dr. Király Pál
2008. április - Gyönyörű kötettel lepte meg az egykori gyönyörű királyné mai híveit, rajongóit Szabó Margit - a gödöllői Sisi Baráti Kör titkára, a Gödöllői Királyi Kastély Kht. tud. főmunkatársa -, amelynek a címe: „Sisi képeskönyve".