Interjú dr. Rónai Ferenccel a NYME Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium igazgatójával
Dől a Fa!: Az erdész technikus-képzés az utóbbi időkben jelentősen átalakult, és ez a folyamat még most sem zárult le. Ugyanez tapasztalható az erdész szakmunkás képzés esetében is. Mik az új trendek?
Dr. Rónai Ferenc: A erdészképzésben is egyértelmű és általános elvárás volt az utóbbi évek átalakulásai során, hogy a közismereti és a szakmai képzés szétváljon. Rengeteg szakmai vita zajlott le, aminek az eredményeként a technikusképzés ma 4+2 éves formában, a szakmunkásképzés 2+2 éves formában történik. Hozzáteszem, hogy a Roth Gyula Szakközépiskolában technikusokat képezünk, de természetesen jó kapcsolatokat ápolunk minden erdész szakképző intézménnyel. A kétéves szakmai képzési keret azonban nagyon szűk, tehát minden időt és lehetőséget meg kell ragadnunk a szakmai ismeretek átadására.
– Hol képezünk jelenleg Magyarországon erdész technikusokat ill. erdész szakmunkásokat, és hány fő végez éves szinten?
– Erdész technikus képzés jelenleg hét szakképző helyen folyik, Barcson, Mátrafüreden, Mátészalkán, Szegeden, Székesfehérváron, Szőcsénypusztán és nálunk, Sopronban. Évente mintegy 100-120 technikus végez országosan, az erdészetben dolgozó, aktív erdész technikusok száma pedig mintegy 4.000 főre tehető. A szakmunkásképzés sajnos az utóbbi években nagyon visszaesett, pedig égető szükség lenne a gazdaságban a jól képzett szakmunkásokra. Három helyen történik erdészeti szakmunkás képzés, Ásotthalmon, Miskolcon és Szőcsénypusztán, éves szinten kb. 50-60 fő fejezi be tanulmányait. Szomorú tény, hogy az erdőgazdálkodóknál egyre kevesebb a képzett erdészeti szakmunkás, akik az erdőművelésben és a fakitermelésben járatosak lennének, és helyüket az utóbbi években egyértelműen a tanfolyami szintű végzettséggel rendelkezők foglalják el. Sajnos Magyarországon a szakmunkások és a szakmunkás-képzés társadalmi elismertsége is nagyon sokat romlott az utóbbi évtizedekben.
– Mi a helyzet a fakitermelő és a motorfűrész-kezelő tanfolyamokkal? 2006-tól ez is gyökeres átalakuláson ment keresztül.
– A „fakitermelő", a „motorfűrész-kezelő" modulok az erdész szakmunkás képzés rész-szakképesítései lettek. Ez azt jelenti, hogy már nem önálló szakmák, hanem egy szakma, az „erdészeti szakmunkás" szakma részét jelentik. A „lakott területi fakitermelő" tanfolyam pedig ugyanennek a szakmának egy ún. „ráépülő szakképesítése" lett. A tananyagok azonban érdemben nem változtak, a biztonságtechnika tekintetében pedig ugyanazokat az ismereteket tanulják a technikusok és a szakmunkások is. A biztonságos munkavégzésre kb. 30 órányi keretet hagy a képzési tematika. A fakitermelő és a motorfűrész-kezelő modulok között érdemben annyi a különbség, hogy míg a fakitermelő dönthet is lábon álló fát, a motorfűrész-kezelő csak a már ledöntött fán dolgozhat (pl. gallyazás, darabolás).
– Milyen a tankönyv-ellátottság az erdészeti alap- és középfokú képzésben jelenleg? A szakmai képzés mellett mi segíthetné még a lehangoló erdészeti munkabiztonsági helyzet ügyét?
– A technikus- és szakmunkásképzésben jónak ítélhető. Ami mindig probléma volt, hogy a fakitermelők és motorfűrész-kezelők számára csak nagyon kevés könyv, jegyzet érhető el. Németországban valóságos túlkínálat van láncfűrész-kezelési, és fakitermelési szakirodalomból, jó lenne, ha ez nálunk is meghonosodna. A fakitermelésben használatos gépek, technikák és technológiák nagyon gyorsan fejlődnek, változnak. E kihívásoknak csak úgy tudunk eleget tenni, ha a képzés mellett a továbbképzést is meg tudjuk oldani, ami ma teljesen hiányzik az ágazatból. Számos nyugati példa bizonyította, hogy a továbbképzések bevezetésével drasztikusan csökkenthető a munkabalesetek száma és súlyossága, ami nem csak anyagi, de a legfőképp erkölcsi kötelességünk, és társadalmi felelősségünk is.