A Bizottság elsőként részt vett az MTA Elnökségi Környezettudományi Bizottsága által szervezett tanácskozáson, amely - hosszú idő után - erdészeti témákkal foglalkozott:
A természetközeli erdő és a fenntartható erdőgazdálkodás.
A klímaváltozás erdőgazdasági összefüggései és az erdők tartamos fenntartása.
Mérhető-e a fenntarthatóság (tartamosság)?
A biomassza (dendromassza) hasznosítása; energia erdők, energetikai faültetvények.
A tanácskozást Láng István, az MTA rendes tagja vezette. A meghívott erdészeti előadók részéről négy tájékoztató előadás hangzott el.
Prof.Dr.Dr.hc. Solymos Rezső arany okl. erdőmérnök, az MTA rendes tagja „A természetszerű erdő és a tartamos /fenntartható/ erdőgazdálkodás" című előadásában arra koncentrált, amit a környezetvédők a cím alapján várhattak tőle (az előadás egyébkénti sokrétűsége mellett). Az erdőgazdálkodás fenntarthatóságának mai definícióját úgy adta meg, hogy az egyenlő az ökológiai tartamossággal kiegészített hagyományos (fa- + pénzhozam) erdészeti tartamosság fogalmával.
Akadémikusunk hiányolta viszont a „természetközeliség" korrekt és egységesen elfogadott fogalom-meghatározását.
Ahogyan mi Solymos Rezsőt ismerjük: nem fog sokáig várni arra, hogy kísérletet tegyen ennek a definíciónak a megalkotására. Annál is inkább remélhető ez, mert az utóbbi másfél-két évtizedben kevesen foglalkoztak olyan intenzíven az erdők természetközeliségének problematikájával, mint éppen ő.
Ugyancsak érdekes volna, ha alkalomadtán bővebben kifejtené azt a fogalmat is, ami előadásában többek között elhangzott: spirituális ökológia.
Rokonszenves lehetett a részt vevő környezetvédők számára Solymos Rezső előadásának zárógondolata, kulcsszava is a témakörrel összefüggő gondolati gazdagságában (amit már nem először hallhattunk tőle): harmónia!
Fölöttébb fontos és időszerű témát fejtegetett Führer Ernő Ph.D., c. egyetemi tanár, az ERTI főigazgatója is „A klímaváltozás erdőgazdasági összefüggései és az erdők tartamos fenntartása " című előadásában.
A főigazgató ennek keretében a termőképesség, a szervesanyag-produkció és az éghajlati elemek összefüggéseit elemezte, súllyal a szén természetes körforgására, az erdő, a fa szerepére a légkör szén-dioxid szintjének csökkentésében. Bemutatta, hogy az erdeink fáiban, a földfeletti és a földalatti dendromasszában lekötött kb. 377 millió tonna szén miként differenciálódik a különböző erdőtársulásokban. Végkövetkeztetése világos volt: az erdők irtásának maga az erdő nem csak elszenvedője, de ez az ökológiai katasztrófa fölöttébb erősíti a klímaváltozás egyébként is kedvezőtlen tendenciáját.
Szintén nagyon érdekes volt Somogyi Zoltán Ph.D., az ERTI tudományos igazgatójának „Mérhető-e a fenntarthatóság (tartamosság)? " című előadása. Rámutatott, hogy nagyon bonyolult rendszer fenntarthatóságáról van szó a természet esetében, amelyet csak rendszerszemlélettel lehet megközelíteni és kezelni. A fenntarthatóság értékelésének elvi alapjai még kidolgozatlanok. Figyelmet érdemelt azonban, hogy a témával kapcsolatban Somogyi Zoltán az erdőben való gondolkodás helyett a tájban való gondolkodást tartja elsődlegesnek és a táj szintjén való több indikátor meghatározását. Érdekes, új fogalomként idézte a nemzetközi szakirodalomból az „ökológiai lábnyom" fogalmát, amit remélhetőleg még lesz módunk lapunk hasábjain bővebben kifejteni.
Dr. Rédei Károly DSc, egyetemi magántanár , az ERTI főigazgató-helyettese „A biomassza /dendromassza/hasznosítása - energia erdők - energetikai faültetvények" című kitűnő előadását, úgy véljük, szakmabeliek számára nem szükséges részleteiben ismertetnünk. Az elméletileg igényes, ugyanakkor racionálisan gyakorlatias előadó „helyére tette" az erdőgazdálkodást azok szemében, akik idealisztikus mértékben hajlandók elrugaszkodni a valóságtól: attól, hogy az erdészet elsősorban nemzetgazdasági ágazat, amelynek azonban kétségtelenül bizonyos természet- és környezetvédelmi igényeket is ki kell elégítenie. Az a véleménye azonban egyaránt szólt szakmán kívülieknek és szakmabelieknek, miszerint: a tartamosságot nem lehet csupán a fakitermelés és az évi folyónövedék egybevetéséből megítélni.
Az előadásokat hozzászólások követték, amelyek során - státusának megfelelően - ki ennek, ki annak a részletnek az irányából közelítette meg a témát. Ami valamennyi felszólalásból így, vagy úgy, de kicsendült: az erdészet és az erdőgazdálkodás tartamosságának féltése az előnyomuló globális piacgazdaság veszélyeitől. Közben Vida Gábor akadémikus egy értékes meghatározást is adott: az a tartamos erdőgazdálkodás, ahol a természeti tőke, vagyis a biodiverzitás és a talaj termőereje nem csökken.
Az elnöklő Láng István akadémikus a vitát azzal „zárta le", hogy a vita folytatódni fog. Sok még a tisztázandó kérdés, a kutatási feladat, mondotta; az erdészeti kutatások viszont elhanyagolt állapotban vannak.
Az akadémikus arra buzdította az erdészeket, hogy képviseljék agresszívebben a szakmát és kapcsolódjanak be olyan programokba, mint a kormány cselekvési programja, a nemzeti környezetvédelmi program, a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiája, klímaváltozás és biztonság, vidékfejlesztés, energiapolitika stb.
Ez után az ülés után - amint arra elöljáróban már utaltunk - az MTA Agrártudományok Osztályának Erdészeti Bizottsága tartotta meg saját ülését Mátyás Csaba akadémikus elnöklete alatt.
Ennek az ülésnek a bizottsági belső ügyeken túlmenően lényegében egy közérdeklődésre számot tartható programpontja volt: az Erdőtörvény tervezett módosítása. A témáról Lapos Tamás erdőmérnök, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának vezető-helyettese és egyben osztályvezetője tartott expozét.
Lapos Tamás elmondta: annyi változás történt már az életben és annyi változtatás a törvényben 1996 óta, hogy arra a véleményre jutottak, új törvényt kell alkotni. Bár az ülés idejéig még nem dőlt el véglegesen, hogy törvény készüljön-e, vagy pedig csak újabb módosítás?
A munka 2005 decembere óta folyik. Történelmi előzményként Kaán Károly egykori, de ma is megszívlelhető erdőgazdaság-politikai műveit is felhasználták. Már bizonyos egyeztetések is történtek a tervezet kapcsán, amikor is azt a figyelmet érdemlő kritikát kapták, hogy a tervezet túlságosan igazgatás-centrikus.
E sorok írója - élve a meghívottak tanácskozási jogával - azt javasolta, hogy az Erdőtörvény időállóságát kellene fokozni. A jelenleg érvényben lévő törvény érvényességi tartamát kb. 35-40 évnek szánták előkészítői, ám egy bő évtized eltelte után máris új törvényt kell készíteni. Az időállóság érdekében ezért célszerű minél több vitatható, „puhább" anyagrészt a miniszteri végrehajtási rendeletbe beépíteni, hogy ne kelljen magát a törvényt tízévenként az Országgyűlés elé vinni, újraalkotni. A stabilitás hiánya aláássa magának a törvénynek a tekintélyét.
Az erdészeti politika és az Erdőtörvény egymás közti viszonyáról - amit Solymos Rezső akadémikus vetett fel a hozzászólások során - Király Pál azt mondta: jó jel, hogy a mai törvényelőkészítők a Kaán Károly-i gyökerekig nyúlnak vissza munkájuk során. Az mindig jó, ha egy eszmei folyamatosság érvényesül ezekben a generációkon átívelő ügyekben. Ennek érdekében érdemes a múltból mindazt beépíteni a szakpolitikába és az arra épülő törvénybe, ami ma és holnap is használható érték, s nemes hagyomány.
Azt is figyelembe kell venni, hogy mai korunk nem az ércbe öntött - kőbe vésett politikák korszaka, hanem programpolitikák idejét éljük. Egyik politikai program a másik után zúdul ránk, már számon tartani is alig tudjuk őket. Némelyiket alighogy bejelentették, máris hamvába hullt.
Szakmánknak viszont van egy jó Nemzeti Erdőprogramja, amelyet „jó fejek" az Erdőmérnöki Karon dolgoztak ki hosszú évek megfeszített munkájával. Számos egyeztetésen ment át szakmán belül is, szakmán kívül is, a politika berkeiben is, mígnem eljutott a teljes konszenzusig. A nemzetközi tapasztalatoknak és normáknak, az EU elvárásainak is megfelel. Ne tegyük be tehát már most az archívumba, hanem legyen olyan ez a programunk, amelyet következetesen végre is hajtunk.
Az MTA Erdészeti Bizottsága ezzel a javaslattal egyhangúlag egyetértve, befejezte a napirend tárgyalását.
A bizottság végül egyperces néma felállással megemlékezett a közelmúltban elhunyt két tagjáról: dr. Dobos Tibor DSc és dr. Szontagh Pál DSc erdőmérnökökről. Dr. K. P.
2008./2. július - Az MTA Agrártudományok Osztályának Erdészeti Bizottsága Prof. Dr. Mátyás Csaba akadémikus elnöklete alatt Budapesten, az Akadémia Roosevelt téri székházában tartotta ülését.